Vers

január 9th, 2025 |

0

Domokos Johanna: Az én világom tört valóság

– babilóniai lelet –

születésnapi
feltárás
A. R.-nak

…………………………..
…………………………..
…………………………..

Megoldást ne keress!
A feladat tenméreg.
Eldönteni nem lehet

Van, mi tied.
Még több, mi nem,
Miként tévedek.

Megoldást ne keress!
Jóságra, együttérzésre
Hivatkozni, vad…………..

Ebek ezek…………………..
Mikor kegyetlennek tűnnek,
Még akkor sem azok.

Megoldást ne keress!
Hajóban ülök.
Visz, sodor, érzem, milyen.

A cél a láttatlan, ki nem retteg,
Mi szorong és törékeny,
Abban szabad…………………..

Megoldás magja
………………….az oldás meg…….
Vissza az út visz utast.

Se fel, de le,
De előre, se vissza.
Döntést hoz, ki és milyet?

Ami él, abban nemcsak egy irány,
Csupán egyik forrása a hegy.
Miben lény ege.

Feloldást keresek,
Itt van, ………………………valahol
Elrejt előlem.

Veled, zŰröm, veled.
Égi szerelmes.
Szénakazalban kit keres.

Nem vész azok szenvedése
Kiknek szívük szolgálatban
Egy megtört hajón

Hol nem a hajó, a hétköznap,
Hanem rokkant utasainak
Eljátszott kiegészítés

Már nem való ……………………
Magban romlik viharban
Levők szenvedése

Kik jót akarnak, de maguknak nem jut
Nem lel nekik semmi
Semmit sem…………………

Mi, mi, sem én, sem ők
……………………………………….
Magmabér azok vedlése

…………………………………………
Kik vészkorban állók
…………………………………………..

Jóban nézve nem is olt
Mert a gondolat tökéletlen
És a szenvedés tökéletes

Meg a tört illesztés, mely szeretet
Magára nem veszi ha
Őre takart csalárdot

Kik látják, hogyan kél tagok
Közötti viszony, egyengetni,
Dédelgetni, maguk öröme ás

Mégis valami feltörött…………………..
Nem a szaladgálat,
………………………..nem a másnak való fokadás

Hanem halandó
…………………….változásomnak
Kísértése…………………………

Ahogy az örökséget rakják
Hideg vagy meleg szoborba
Kiknek kedvtelés

Mivel kért, megadatott
Zavarodott tiszta szívük már
Nem mind enyém

Nem működő, parttal való viszonyban
A várt már nem ártó
Zátonyra futott jövő

Rajta felaggatva minden egyes hajszálnyi
Javulás öröme – ilyenek a megfáradtak
Tájai……………………………………..

Hálában a végtelen……………………..
A meglátott jó ablakpárkányra ül
Nézzen ki onnan a szabadba

Ha távolba néz a rácsokat
Nem látja ……………………………….
Magamra veszem a sarkítást,

Az önsajnálatot, a szívszorongatta keresést
A sok-sok nem alvást, mert ki vannak nyitva
A ládikók, belőlük csak úgy árad, hömpölyög

Kifelé a fáradtság, a lezárhatatlannak tűnő
Csírátlan magba teszem vészem nehezét
Megkezdett napjaitok, idő lenne a pihenésre

Nyakról letenni annyi mindent
A féltéshez is hit……………. kell
Sok-sok fekete felhő

Lélegzetekre bontva………………….
Pont oda ürül ahonnan a belégzés

…………………………………………….
……………………………………………..
Messzi-messzi csapásokban

Nem lehet mást szívni csak feketét
Bút, bánatot, magányt, még azért
Sem lehet harcolni, hogy megérje

Mert nem akart hibából adódik
Hanem csak úgy van, van, változtathatlanul
Fekete lélegzetek a fehér katlanba

A kristályfényes katlanba, átszivárogva
Tüdő falán, elme falán
Benntartás, benntartás, míg a kapillárisok falán

Megjelenik fehérítő tüze
Hála, hogy a miénk ……………………..Övé lehet
Ez az egyetlen csere, amit a képzelet ereje

Hitbe mos, tisztít, tisztít, tisztítja
Egyszer……………………….. a kürtő falán
Mikor visszaárad, nincs ott a fekete korom

Csak az időtlen, az átlátszó, a fényes
Fekete hegy fehér lávafénye
Agyagba vésve, zúzva

Szív, íj, madár……………………………….
Számolókövek csomagokhoz
csomagolva

…………………………..négyszer
…………………………..háromszor
……………………………kétszer

S ki feloldással szoroz
Eredménye ó-H
Egy

Holt világ…………………………
…………………………a tört valóság
…………………………………………………..

Aki ró…………………………………..
…………………………….amiből
valami van-lesz

Illusztráció: A. H. Layard

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Kelemen Lajos: Év-határ – üdv. a szerkesztő úrnak →

Radnai István: judit (versek) →

Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak] →

Török Nándor: Az álom, Az Idő (versek) →