Vers

január 6th, 2025 |

0

Kelemen Lajos: Év-határ – üdv. a szerkesztő úrnak

•

Egyáltalán: nem is kezdeménye
az épülésnek, hiszen maradt ránk barátság;
túl a kezdemény küszöbén már régen:
ez tehát maga az épülésünk –
szintező, mérőón, ha rendben: rend van;
ki deklamálhatna jó érvbe sűrítve mást?
Egyébként ettől még nem muszáj
a puha körülbelüliségbe süppedt időkben sem
egész nap komorultnak lenni –
csodálat-szondánk utal rá, mi teher? mi emel?
Rejtély – úgyhogy épp csak kicsinykét
fosztanám titkod; tapasztalat, ennyire is nyert élmény
forrás-káváján kucorgok derűsen nyelve szilveszteri borom,
jókor s helyén mondom?,
dátum béklyójában, dátumok fölött: barátom, te,
annyi-annyi éve a szellemmel jársz jegyben;
pásztormunka, férfifeladat – akárhogy is: hűség;
szellem, téged, mint szép-csípejű lánykát,
ölelve megint, önként megint,
mind-újra elsétáltat folytatólagosan a kifejezés-határig;
szólandó psziché: miféle? –
hol tébolyult, hol szédült, vagy dől el szeszélytől,
s hozzá még az is: néha egészen józan –
hát végre nem szomjad véghez vihető ábránd?
egy-egy lég-föld-jártas, tiszta szó öltözetében – alkalom:
év-zárta; recitálni, köszönésképp, fogadjuk:
erkölcsünk 0-24 órában ébren; persze,
ma e téli élten bővelkedik lék lékre: rengeteg kétely –
próbálja a lélek: nem volna-e hébe-hóba,
lét, legalább néhány
jég-gödröd átléphető mégis egyszerű méltósággal?

Illusztráció: fh. L. Pasternak-festményrészlet

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Radnai István: judit (versek) →

Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak] →

Török Nándor: Az álom, Az Idő (versek) →

Horváth Ferenc: Újévi köszöntők →