Vers

január 16th, 2025 |

0

Fellinger Károly: CSENDÉLET KASZÁVAL (versek)

•

CSENDÉLET KASZÁVAL

Szőke Erika Szimbiózis c. művére

A halál egy idejétmúlt állapot,
de túlteszi magát rajta az ember.
Előbb lesz lekaszálva a sarjú, mint
az első kaszálású gazdag széna.
Az aratásra, fűvágásra használt,
hosszú kaszájával a semmi baja
belénk hasít, ő vezeti a kaszást.

Könnyű a bárányt megszelídíteni,
idomítani annál nehezebb. A
halál lecseréli kicsorbult, rozsdás
kaszáját egy korszerűbbre, előtte
még kikalapálja, megélesíti,
odaadja a nagybetegnek, tegye
a megfelelő, időtálló helyre,
szúrja bele egy mély agyagcserépbe.
Hadd fusson fel rá a kíváncsi paszuly,
a kerítés mellett guggoló, fáradt,
utolsó napjait tengető, lassú
öregre. A halál arra vár, hogy be-
érjen a termés, hogy megetesse azt
a vén beteggel, s az kifingjon tőle.

FÜGGŐLEGES 

A veszteglő vonat alól
Kilopta a síneket
Orpheusz,
Leadta őket
Eurüdikének, aki
A tiszta súlyba
A vonat súlyát is beleszámolta.

Ki kell szabadítani a falakat,
Le kell bontani
Tégláról téglára,
Fel kell rakni a törmelékkel
Együtt mindent a vagonba.

Ki kell szabadítani a halált
Az öröklét
Karjaiból.

CONFESSIO

A nyugalom galambja
akkor verdes a legjobban
a szárnyaival,
amikor repülés
közben megpihen.

Az egyhelyben maradásnak
is megvan a maga ára,

mint az egy tál lencsének.

A szabadságot lenyűgözi
Isten irgalma,
labirintusa.

A HELYES ÚT

A Paradicsom,
az Édenkert is
egy labirintus.

A kiűzetés pillanatában
Ádám és Éva mégis rátalált
az egyetlen kivezető
ösvényre,

a helyes útra.

VADKOMLÓ

Lakatos László humoristának

János a jelennek él, megbékélt a
jövővel, számára maga az álom
a fontosabb, tudja, előbb vagy utóbb
úgyis megvalósul, hiába az ész-

érvek, amik benőnek mindent, ahogy
a vadkomló, felfutva a mennyország
megálmodott, de láthatatlan, derék,
ragaszkodó tartóoszlopaira,

igazolva a szemnek láthatatlant,
a hányatott sorsú vadkomló, ami
Nyugat-Európában a drágább zöld-
ségek egyike. A szívek zsonglőre

János, akár a helyi cigányok, hisz
a szegénységben, amije van, hűen
megosztja társaival, amije nincs,
megkapja tőlük, ha meg nem,

elveszi a gyűjtögető gádzsóktól,
egy a roma jóban és rosszban, még a
falevelekre is képes bélyeget
ragasztani, elcsenve egy albumból.

Jánosnak felesleges kerülőút
a valóság, ez is egy olyan mese,
minthogy két pont között a legrövidebb
út a befejezetlen, vak egyenes.

Illusztráció: Szőke E. fotójával

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Tornai Xénia: Fénycsepp, Janus (versek) →

Péntek Róbert: Első látásra (versek) →

Lajtos Nóra: Jelentés →

Török Ági: Decemberi gyöngy →