Hetedhét

január 6th, 2025 |

0

Husên M. Hebeş: Egy filológiahallgató Vilniusból

Ahogy ott állt, a haja úgy ragyogott a Vilnia folyó felett, mintha fonala egyenesen a Napból ereszkedne alá.
Széttárt szárnnyal ölelte át a város spektrumát.
A folyóparton táncolt, könnyedén, mint egy pillangó és kecsesen, mint egy madár.
Örömében körbeszökellve oly méltóságteljessé tette a mindenséget, akár a szarvas, s oly gyengéddé, mint a suttogás.
Amikor kis piros nyelve szavakat formált, akárha hegedűk vagy hárfák szólaltak volna meg.
Amikor nevetett, a halak vidáman cikázva ugráltak a folyam felett, így visszhangozva nevetésének ritmusát.
Adam Mickiewicz a túlpartról különös boldogsággal méregette ruhájának virágoskertjét, úgy igyekezett legszebb versébe szedni bronzszemével.
A lány ragyogását immár új paragrafusként illesztették Užupis Köztársaság törvényeibe.
És én kivételesen boldog voltam vele!
Átkaroltam a derekát, és együtt jártuk a várost kávézóról kávézóra, bárról bárra.
Most már tudom, miért oly szép Vilnius, mondtam magamban.
Most már tudom, miért ragyognak fényei, és miért tűnik oly csodásnak.
Most már tudom…
Mert az egyetemén ott tanul egy filológiahallgató, akinek a neve: Yurita!

Fordította: Szabó Palócz Attila

Husên M. Hebeş (Hussein Habasch) kurd költő a szíriai Afrin városában született, Kurdisztánban, jelenleg a németországi Bonnban él. Önálló kötetein kívül versei több mint százötven nemzetközi antológiában jelentek meg. Anyanyelvén kívül angol, spanyol, román, kínai és arab nyelvű önálló kötetekkel is rendelkezik. Husên M. Hebeş afféle nyughatatlan világutazó, a költészet vándor nagykövete, aki különböző irodalmi találkozókon, nemzetközi költészeti fesztiválokon, konferenciákon vett részt többek között Kolumbiában, Nicaraguában, Franciaországban, Puerto Ricóban, Mexikóban, Németországban, Romániában, Litvániában, Marokkóban, Ecuadorban, El Salvadorban, Koszovóban, Macedóniában, Costa Ricában, Szlovéniában, Kínában, Tajvanon, Kubában, Svédországban, New Yorkban, Bosznia-Hercegovinában (Szarajevóban), Görögországban, Albániában és Cipruson. Számos nemzetközi és helyi költészeti díjat nyert.

Az Egy filológiahallgató Vilniusból című versében említett Užupis – vagy más nevén: az Angyal Köztársasága – a litván főváros egyik városrésze, bohém művésznegyede (mintegy hétezer lakosa közül nagyjából ezernyi a művész), amely 1997. április 1-én kiáltotta ki függetlenségét. Užupis Köztársaságnak saját zászlaja, nem hivatalos valutája, elnöke, miniszteri kabinetje és himnusza van. Alkotmányát Romas Lileikis és Tomas Čepaitis írta. Korábban tizenegy fős hadserege is volt, de időközben ezt feloszlatták. A köztársaság tiszteletbeli állampolgárságot adományozott több ismert személyiségnek, köztük a dalai lámának, aki először 2013-ban látogatott el Užupisba. Majd 2018-ban visszatért, hogy a helyi Tibet téren fát ültessen a Litván Tanácsnak a litván államiság helyreállításáról kiadott proklamációjának századik évfordulóján. Užupisban a függetlenség napját minden évben április 1-én ünneplik, a köztársaság zászlaján pedig fehér alapon egy tenyér látható, amelynek színe évszakonként változik: télen kék, tavasszal zöld, nyáron sárga, ősszel piros.

Užupist egyébként Vilnius Montmartre-jának is nevezik.

Illusztráció: szerzői portréval, Užupis angyalával

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Dino Buzzati: Hiábavaló meghívások →

Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →

Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)* →

Thomas Möhlmann versei →