Vers

január 11th, 2025 |

0

Török Ági: Decemberi gyöngy

•

Vakrepülés

Elmúlás fullánkja
egyre mélyebb
alig kattog a lét
nem érinti
ég peremét

Hiányok hiánya vés
minden vágyat
lélek még tudna
lubickolni… de a test!…
rest és titokszenvedés

Menetel összekuszált szó
fagyban foszlott szívtakaró
sötét földbe fulladó hó
föld alatt élő giliszta…
fejre áll józan logika

Vakond alagútja vagyok
ÉS
Vakrepülés vakégen.

Decemberi gyöngy

vízgyöngyök a
mogyoróbokor
bús-kopasz felén

amott lelökdöste
durva szél tenyere

decemberi
hullócsillag könnye
lehetett

Reciprok

légörvény… hidegörvény…
sok fölösleges törvény
fekete forgó örvény
gubancos néma ösvény
a nemlétbe világí-
tó kövek tövisfénye

átléphetetlen küszöb
fej nélküli acélszög
nyikorgó csontom messze
visszhangzik s halál szele
csámcsog vele: vértorok
lélek-szakadék-lábnyomok

s én hogy vagyok!?… mintha nem
is lenne csak lebegne
a lét s elveszítve kör-
pikszisét mély-tengerét
nincsen egyenes arány…
e porélet reciprok

ködben is keresztbe tett
lábbal is csak távolog
távolság egyre nő… NŐ
nő és elfogy az IDŐ
zsugor-voltom sejtje hull
elhamvad mint a villám

iszonyú távolság nő…
összeillő… eltérő
fogaskerék fogazat
bizonytalan talapzat
tépdesett és taposott
büszkeség minden idő…

Vállon cipeli az ég

Koncentrált légüresség.

Illusztráció: decemberi cseppek

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Domokos Johanna: Az én világom tört valóság →

Kelemen Lajos: Év-határ – üdv. a szerkesztő úrnak →

Radnai István: judit (versek) →

Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak] →