Vers

január 14th, 2025 |

0

Péntek Róbert: Első látásra (versek)

•

Első látásra

Közönyöd hűtőfolyadékában entrópiám törvénytelenül nő.
Áthágva, mint ménesektől hajdan Verecke,
mered rám a szabálytalanság kancsal tekintete.
Rám néz vagy én ismerem rosszul helyzetem?
Amíg rád várok az időben, lényegemmé alakítom a türelmet.
Látlak minden rózsabogár szájszervének kibomlásában,
minden ajakszakadás felszisszenő vérpettyén,
minden eltűnő kisgyerek tehetetlen leheletei közt,
minden elhalasztott adakozás magatehetetlen mimikája mentén
és minden, de minden felszakadó gleccser eutanáziájában…
Fáj a szemnek az első látás. S mit tehet, ha nincs második?
A sírás nem segít, de legalább szép, valódi.

Zsánerkép

/Végh Tamásnak és Bakk Dánielnek/

Cigaretta hamvadás fényében
lemerülő elempillanatok
betűit olvassuk egymás szemében,
ketten, hárman.
Kutyák ugatnak, mi hallgattuk,
ami még megmaradt,
ami már nem hamvad el
nem a csikk,
a szóvenyigék parazsa
vaslapátunk terítékén.
Sebesen hallgatunk,
nem úgy mint az aszó nyári szélcsend,
csak úgy mint a gondolat adventje.

Illusztráció: Cetonia a.

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Lajtos Nóra: Jelentés →

Török Ági: Decemberi gyöngy →

Domokos Johanna: Az én világom tört valóság →

Kelemen Lajos: Év-határ – üdv. a szerkesztő úrnak →