Pozsgai Zsolt: Színekbe rejtett szerelem
•
/Csontváry-életjáték/
– dráma –
Pécs, 2019
KÖZJÁTÉK
Csontváry fekszik az ágyban. Zene. Fények lassan fel, most látjuk: szépen faragott fotelben Isadora ül, nézi a férfit. Csontváry lassan megmozdul. Észreveszi a nőt.
CSONTVÁRY
Isadora….?!
A nő mosolyog.
CSONTVÁRY
Itt vagy…akkor ez már a vége?
Nő mosolyogva bólint. Csontváry lemászik az ágyról, elindul a nő felé.
ISADORA
Vérrel telt golyókat hoztam neked. Apró, vérszínű golyókat. Hogy szerethesselek. Összevéreztem vele az utat, ahogy jöttem. Siettem, ide akartam érni. Hogy én legyek az, aki betakar. Aki búcsúzik. Ezt akartad te is. Ezt akarod te is. Madárszínű égbolt alatt, mezők felett haldokló felhők alatt, éjjeli fenyőerdőben illatos, kivágott asszonytestek között jöttem, sokáig. Te hívtál, mert emlékeztél. Nem tudtál róla, hogy jövök. Jöttem, hogy boldog legyen ez a pillanat. Boldogtalanok, akik a végén nem tudnak elbúcsúzni. Búcsú nélkül nincs nyugodt álom. Be kell csukni magadban minden lapot, hogy a könyvet a helyére tehesd.
CSONTVÁRY
Igen, a búcsú… ez még hiányzik.
ISADORA
Tudom. Búcsú az emlékektől. A szüleid emlékétől.
CSONTVÁRY
Köszönöm.
1.
1853 július 5, Kisszeben.
A SZÜLETÉS
TIVADAR
Jó napot kívánok.
LÁSZLÓ
Jó napot, fiatalúr.
FRANCISKA
Isten hozott, fiam. Megkímélhettél volna ettől.
TIVADAR
Csak kapaszkodtam, vissza akartam menni.
LÁSZLÓ
Görcsösen fogtad a köldökzsinórt. Anyád meg majd belepusztult.
TIVADAR
Bocsánatot kérek. Vissza akartam menni. Meleg volt ott bent, különös fények vettek körül, bár az anyaméhben elvben nem lehet világosság, mégis van. Kékes rózsaszín, pirossal átitatott fehér, honnan jön ez a fény? Mi világít ott bent?
FRANCISKA
Tán a Jóisten.
TIVADAR
Világított beül a Jóisten. Minden anyaméhben ott világít. Maga kicsoda?
FRANCISKA
Én az anyád vagyok, Franciska Ung megyéből.
TIVADAR
Maga szép. És vannak még előttem?
LÁSZLÓ
Ketten már megérkeztek. Egy fiú, egy jány.
TIVADAR
Maga ki?
LÁSZLÓ
Az apád vagyok.
TIVADAR
Mivel foglalkozik? Tudnom kell, hova érkeztem.
LÁSZLÓ
Orvosgyógyszerész vagyok.
TIVADAR
Az miféle? Melyik?
LÁSZLÓ
Orvosnak kevés, gyógyszerésznek sok. Középütt.
TIVADAR
Azzal lehet keresni?
FRANCISKA
Tisztességben megvagyunk.
TIVADAR
Mennyire?
FRANCISKA
Nincs gondunk, szépen gyarapodunk.
TIVADAR
Akkor jó, mert én nem akarok szegény családba kerülni. Akkor inkább megyek tovább. Attól csak kikészül az idegrendszerem.
FRANCISKA
Nem kell félned. Bizony, apád nem csak a gyógyszertárat viszi, hanem rendőrkapitány és postatiszt is egyben.
TIVADAR
Olyan kicsi ez a Kisszeben?
LÁSZLÓ
Honnan tudod a nevét a helynek? Hiszen még csak most kerültél elő anyádból.
Belé van írva az emberbe, hol lakik, belül?
TIVADAR
Mondták bent. Mindenkinek megmondják, hova érkezik. Van egy kalauz abban az istenke fényben, megjelenik az arca, bemondja az állomást, aki akar, leszáll.
FRANCISKA
Olyan sokan voltak ott veled, te buta?!
TIVADAR
Nem bent. Bent egyedül voltam. De beléd csak aludni tértem, amikor nem aludtam fényes réteken labdáztunk vagy kék gőzösökön utaztunk, és tanultunk sokat másokkal, sokakkal, kicsikkel.
FRANCISKA
Hanem apád nagy mestere a tűzijátékoknak is!
TIVADAR
Nocsak! Nolám!
LÁSZLÓ
Ugyan, hagyd, az csak ártatlan időűző.
FRANCISKA
Nem az, több az! Olyan tűzijátékot produkál ünnepeken, hét faluba ellátszódik. Fényben ragyog minden, öröme minden embernek, kifutnak az udvarra, örülnek, no lám a Kosztka megint színezi az eget éjjel!
TIVADAR
Maga ennyi mindent művel, apám?
LÁSZLÓ
Szeretem a sötéten a színeket. Az ám! Meg még vadászok is.
FRANCISKA
És nem kártyázik, nem kocsmázik, nem híve a dohánynak.
TIVADAR
Ez jó. Akkor hát magának nagy szerencséje van, anyám.
LÁSZLÓ
Kártya, ital, dohány! Kevés az élet ahhoz, fiam, hogy ezekkel töltsük az időt. Meg segítségem is van, a Pirics Jancsi, aki eteti az agarakat, a vizslákat, neveli a rókakölyköket, fűti a farkaslest, olajozza a gyermekhintákat, kifigyeli a foglyokat, ellenőrzi a kuglizót.
TIVADAR
Ezt majd én csinálhatom, hogy felnagyobbodok.
LÁSZLÓ
Te. Hát ki?
TIVADAR
És ti? Szeretitek egymást?
FRANCISKA
Szeretjük mi egymást, László?
LÁSZLÓ
Kérdezed?
FRANCISKA
Nem látod?
TIVADAR
De igen. És emlékszem az ölelésetekre, amikor apám beleölelt engem anyámba.
LÁSZLÓ
Ugyan! Hol voltál te még akkor?!
TIVADAR
Messzebb. De láttalak benneteket. Nem volt az kénytelen ölelés. Lassú, szerelmes ölelés volt, messziről is néztem, megkönnyeztem. Jaj, csak oda kerülhetnék, mondtam, míg néztelek benneteket.
FRANCISKA
Nézd már, még épp hogy kibújt! Hagyd a szerelmi viszonyokat későbbre, Tivadar.
TIVADAR
Tivadar?! Milyen hülye név ez? Ki találta ki?
FRANCISKA
Apád latint tud. Ő mondta. Tudod-e mit jelent? „Isten ajándéka”.
TIVADAR
Akkor jó. Belé egyezem.
LÁSZLÓ
Kicsinykét nagy a fejed, meg kicsi a lábad. De ez majd elmúlik.
TIVADAR
Éhes vagyok. Azt hiszem ordítani fogok!
/Ordítani kezd, mint az éhes csecsemők/
2.
1862, Kisszeben.
ÉS MEGRECCSENT AZ ÉG.
TIVADAR
Igy csendesen éltünk Kisszebenben, különöst a hatvanas években, az ökör is zeneszóval sétált végig a városon, utána jutott a pecsenyetálra. A búza mosva volt, napon szárítva került a vízimalomba, a házi kenyér minden házban kovászolva, külön kemencében sütve. A hordó káposzta a pincében, cukrászbolt nem volt, de cukrászsütemény nem hiányzott sehonnan. A városban volt takács, kékfestő, tímár, asztalos, kötélverő, csizmadia, cipész és szabó, kályhás, gyertyaöntő, mézeskalácsos, mész és téglaégető. Két korcsma, de oda is csak a jött fuvarosok jártak, nem a helyiek, még a városi kénfürdőbe, a sváblyufkába is csak derekat áztatni jártak, inni és dohányozni ott sem. A városban ittas embert nem lehetett látni, kihágás, lopás nem volt, mert minden háznak volt egy munkaképtelen öregje vagy fiatalja, aki az asztalmaradékkal meg volt elégedve. AZ ANYJÁT!!!!!!AZ ÖRDÖGIT!!!!ANNUS, gyere ide, Annus!!!!!!!!! Anya!!!!
ANNUS
Mi kell.
TIVADAR
Ne engem nézz, az eget nézd, te csuma! Ott fent!
FRANCISKA
Tán apád talált ki új tűzijátékot megint!
TIVADAR
Apa nem… milyen félelmetes üstökös… látjátok…
ANNUS
Milyen nagy! Még ránk zuhan…
TIVADAR
Csak zuhanna! Ölelkezni egy üstökössel… Apa vadászni van, ő nem csinálhatta…
ANNUS
Az Isten labdázik ott fent…
FRANCISKA
Már én is azt hiszem, lezuhan ez…
TIVADAR
Látod, a csóváját, mekkora van neki, tüzes csóvája van…
FRANCISKA
Jaj, a többi gyerek meg a mezőn, még nem jöttek meg, öleljük meg egymást, hiszen meghalunk mind, ha ez lejön.
ANNUS
Ölelj meg, Tivadar, nagyon félek.
TIVADAR
Ne félj te, ez csak látogatóba jön. Értelek, látogató! Azt üzenték vele, az Élet bármikor megszűnhet, ha küldenek egy másikat, vigyázzunk az életre, és egymásra is, amíg lehet. És köszönöm az égiek üzenetét! Visszamehetsz, teljesítem, amit rám bíztál!
ANNUS
Már egy üstökös látványától is meg lehet bolondulni.
FRANCISKA
Elmegy ez. Nem esik ide.
TIVADAR
Mert mondtam neki. Látjátok, szóltam neki, és elment.
FRANCISKA
Lehet, hogy mégis apátok bolondozott egy új tűzijátékkal.
TIVADAR
Nem.
ANNUS
Pfúj, Tivadar! Mit ölelgetsz te engem, miféle dolog ez, mi?
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Azt mondod, azóta? Az üstökös óta bolondultak meg benned az színek? Az üstökös színei?
3.
1862, Kisszeben.
A TANÁR IS EMBER
TANÁR
Azt mondod, azóta.
TIVADAR
Igen, igazgató úr, mert olyan közel volt az az üstökös, hogy minden élőt ott láttam égni benne, és azóta kötelességem megmenteni őket. Növényt, rovart, pillét, kőzeteket, madarakat.
TANÁR
Hát él-e a kő?
TIVADAR
Minden él, akkor a kő nem? A kő is él, csak makacs. Nehezen mutatja meg magát.
IGAZGATÓ
Nem jársz néha az órákra. Azt mondják, kimégy a város falán túl, a természetbe, rovarokkal, pillékkel, madarakkal, dongókkal, méhekkel beszélgetsz.
TIVADAR
Jól mondják.
IGAZGATÓ
És mit mondanak azok neked?
TIVADAR
Hogy zene a világ. Nagy zenekar a világ, és ezek mind-mind ott játszanak. Amikor megszidtak, mert négy órára nem mentem be, egy aranyos futroncot figyeltem egész délután a dombon. Olyan szépen játszott ebben a zenekarban, csuda volt figyelni is.
Vagy a pillék tánca, az is zene. Hallotta a szárnyukat zenélni, hiszen azért röpködnek körbe, hogy hangjukat adják ehhez a harmóniához.
IGAZGATÓ
Nem büntetlek, ha kimaradsz, mert vagy lökött vagy, fiam, vagy te valóban hallod a világban a zenét.
TIVADAR
Megköszönöm, igazgató úr.
IGAZGATÓ
Valamikor én is hallottam, de elfelejtettem. Azóta csönd van benne, Tivadar. Te ne felejtsd el. Boldog leszel. Meghalt a feleségem, azóta van ez. Azóta nem élem, csak tanítom a természetet.
TIVADAR
Ahhoz nem kell élni, hogy tanítsa?
IGAZGATÓ
Ahhoz nem. Aki ahhoz van, az a művész. Aki ahhoz nincs, tanítja.
TIVADAR
Igazgató úr, létesítsünk a szebeni gimnáziumba természeti múzeumot! Látja, mennyi felszúrt állatot gyűjtöttem már!
IGAZGATÓ
És azok is zenélnek? Amiket felszúrtál?
TIVADAR
Igen, azok a szünetek a zenében, mert a halottak kellenek ahhoz, hogy a zenében olykor szünet legyen. Ha nem lenne szünet olykor, hogy tudnánk, hogy egyáltalán zenél valami? Hogyan értenénk a csönd nélkül a zajt? Hisz maga is. Azt mondja, csönd van, mióta Erika néni meghalt. Hogy tudná a csöndet, ha vele nem lett volna minden táncos zene?
IGAZGATÓ
Sehogy. Megcsináljuk a múzeumot. Természetrajzi gyűjtemény.
TIVADAR
Mi a baj, igazgató úr?
IGAZGATÓ
Szomorú vagyok, Tivadar, én elfelejtettem a világ zenéjét, amik a madarak, pillék, kövek húznak egész életben. De te halljad, ne hagyd el, ne maradj el tőle. És több leszel, mint én. Én is szerettem volna több lenni. Abban bízom, akiket tanítok, azok belőlem is többen lesznek.
TIVADAR
Hisz akkor rendben van! Magában is zeng az ének!
KÖZJÁTÉK
ISADORA
A halottaidtól is el kell búcsúzni, nem csak az élőktől. A legszebb halottad a húgod. Egy anyától vagytok, ha meghal, te, az élő hurcolod tovább. Tőle is el kell búcsúznod, Tivadar. A legszebb halottól. Mielőtt végképp leteszed őt. Találkoztál vele egyszer, amikor a kistóban az árokba léptél. Nem tudtál úszni, kapaszkodtál csak a vízbe, fel-fel rúgtad magad. Élni akartál. Kéjabáltál erősen, de nem is hallottad már. A vízben folyosó nyílt, a folyosó hívott, integetett. Ott láttad meg őt. Nem volt még halottad, gyerek voltál, Tivadar. Csak ő állt ott. A húgod, Annus.
4.
1863, Kis-Szeben mellett.
MÁR MAJDNEM ÁTMENTEM HOZZÁD
ANNUS
Tivadar! Mit keresel itt?
TIVADAR
Annus…Látod-e, a Daruréten egy nagy madarat figyeltem, aztán csak repült, csak néztem felfelé, a röptét figyeltem, milyen gazdag mozgása van a szárnyának, te Annus, azt csak néztem felfelé, megcsúsztam a havas parton, le ebbe a feneketlen csatornába!
ANNUS
Milyen nagy erőlködéssel vagy.
TIVADAR
Látom én is. Miközben itt beszélek veled, közben igyekszem mászni felfelé, meg ordibálok, mi?
ANNUS
Ha valaki nem segít, itt maradsz velem, Tivadar.
TIVADAR
Akkor itt. De legalább már tudom, hova jövök.
ANNUS
Hozzám jössz.
TIVADAR
Nézd már, majdnem sikerült felkapnom egy kiálló kőre.
ANNUS
Látom. És hogy ordéjbász!
TIVADAR
Megszenvedtük mind, hogy te már nem vagy velünk.
ANNUS
Gondolom.
TIVADAR
Az is ilyen volt, mint ez itt? A tűzhalál?
ANNUS
Nem, az nem ilyen békés átmenet. Nagyon fájt, míg éreztem.
TIVADAR
Gondolom. Felgyulladt apánk patikája, mink meg nem tudtunk kihozni onnét téged.
ANNUS
A te arcodat láttam egyszer a tűzfalon keresztül, te majdnem odaértél.
TIVADAR
De akkor felgyulladtak a tűzijátékok, amit apa a pincében tárolt. Minden csupa robbanás volt, nem segíthettem, és már el is tűntél.
ANNUS
Apám?
TIVADAR
Őt okolod?
ANNUS
Igen. Te kimentettél volna, ha csak a patika gyullad föl, és nem foglalkozik ilyen ostoba dolgokkal.
TIVADAR
Igen, akkor kihoztalak volna.
ANNUS
Milyen volt?
TIVADAR
Már a tűz is elborított a rengeteg színével. Minden, ami ég, más színe van, Annus.
ANNUS
Azokat a színeket én is láttam. A petárdarobbanás milyen volt.
TIVADAR
Hú, olyat még nem láttál! Azt hittem eleddig van vagy nyolc tucat szín a világon, de ezek után azt kellett látnom, több ezer van! Több millió! Nem érek a végére soha, ha le akarnám festeni.
ANNUS
Miért akarnál te festeni?
TIVADAR
Azt csak példának mondtam. Anyánk elért már hozzád?
ANNUS
Miért, ide jön?
TIVADAR
Már másnap elindult. Felakasztotta magát nagyapa pajtájában. Én vettem le, én találtam rá.
ANNUS
Édesapi nem volt ott?
TIVADAR
Ő már elbújt a patika leégése után azonnal. Nem bírta a fájdalmat, hogy téged elvesztettünk. És a többi testvéred sem, nagyon nehezen bírják.
ANNUS
És te?
TIVADAR
Én most találkoztam veled, boldognak látlak.
ANNUS
Az is vagyok. Azt mondod, jön?
TIVADAR
Már lassan ott kellene lenni, de azt hiszem, az akasztottaknak tovább tart. Vagy nem tudom. Apánk aztán eltemette anyánkat, téged nem tudtunk, mert nem maradt belőled semmi. És Ungvárra ment a rokonokhoz, soha többet nem foglalkozik patikával. Se semmivel. Se tűzijátékkal, semmiféle ünneppel. Meg orvoslással sem.
ANNUS
Megérdemli.
TIVADAR
Kegyetlen vagy. Megszenved érte, elhiheted. Ahogy én is anyusért. Levágtam, de mosolygott, bár nem élt. Levágtam a mosolyával együtt. Azért mosolygott, mert tudta, nem kell ezzel a teherrel élni tovább. A te tűzhalálod terhével. Mert átérezte. Van, aki nyavalyába hal meg, elsápad, és átfordul. De a tűzben iszonyatos lehet, Annus. Ezt nem bírta. Én sem bírtam volna, ha anyád vagyok. Így, hogy testvéred, így is nehéz.
ANNUS
Nézd csak, valaki meghallotta, hogy itt ordibálsz.
TIVADAR
Az jó, mert ez a jeges víz már nagyon belém itta magát, megjegesített. Igen, elkapta valaki a karom…húznak…Annus…te szép maradtál.
ANNUS
Szép is voltam.
TIVADAR
Szép voltál, a legszebb, és most is szép vagy. A Jóistennek köszönöm, ezerszer köszönöm, hálával köszönöm, hogy beejtett ebbe a csatornába, és még egyszer láthattalak.
ANNUS
Ne sírj, te mamlasz kamasz. Sírsz?
TIVADAR
Szép vagy, ragyogó. Anyát ölelem, ha odaér.
ANNUS
Megmondom.
TIVADAR
Ez egy ungi napszámosfiú, az húz ki, most már látom. Csak húz….húz….mindjárt kint leszek… mindjárt…
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Apád elmenekült anyád halott mosolya elől. Futott, amíg bírta, és még azon túl is. Egy barlanghoz ért, bement, lefeküdt, remegett. Anyád régi csókja folyt ki a száján, azt kente vissza az arcára, szemére, mindenére. Ott feküdt, és olyan élő volt, mint anyád amennyire holt. Nincs egy kettő nélkül. Tivadar.
5.
1867, UNGVÁR
APA ELŐJÖTT A SÖTÉTBŐL
TIVADAR
Csak hogy kijött végre.
LÁSZLÓ
Honnan, te.
TIVADAR
A barlangjából.
LÁSZLÓ
Nem barlangban voltam.
TIVADAR
De igen.
LÁSZLÓ
Sokat változtatott a szépmegjelenéseden ez a pár év, fiam.
TIVADAR
Maga megőszült, lefogyott. Olyan, mint egy deres kötél.
LÁSZLÓ
Előbb csak ültem, néztem, nem ettem. Azt hittem, végre elpusztulok.
TIVADAR
De van úgy, hogy valaki mindég azt akarja, éljünk. Akárhogy is.
LÁSZLÓ
Mit tettél eddig.
TIVADAR
Maga beajánlott az eperjesi nagykereskedőhöz.
LÁSZLÓ
Emlékszem.
TIVADAR
Mondtam neki, kitanultam a gyógyszerészetet. Madarak, pillék, rókák életét. Idomítottam baglyokat, sokat. Ismerem gyógyfüvek titkát. És ha a madarak röptét, és virágok titkát ismerem, nagy bajom már nem lehet. Mondtam a nagykereskedőnek.
LÁSZLÓ
Akkor ezt jól használhatta benned. Adott munkát, örömöt.
TIVADAR
Munkát igen, örömöt ő nem.
LÁSZLÓ
Miféle munkát?
TIVADAR
Meghallgatta, mekkora örömöm van a föld ölelésében, és erre azt adta, hogy mivel a papírbankók sokan elgyűrődnek, és nehéz tárolni, meg tartani, nekem kellett kisimítnom mindent.
LÁSZLÓ
Miféle hülyeség ez?
TIVADAR
Nem egy változatos élet. De simítottam, amíg bírtam.
LÁSZLÓ
Aztán miféle volt az öröm? Azt mondtad, örömöd is volt.
TIVADAR
A három lánya. Mindegyiket kipróbáltam.
LÁSZLÓ
Hé, te fiú!
TIVADAR
Nem lehetett mást, mert hárman tettek ki egyet. Az egyik nem tudott csókolni, csak ölelni. A másik csak csókolni, ölelni nem. A harmadik ezt se meg azt se. Férfinak hoztatok ide, apám, előbb utóbb elindulnak bennem is a csikók.
LÁSZLÓ
Úgy ám, már bőven abba a korba értél. És mi volt ebben az öröm?
TIVADAR
A kéj nem tudott csókolni, megtanítottam. Aki ölelni, azt meg arra. Aki ezt se, azt se, úgy ölel és csókol már, hogy öröm nézni. Megtanultam a természetből, azt adtam . Volt, hogy a vizsgán négyen voltunk egy ágyban, ők hárman, meg én, az volt nekik a diploma munkájuk.
LÁSZLÓ
Nevetni kényszerítesz, pedig nincs szívem hozzá.
TIVADAR
Azt hallom, Szabolcsba gyógyszertárat igényelt meg.
LÁSZLÓ
Mert élni kell. Anyád és Annus után…a testvéreiddel, és veled.
TIVADAR
Hasznára leszek. Míg a lányokat tanítottam, szabad időmben a gyógyfüveket is kitanultam, a Tisza mentén találtam kocsiszámra illatos székfűvirágot, fehér mályvát, ökörfarkkórót, pipacsot, mert az jó ám mindenre, csak sietni kell vele, ezerjófüvet, pemetefüvet és tudja, mire jöttem rá, hogy olykor a bogarakban is meg van a gyógyító főzet lehetősége, mint a kőrisbogáré. Megfőzöm a kőrisbogarakat, attól pattant fel a béltályogos pap is. Segítek magának, híresek leszünk, maga ismét, és először, még tán világkiállításra is kijutunk.
LÁSZLÓ
Segítesz… nekem…
TIVADAR
Megcsináljuk, apám.
LÁSZLÓ
Én vagyok a felelős Annus haláláért, nem a pincében kellett volna tárolnom azt a sok holmit.
TIVADAR
Ő is ezt mondta.
LÁSZLÓ
Ki?
TIVADAR
Annus.
LÁSZLÓ
Mikor?
TIVADAR
Miután meghalt.
LÁSZLÓ
Mondom. Én vagyok hibás. Anyádért is.
TIVADAR
Patikusként ha maga akarta volna, olyan füvet eszik, amitől azonnal meghal. Tud ilyet.
LÁSZLÓ
Tudok. Gondoltam is rá. De látod, gyáva féreg az ember. Itt vagyok.
TIVADAR
Én fölvirágoztatom a patikát, de utána Pestre kell küldenie egyetemre, csak úgy vállalom.
LÁSZLÓ
Adjál belőled anyádból, mert megént visszamegyek.
TIVADAR
Adok én. Van bennem belőle elég.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Először a szín, ami az üstökösön utazott hozzád. De a szín önmagában súlytalan fátyol. Test kell hozzá, amit betakar. Igy lesz festett vásznon színben fürdő test. Meg kellett ismerned a testet, hogy méltó színeket helyezz belé, igaz, Tivadar? Aztán belé is dugtad a testekbe alapost az üstökös színeit!
6.
1874, Pesti Egyetem
AMI BELÜL LAKIK, S AMI KÍVÜL SEM
MARGO
Nem szeretem, ha növendék van itt velem, a kötelező boncgyakorlaton kívül.
TIVADAR
És mégis beengedett. Ön a legnagyobb, mindenki tudja. Önt az egész világ…és most itt a pesti egyetemen…
MARGO
Boncolni jött, vagy pofázni?
TIVADAR
Elsősorban a növénysejtek megfigyelésével foglalkozom, ásványtannal, földtannal, krisztallográfiával és napszínelemzéssel, de a Darwin elméletére támaszkodó anatómia…
MARGO
Igen. Én vagyok a legjobb. Krisztallográfia? Napfényelemzés?
TIVADAR
Igen. Kedvelem.
MARGO
Ezt itt nem is tanítják. Az egyetemen.
TIVADAR
Akkor… is.
MARGO
Mi lesz magából? Valami művész?
TIVADAR
Nem. Miért lennék az?
MARGO
Ásványok és a nap. Mi a fene lehetne más. Rendben. Akkor a kedvére teszek. A koponyával kezdjük, adja ide azt a körfűrészt. Így. Le a koponyát. Fiatal férfi. Még minden látható. Adjon szikét, bonckést. Kanalat.
TIVADAR
Tessék. Ez az agy…félelmetes…
MARGO
Normális esetben a hasüreggel kezdem, a tanítványok azt ismerik meg először, a táplálék útja, és ilyen szamárságok. De maga nem normális. Kezdjük az agynál. Nézze, itt bevágok…megemelem, mit lát…
TIVADAR
Hiszen ez elképesztő…
MARGO
Mint krisztallográfus?
TIVADAR
Ez zafír… és opál… hiszen ezek drágakövek..
MARGO
A halál nemrég állt be nála. Még világít. Látja? És ha beljebb megyek… türkiz…
TIVADAR
Hiszen ez… ez nem lehet…
MARGO
Kő az egész. Világító kövek. Ezért a boncmesterek meg szokták várni itt az egyetemen, amíg eltelik még pár óra. Akkor már csak itt sötétség van. De én most megmutatom magának, mi az agy.
TIVADAR
Kövek és színek…
MARGO
És itt, nézze… a látóközpont… most felvágom…
TIVADAR
Édes Istenem!!!!!! Édes Istenem!!!!
MARGO
Mi van a napszínelemzéssel, mi?
TIVADAR
A nap színharmóniája 112 szín… esküszöm, itt van mind….
MARGO
Hogyne lenne itt. Ez a szerencsétlen, amikor nem aludt, a napon volt sokat. A látóidegek beszívták a napszíneket. A színek megkeményednek itt ebben a redőben, látja? Nézze, ez a folyadék…ez a legérdekesebb, ez csinál drágaköveket a fényből.
TIVADAR
Topáz! Topáz!
MARGO
Azok az érzelmi központok már. Szerelem, gyűlölet, a többi. A fényt megköti ez a folyadék, majd alig pár év alatt először megdermed, majd kő lesz belőle. És egymásra épülve, szépen kitöltik a koponyaüreg tarmikus részét, lát egy kis hiányt, egy kis hézagot?
TIVADAR
És minden drágakőnek… ami a fényből szilárdult meg…
MARGO
Meg van a maga feladata, igen. Látja itt, most ezt is megmutatom…
TIVADAR
Rubin… hisz ez egy nagy darab rubin… és világít… milyen gyönyörűen világít.
MARGO
Tudja, hogy amikor a halál beáll, bárkinél, bármilyen körülményke között, ejakuláció történik?
TIVADAR
Azt hittem, csak az akasztásnál..
MARGO
Nem. Mindig. Így búcsúzik a test. Ejakulációval. Akármilyen korú is a páciens. És ez a rubin, ha világít, az ejakuláció megtörtént. És még mindig fénylik, bár nem úgy, mint abban a pillanatban. Illetve csak feltételezés, még nem vágtam fel koponyát közvetlen a halál beállta idején. De a következtetés helyes. Ejakuláció esetén a koponyában elképesztő vörös fény árad szét, és ha ez az ejakuláció még az életben történik, úgynevezett szerelmi körülmények között, akkor ez a zöld kis kő, látja…
TIVADAR
Smaragd… soha nem láttam ekkorát…
MARGO
Vagyis ha társul valódi érzelemmel, amit hívhatunk szerelemnek is, akkor a maga által smaragdnak nevezett kő is világítani kezd. Ez, a vörös, és a szemidegen villogó fehér fény egy vörös-fehér-zöld színjátékot kell, hogy produkáljon. Vagyis a maguk színeit. A magyarokét. Maguk ezért olyan különlegesek.
TIVADAR
Maga viccel velem, professzor…
MARGO
Persze. Ez hülyeség. De a piros, zöld és fehér fény együtt állása szerelmi ejakuláció esetén nem. Szeretném egyszer szerelmeskedés közben felvágni valakinek a koponyáját, de ennek kicsi az esélye.
TIVADAR
Elvihetek…egy darabot valamelyik kőből…
MARGO
Felesleges. A halál beállta után az agyhalállal ezek a kövek megolvadnak, pár csepp színes víz lesz belőlük, és aztán az is elpárolog.
TIVADAR
És ez az agy…
MARGO
A többi nem ilyen érdekes. Mechanika, izomműködés, ízületi reakciók, izmok játéka. Minket ebben az esetben ezek betegségei érdekelnek.
TIVADAR
Tudja, mi az érdekes… amikor egy virágot boncolok… bizonyos részeknél szinte ugyanez a jelenség…
MARGO
Maga és egy csalánlevél között nincs különbség. Maga csúnyább. Minden más egyezik.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
A legszebb halottad a tűz ölelésétől fakult porrá. A nagy szegedi árvízben dühöngtél. Előbb a tűz, most a víz akar ölni. Egymást kioltják, de mindenki mást megölnek. Futottál menteni, embereket menteni, mert tudtad már a tűzhalált, és megkóstoltad a víz szorítását. Kis hősöm! Menteni akar! Alig tud úszni! Magad is ottveszhettél volna, buta. Így is halottan húztad ki azt a lányt. Szemérmetlen meztelenségében, sírva, ordítva vitted a gyűjtőbe.
TIVADAR
De felélesztettem.
ISADORA
Össze is ráncolta erre homlokát az Isten!
7.
1879, Szeged
A NAGY ÁRVÍZ
LÁNY
Ki az… ki jött…
TIVADAR
Nyugalom. Az inspekciós vagyok.
LÁNY
Nem valami…
TIVADAR
Nem láttam még ilyen csapást… ez a szegedi árvíz… itt vagyunk az egyetemen, minden medikust kiküldtek menteni…
LÁNY
Színeket láttam.
TIVADAR
Ne nézzen körül. Bújjon hozzám.
LÁNY
Ne nézzek körül.
TIVADAR
Tavasz van, de jégeső esett, hideg jég mindenhol, és halottak. A Tisza megbosszult valamit, soha nem tudjuk meg, mit.
LÁNY
Miért ne nézzek körül?
TIVADAR
Miért, nem érzi jól magát így hozzám bújva?
LÁNY
De igen. Mit csinált velem?
TIVADAR
Színes orvosi tűket szúrtam a halottak szívébe. Maga volt az egyetlen, akinek a szíve reagált, még elkapta azt az impulzust, ami önkéntelen is összerántotta az izmokat, és a szíve ismét működni kezdett.
LÁNY
Hányan…
TIVADAR
Nagyon sokan. Ez a csarnok tele van halottakkal, Öregasszonyok, fiatalemberek, vének, ifjak. Ne nézzen körül. Csak engem nézzen.
LÁNY
Hányan…
TIVADAR
Ötszázan. Ezren. Nem tudom, ide hordták őket.
LÁNY
És te…
TIVADAR
Én tettem még egy kísérletet. De csak nálad vált be. Vagy jó helyre szúrtam. Nem tudom. Nem akarok orvos lenni. Gyógyszerész, az igen, füveket keverni, azt szeretem, ásványokat vágni fel, azt igen, keresni bennük a fényt, nem tudom, miért keresem, de tudom, hogy egyszer nagyon nagy szükségem lesz rájuk, arra a fényre, ami a kő sikoltozásakor előtör belőlük, amikor kettévágok egy ásványt, és felsír a fájdalomtól. Színt, színeket sír ki magából. Nem akarok fájdalmat okozni semmi kőnek, de a tudásom miatt szükséges.
LÁNY
Elviszel innen.
TIVADAR
Igen, de csak engem nézz.
LÁNY
Nem tudom…
TIVADAR
Akkor csókolj meg, csókolj, hunyd be a szemed, és amíg csókolsz, kiviszlek innen.
LÁNY
Milyen forró a szád, és én milyen hideg vagyok.
TIVADAR
Nem bírom ezt a dögszagot. Csókolj, és igyekezzünk.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Összeráncolta homlokát az Isten. És labdázni kezdett veled. Találkoztál a húgoddal a vízfolyosóban, már ott meg kellett volna bolondulnod, Aztán másodszor, amikor anyád mosolyát levágtad a kötélről. Most meg feltámasztottál egy sápadt, fiatal nőt. Isten labdázni kezdett veled. Sorba küldte hozzád a halottaidat, hogy megbolondulj, és elismerd ő az egyedüli mindenhatóságát. De te festő vagy. Művész vagy. Igazi. Neked nincs hova bolondulnod, Tivadar.
8.
1880. október 13, Léva
A HANG
FRANCISKA
Hogy átvertél minket , fiam!
TIVADAR
Anya?!
FRANCISKA
Mit az, amit rajzoltál, mi? Miféle disznóság ez?!
TIVADAR
Hiszen ez csak egy szekér…megpróbáltam lerajzolni egy szekeret. A szegedi árvíz borzalmai után szakítottam az orvoslással. Itt a Kárpátokban ebben a városkában vettem ki a gyógyszertárat. Itt örül mindennek a lelkem, szabadidőmet a Kárpátok rétjein töltöm, fenyvesillat, szamóca, málna, áfonya körében. Sasok vonulnak fütyülve a magasban…egyáltalán hogy kerülsz ide?
FRANCISKA
Fogalmam sincs. De azt mondják, az anyák megjelenhetnek, ha a fiúk sorsa megfordul.
TIVADAR
Megfordul? Mert lerajzoltam egy szekeret?
FRANCISKA
Az nem csak egy szekér rajza, te is tudod. Ne nézd hülyének anyádat akkor sem, ha már nem él.
TIVADAR
Igen… nem csak egy szekér… de azt hittem, ezt csak én látom.
FRANCISKA
Meg én. Mi van a szekér mögött?
TIVADAR
A lángoló Kárpátok… de az nem rajzoltam oda, mégis látod? Te látod?
FRANCISKA
Igen. Te azt is lerajzolod, amit más nem lát. Neked festőnek kellett volna lenned, már gyermekkorodban. Átvertél minket.
TIVADAR
Amit más nem lát? Mint a drágakövek az agyban? A rubint izzása a szerelem beteljesülésekor?
FRANCISKA
Teremtő hatalom ez. Nevezheted Istennek, aminek akarod. Természet ereje. Elképzelhetetlen, kifejezhetetlen felelősség hárult most rád, fiam. A Napút festője leszel, biztos vagyok benne.
TIVADAR
Napút? Mi az?
FRANCISKA
Amin én is lejöttem ide.
TIVADAR
Maga hogy megokosodott ott a halálban. Míg élt, szerényen beszélt, nem szólt ilyesmiket.
FRANCISKA
Nem én szólok, te szólsz magadhoz. És mivel engem szeretsz legjobban, az én hangomat hallod.
TIVADAR
Igaz. Téged szeretlek legjobban. Lányt sem öleltem, vagy ha elkezdtem, menekültem. Te adtad meg nekem az asszonyi képet, a nő képét. És nem ölelhetek olyat, aki nem olyan tökéletes, mint te.
FRANCISKA
Ezt felejtsd el. Ölelhetsz asszonyt, aki nem olyan, mint én.
TIVADAR
Ha valóban ilyen felelősséget raksz rám, hogy a Napút festője lehetek, akkor magányra ítélsz. Én nem hurcolhatok a nap útján magamon asszonyt, gyermeket. Egyszemélyes megváltás lesz ez.
FRANCISKA
Sajnos igen. Jó, hogy nem értem. Folyton noszogattalak volna unokára, mindenre. Igen, fiam, ez az ára, ha művész leszel.
TIVADAR
Megfuttatom ezt a patikát, készítek még krémeket, embereket gyógyító krémeket, és gyűjtök, gyűjtök. Annyi pénzem legyen, hogy kiokosítsam magam festőnek. Én nem akarok nyomorgó művész lenni.
FRANCISKA
Ez így van jól, fiam. Ez az öngondoskodás apádtól való. Többet nem hallasz rólam, tőlem semmit.
TIVADAR
Legalább a kezed arcomba foghattam volna. Legalább azt.
FRANCISKA
Megfoghatod. Gyere közelebb. Érintsd meg az arcom. Saját arcodat simogatod bennem.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Isten labdázni kezdett veled, egyre dühösebben, mert az arcod nem simult bele a labda gömbjébe, nem tűnt el. Ez nagyon bosszantotta. Emlékszel, amikor Rómában, a képtárban megjelent az a furcsa emberke? Ő küldte azt is. A dühös Isten. De te olyannyira magadban élsz, Tivadar, hogy mindent természetesnek veszel, ami nem az.
Minden olyan kérdésre felelsz, amely nem hangzott el. Olykor nagyon hülye tudtál lenni, Tivadar.
9.
1881, Róma
KÉPTÁRI KIRÁNDULÁS
RAFFAELLO
Maga mit fintorog a képem előtt?
TIVADAR
Silány munka. Végignéztem a maga képeit, de nem igazán érdekelnek.
RAFFAELLO
Raffaello Sanzio vagyok!!!!
TIVADAR
Csontváry Kosztka Tivadar. A „Csontváryt” csak most raktam belé, a „kosztka” ugyanis csontot jelent tótul.
RAFFAELLO
Igazán…? Mi közöm hozzá? Hagyja el a múzeumot!
TIVADAR
Nekem érvényes napijegyem van. Megnéztem az ön falfestményeit, a nagy csata képet, de nem találtam benne élő természetet.
RAFFAELLO
Mit talált bennük?!
TIVADAR
Ez az. Semmit. Az a Madonna… hogy néz az ki? Ilyen képeket a szomszéd gyerek festett legutóbbi állomáshelyemen, azt raktuk ki a patika falára. Amíg ki nem dobtam.
RAFFAELLO
Maga patikus?! Hogy meri felülbírálni a művészetemet?
TIVADAR
Ó nem, egy ideje festek is már. Kelety Gusztáv, reáltanoda-utcai rajziskolájába járok. Ismeri?
RAFFAELLO
Tűnjön el innen!
TIVADAR
Jó mester, sok mindenre megtanított. Ő küldött körülnézni Rómába, Nápolyba. A patikát azt felfejlesztettem, ahogy anyámnak ígértem, annak a nyereségéből jövök-megyek.
RAFFAELLO
Tanulgat? És engem baszogat?
TIVADAR
Szépek a freskók. De csak szépek. De az isteni természet hűségét nem szolgálják.
RAFFAELLO
Nem?
TIVADAR
Maguk valami idegen szellemek szolgálói, idegen szellemek hirdetői, és nem az Igaz Istené. Azok a puttók… nyilaikkal… már megbocsásson.
RAFFAELLO
Puttófestésben nincs nálam nagyobb!
TIVADAR
Az lehet. De kinek kell ez?
RAFFAELLO
Tömegek zarándokolnak el a műveimhez! Erre egy patikus, aki most kezdett el rajzolni…
TIVADAR
Jól van. Nem történt semmi. Én csak elmondtam a véleményem.
RAFFAELLO
És ki a bánat kérte magát erre?!!!!
TIVADAR
Sajnálom, ha megbántottam. Nem volt szándékos. De amit maga festett, ez nem több, mint díszítő fali festőmunka. Mutatványos, de üres. Elnézést. Az kép is… a Krisztus átszíneződik… vagy mi… egészen nevetséges. Pedig errefelé gyönyörű színei vannak a napnak. Nem is értem, miért nem vette észre.
10.
1883, Párizs
MUNKÁCSY NINCS OTTHON
TIVADAR
Munkácsy itthon van?
FELESÉG
A férjem elutazott Pétervárra négy hétre egy festőiskolát… ki maga?
TIVADAR
Eszékről jövök vonattal, mert így ötven forintot megtakarítottam a vasúti jegyen.
FELESÉG
Igazán?
TIVADAR
Festő vagyok. Szerettem volna véleményét kérni.
FELESÉG
Soha nem ad véleményt… csak ajánlásra érkezőnek. Van ajánlója?
TIVADAR
Nincs. Rómában találkoztam Raffaellóval, de nem hiszem, hogy írna ilyesmit.
FELESÉG
Ó, ön Rómában találkozott a mesterrel?
TIVADAR
Beszélgettünk.
FELESÉG
Értem. Nos, a férjem négy hét múlva jön csak meg. Megvárja addig itt Párizsban?
TIVADAR
Az nem lehetséges. Tegnap került kezembe az „Egyetértés” című hazai lap, itt a kávéházakban magyar lapokat is kapni, elképesztő. Ott olvastam Tisza belügyminiszter rendeletét a gyógyszertárak felállításáról, és az okleves gyógyszerészek jogosítványáról. Ez alapján sajnos, vissza kell mennem. Tikler Józsira bíztam a patikámat, és neki nincs meg ez a jogosítványa. Intézkednem kell.
FELESÉG
Érthető…
TIVADAR
Magyarországon nem áll rózsásan a gazdaság, javasoltam több feliratban, hogy meglátásom szerint a selyemhernyó tenyésztéssel tudnánk jelentős országos profitra szert tenni, Európában ez lenne az egyetlen ország, ahol ilyesmivel foglalkoznak. Sajnos, tudatnom kell Önnel, nem válaszoltak egyik beadványomra sem. Pedig minden megoldódott volna. És én elegendő pénzt kapok festészeti tanulmányaim folytatására, de így marad a selyemhernyó helyett a patika.
FELESÉG
Mi az… a selyemhernyó…
TIVADAR
Amiben például most kegyed ül.
FELESÉG
Maga vonatra szállt… hogy találkozzon a férjemmel…
TIVADAR
Nagyra tartom őt, asszonyom. A fényeit…az alakjai nem különösen jók, de a fények…Ő is a napútra tart, csak nem tudja. Én tudom.
FELESÉG
És előzetes bejelentkezés nélkül úgy gondolta, bekopog ide, és a férjem fogadja önt?
TIVADAR
Mi mást gondoltam volna?
FELESÉG
Közben a gyógyszertári rendelet meg a selyemhernyók miatt aggódik. Ön elmebeteg?
TIVADAR
Nem gondolom.
FELESÉG
De nem közveszélyes.
TIVADAR
Az biztosan nem.
FELESÉG
A férjem sokszor hagyatkozik az én ízlésemre. Hozott valami munkát?
TIVADAR
Pár rajzot. Vázlatokat.
FELESÉG
Megmutatná?
TIVADAR
Tessék. Ezt a pár darabot hoztam.
FELESÉG
Értem. Aha. Aha. Nagy szerencséje van, hogy nem találta itthon.
TIVADAR
Sajnálatos. Ebben az esetben sietek Gáncsra.
FELESÉG
Igazán?
TIVADAR
Képzelje, egy jóakaróm elmondta, Gáncson van alkalmas hely gyógyszertár felállítására. És megszerzem Tikler Józsinak a jogosítványt.
FELESÉG
Jól teszi. Megy most, vagy megvárja, míg segítséget hívok?
TIVADAR
Miattam ne aggódjon. Nem támadok asszonyokra. Mondják is, fura ember ez a piktor, nem támad asszonyokra, nem hevül lányokra. Pedig lányokra hevülök, különöst itt Párizsban az a sok gyarmati félvérű lányka, arra aztán lehet hevülni, remélem, Munkácsy nem hevül rájuk, mert maga igen szép, ne cserélje le rájuk. Azokra csak hevülni kell, játszadozni velük. No meg itt van ez! Maguk milyen jól vannak, pedig az igazi festőnek nem lehet felesége, nincs hely a művészete mellett. Ez is engem erősít abban, amit a mesterről mondtam. De tanulni lehet tőle.
FELESÉG
Azt hiszem, Önnek mennie kellene innen.
TIVADAR
Megyek. Köszönöm. És üdvözlöm a mestert.
FELESÉG
Feltétlen átadom. Hogy is hívják magát?
TIVADAR
De buta vagyok! Csontváry Kosztka Tivadar. A „koszta” tótul csontot jelent, így gyütt ez az egész.
FELESÉG
Értem. Minden jót. SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG!
KÖZJÁTÉK
TIVADAR /Isadora felé fordul, változnak a fények/
És egyszer csak elértem hozzád.
11.
1902, Budapest, Uránia
AZ ELSŐ MAGYAR MOZGÓFILM
ISADORA
Ki engedte be ide az öltözőmbe?
TIVADAR
Nem volt kitől engedélyt kérni. Magának nagy fájdalmai vannak, engedje, hogy segítsek.
ISADORA
Maga orvos?
TIVADAR
Patikus vagyok, meg foglalkozom gyógykrémekkel.
ISADORA
Igen, ahogy táncoltam, a színpadon egyszerre csak olyan fájdalom hatolt…
TIVADAR
A combjába. Láttam. És végig a lábán. Egész a lábujjakig.
ISADORA
Maga ezt látta?
TIVADAR
Látom a fájdalmat. Minden emberben. Segíthetek, vagy nem?
ISADORA
Mit akar… tenni…
TIVADAR
Mindig hordok magamnál különféle krémeket, kis tubusokban, látja? Bármikor szükség lehet rá. És ez most nagyon fájhat.
ISADORA
Nagyon fáj…
TIVADAR
Kérem, tegye a térdemre a lábát, nyújtsa ki.
ISADORA
Csak nem akar…
TIVADAR
Átmasszírozom a krémmel. Jobb lesz.
ISADORA
Rendben van. Maga szereti a táncot? Gondolom, szereti.
TIVADAR
Hagyja egészen lazán.
ISADORA
Nagy boldogság, ahogy a pestiek fogadtak. Isadora Duncan, a csodás táncosnő…tele van a város a plakátokkal. Még jól is nézek ki rajtuk. És 1902-t írunk, két éve mindenki boldogan él, mert valami hülye megjósolta a világvégét a századfordulóra. És mégsem jött el.
TIVADAR
Most kicsit fordítok rajta, ez kellemetlen lesz, elnézést.
ISADORA
Maga ott volt két napja a maguk…hogy is…az Urániában, ahol megnézhető volt a film, amit rólam készítettek? Ahogy táncolok.
TIVADAR
Igen, de a mozgókép butaság. Kép ne mozogjon. Nincs jövője. Engedje kérem a combját. Így, ez az izomköteg, érzi? Ez rándult meg. És kisugároz mindenhova. Rendbe tesszük.
ISADORA
Az első magyar mozgókép, és maga szerint butaság? Hé, hálló…
TIVADAR
Elnézést, a combhajlatát is át kell masszíroznom a krémmel. Ott lépnek be az idegek.
ISADORA
Egészen kellemes…
TIVADAR
Igen, a világ tele van orvossággal. Ez ötféle növény keveréke. Így, csak lazán, lazán.
ISADORA
Jujjj…
TIVADAR
Elnézést, ezt muszáj volt. Jobb?
ISADORA
Igen… határozottan… pár perce még azt hittem, megőrülök a fájdalomtól. Csinálja még egy kicsit. Lassan.
TIVADAR
Kérem. Jobb?
ISADORA
Határozottan.
TIVADAR
Most pár óráig zsibbadást fog érezni, ne nagyon mászkáljon, hagyja, hogy a zsibbadás elmúljon.
ISADORA
Értem. És köszönöm.
TIVADAR
Nincs mit.
ISADORA
Maga nem csak patikus. Meg krémcsináló. Éreztem a kezén, ahogy simogatta a combom. És ez az egész… hogy ma látta, mi a baj… a nézőtérről. Maga festő?
TIVADAR
Ezt innen vette le? Hogy látom a fájdalmat?
ISADORA
Mind látjuk. A festők azért festenek, én azért táncolok.
TIVADAR
Festegetek, igen. Hagyok itt ebből, lefekvés előtt még a combhajlatba masszírozza be, holnap ismét fel tud lépni. Holnap lép fel Pesten utoljára, igaz?
ISADORA
Igen. Nagyon jól éreztem magam. Mennyivel tartozom?
TIVADAR
Semmivel. Számomra a megtiszteltetés.
/csönd/
TIVADAR
Igen, festő vagyok. Első rajzom koponyarajz volt. Karlsruhéban Kallmorgentől tanultam. Te a napút festője vagy, mondta ő is, mondták már mások is, anyám is, akinek amúgy nem lenne semmi köze hozzá, nem él. Keresd meg a fényeket. Az igazi fények ott vannak, ahol a történelem világít. Rómában, Nápolyban találtam olyan színeket. Pompejiben. Caprin, a kékbarlangban is találtam napút színeket. Mosztárban a híres római hidat a smaragdszínű Neretvával. Taormina. Gibraltár, onnan Betlehembe mentem. Aztán Athén, ott ért édesapám halálának a híre. Ez a fájdalom vitt el Taorminába, ahol várt reám egy olyan naplemente, amellyel tisztában voltam, hogy ez lesz a világnak a leghíresebb napút festménye. Apám tűnt el abban a fényben. És utána haza. Pesten elhívtak az első magyar mozgóképre. Ahol maga táncolt. És utána itt a színházban. Minden előadást megnézek, holnap is itt leszek. Most úgy érzem, ezt a nagy utat, ezt a sok mindenféle helyet maga miatt kellett végig járnom. Halálosan magába szerettem. De nem lehet semmi kapcsolatunk. A napút festője csak egyedül lehet. Sem asszony, sem gyerekek, mert ezen az úton csak én férek el. De szeretem. Halálomig szeretni fogom.
ISADORA
Mindig szeretni fog? Az jó. Akkor legalább… a nevét…
TIVADAR
Csontváry Kosztka Tivadar. A „csont” a „kosztá”-ból való, tótul csontot jelent. A tubust mindig zárja le jól, mert a krém nagyon hamar elpárolog. A hatóanyag. Minden jót.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Második találkozásunk nem sikerült. Írtad, érkezel Párizsba, de nem jöttél.
TIVADAR /visszafojtott indulattal/
Nem tudtam menni.
ISADORA
Elvette ezt a találkozást tőlem a háború.
TIVADAR
Elvette a találkozást. Elvett tőled. És elvett magamtól is.
12.
1914, Budaörs
A HÁBORÚ
TISZT
Ön a jelentés szerint a sorozótiszt kérdéseire nem válaszolt, Ön szimulál, igy kívánja elérni, hogy ne sorozzuk be. A háborút meg kell nyernünk, és még az olyan idős férfiakra is, mint Ön, szükségünk van. Mindenkire szüksége van a hazának.
TIVADAR
Mindenki azt hiszi, valami csudás, drága festéket hozatok egyenesen Ámerikából. Butaság. Megszűnt a ruhagyár Csepelen, ott maradtak festékek. Azokat vegyítem. Azok adják vissza a napút színeit. Csodás anyag, eddig nem gondolt rá senki. Sokkal tovább kitart, és a keveredése eddig nem ismert árnyalatokat eredményez.
TISZT
Értem. Tehát folytatja. Előttem is folytatja.
TIVADAR
Amikor Damaszkusz utcáit jártam, előáll egy görögnek látszó ember, és olasz nyelven mondja „ön uram egy nagy festményhez keresi a motívumot, de azt itt Damaszkuszban nem találja, most jövök Baalbekből, ahol a templomot a legszebb világításban láttam, siessen oda. Ki volt ez a férfi? Honnan ismert engem?
TISZT
A hetedik századhoz kerül, egyenesen a frontvonalra. Maga művész, magáért nem kár.
TIVADAR
Másnap hajnalban a nagytemplommal szemben levő Hotel Viktoriában álmomból felriasztott egy fény, mely tűzvörösen húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Vesta templomait. Önmagától előállt a világ legnagyobb napút plein air motívuma.
TISZT
Értem. Ebben az esetben Szilassy hadnagyhoz rendelem, az ő századába. Itt a parancs. Elmehet.
14.
1914, a fronton
A SZÍNEK TEMETÉSE
TIVADAR
Szilassy kegyetlen ember, kegyetlen. Kegyetlen, az „ember” szó nélkül. De nem csak ő. Mások is. Ki a hibás? Ölnek. Megszerették az ölést, nem tudnak róla. Ölni mást, embert, virágot, követ – nem tettem soha. Volt már háború is. Porosz. Régebben, ahol a bátyám is harcolt. De ez már más. Itt ölni öröm. Életet megszakítani öröm. Visszavonulóban. Szilassy az élen, dühös. Vissza kell vonulni. Dühében öl. Kisváros főterén az egyik ház ablakába bekiabált, élelmet kért. Nincs nekik, mondták. Lőtt, valakit lelőtt, nem láttam, messzebb álltam. Kifutott egy vörös hajú kislány. Hat éves forma. Nekirontott Szilassynak, harapta a lábát. Más, jött más, megpróbálta leszedni róla. Erősen kapaszkodott, és harapott. Szilassy lerúgta magáról, és fejbe lőtte. Majd továbbot vezényelt. Elindultak. Én nem. Én a napút festője vagyok, és a napút végére értem. Nem is vették észre, hogy nem mentem tovább velük. A téren nem mertek közelebb jönni. Pedig nekem nem is adtak fegyvert. Karomba vettem a kislányt. A tér fölött váratlanul megjelenő napsütéstől felizzott vörös haja. Ez volt a napút utolsó színe. Micsoda szín! Megijedtem tőle. Csodás, de félelmetes. Elindultam a kislánnyal a karomban, senki nem jött utánam. A városka felett várdomb, a várnak csak pár fala áll, elhagyatott. Meg-megcsúszott csizmám alatt a talaj, nem estem el, vittem fel oda. Meleg volt a kis teste még. Felértem a várdombra. Körülnéztem, és elbúcsúztam a színektől. Alkony volt, csodás alkonyt, alkonyt szerettem festeni, a halálba csomagolt megújulás színei vannak benne, minden alkonyban azok vannak benne. Gyalogsági ásómmal hamar kiástam a gödröt. Mátyásmadár repült fölénk, közel leült, nézett. A kislány testét zubbonyomba tekertem. Jó alaposan. Ne fázzon annyira ott bent. Kis kezecskéit is külön, mindent. Elhelyeztem a gödörben, amit ástam. És mellé tettem a festékes zacskókat, amik még velem voltak, ami még maradt. És az ecsetet, a mázoló kendőt. Mellé tettem apám szomorúságát a kis Annuska megégése után, mellé tettem anyám érintését, simogatását. Mátyásmadár lehúzta csőrével az égről nekem a színeket, lehúzta az alkony minden színét. Segített. Összecsomagoltam a színeket. Nem festek többet. Festek magamban. Ez nem az a világ, ahol nekem festenem kell. A kislány átlőtt fejét kulacsomból tenyerembe mért vízzel lemostam. Nem. Ami most jön, ami következik, ahhoz nekem nincs közöm. Egy háborúval nem éri be az ember, lesz több, aztán még szörnyűbb, minden emberben belül. Nem kívánok festeni. A becsomagolt színeket elhelyeztem a kis test mellett, azonnal megfakultak, ahogy hozzá értek. Sötét lett. A sötétben betakartam földdel a gyermek testet, és mindent, amit mellé helyeztem. Végeztem. Felálltam. Sötét volt mindenhol. Sötét. Sötét. Sötét.
KÖZJÁTÉK
ISADORA
Te nem jöhettél. Vártalak. Megéreztem, hogy vársz.
TIVADAR
Találkoztunk. Titokban. Sokszor. Ezek itt nem tudják.
ISADORA
Megfestettél bennünket. Pedig megígérted, senkinek sem mondod el…
TIVADAR
Nem tudják, hogy mi vagyunk a képen.
ISADORA
Nem akarom, hogy meghalj.
TIVADAR
Pedig kell.
ISADORA
Nem akarom. Ezért rohantam most ide hozzád.
15.
1919, június 15 Pécsbányatelepi Kórház és Szanatórium.
A VÉG ELŐTT
MERCEDES
Ez? Ez az?! Ehhez jöttünk?
SZERGEJ
Dobrgyen.
ISADORA
Megtaláltuk. Végre. Üdvözlöm, barátom.
TIVADAR
Isadora… Duncan…
MERCEDES
Ehhez a beteg törpéhez? Hogy néz ez ki? Ezért ilyen messze?! Jó, Pestre rendben, ott magam is akartam vásárolni, ott lehet, de zötyögni ide nyolc órát erre a Pécsre, és nem is Pécsre, erre a Pécsbányára… ki se lehet mondani!!!!
ISADORA
Tivadar…megtaláltam Önt. Bemutatom a társaságot. Mercedes De Agosta, drámaíró, a szerelmem.
MERCEDES
Hallja, mit mond?! Én vagyok a szerelme!
TIVADAR
Bon jour, madamoisselle.
MERCEDES
Amerikai vagyok, nem francia! És egy ilyen kórházba! Undorító. És ehhez… hiszen ennek büdös a szája…
TIVADAR
Lehetséges, a vértől lehet. Ha tudtam volna…
ISADORA
Ő pedig Szergej Jeszenyin, a költő. Orosz. Szerelmes belém.
SZERGEJ
Szergjszin.
ISADORA
Csak oroszul tud. Elhoztam magának a szerelmet, két változatban.
TIVADAR
Köszönöm.
MERCEDES
Jó, rendben. Nyugalom. Mind nyugodjunk le a picsába. Nézze, uram, én nem ismertem Önt. Én nem ismertem a képeit sem, hiszen nincsenek sehol kiállítva, a szerelmem és élettársam, Isadora Duncan ugyan hozott egyet, állítólag Párizsban vette három frankért, megmutattam Amerikában egy műgyűjtő rokonomnak. Azt mondta, ez arra jó, hogy begyújtsunk vele. Rendben. Szerelemben élünk, uram. Ön nem tudja, miféle örömöt tud nyújtani nekem, és én miféle örömöt tudok viszont.
ISADORA
Szókimondó, nézze el neki.
TIVADAR
Ugyan! Nagyon kedves.
MERCEDES
Maga ne szóljon közbe! Ne merészeljen! Képzelje! Ez akkor is magát szereti! Nem tudom, szerelemmel, vagy csak elmebajból kifolyólag, de az ölelése bizonyos része Önnek szól, a csókja is, és én ezt nehezen viselem. Elindult Önhöz. Jó. Pesten, a János kórházban – így hívják ma cheri?-igen, ott mondták, hogy magát ide tették tíz napra. Jó. Ide jöttünk. Pécsbányatelep… micsoda név… és jöttem, hogy lássam. Vártam egy nagyon magas, erős testalkatú férfit, aki megbolondította ezt az isteni nőt. Vagy egy nagyon nőies, alacsony férfit, pézsmaillattal, aki a nőiességével varázsolta el akkor is, ha férfi nemiszerve van. De Ön egyik sem. Ön egy szánalmas, beteg roncs. Ön nem állhat közénk! Ön nem lehet az ő életének a része, érti?! Én szeretem őt, valódi szerelemmel! Olyan, ami nincs is! Nem… nem… nem értem, mi ez… és ennek a helynek is az áporodott… nem… adja vissza őt nekem, kérem. Nagyon kérem. Akkor is ha, képtelenség, hogy ő és maga. Akkor is. Én szeretem. Szeretem. /Megcsókolja Isadorát, majd kifut/
ISADORA
Bocsánat, utána megyek, megnyugtatom. Ilyenkor hajlamos ostobaságokat csinálni. Nagyon jó szerető, de nagyon fiatal még. Addig Szergej Jeszenyin úr mulattatja önt, ő költő, biztos találnak közös témát. Mit gondol, hány éves a barátunk? Huszonegy. És így néz ki! Csodálkozik? Igen, maga csodálkozik. Ne csodálkozzon. Az oroszok a vodka miatt pár év alatt így néznek ki./kimegy, Szergej és Tivadar együtt maradnak/
TIVADAR
Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden, ami van, a pozitívum akaratából fejlődött ki, és ami lesz, a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni.
SZERGEJ
Da?
TIVADAR
Örülök, hogy jött. Valakinek el akartam mondani, amit nem mondtam még, és akik körülöttem vannak, nem alkalmasak. Ön költő, és orosz. Önnek el kell mondanom mindent. Üljön le, kérem.
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
Ön azt hiszi most, a nyelv elválaszt bennünket. Én nem tudok oroszul, ön nem tud magyarul, és ezért nem értjük meg egymást. Ez butaság. Minden nép megérti a másikat. Nincsenek nyelvi határok, csak képzeljük. Szerintem maga érti, amit mondok, igaz?
SZERGEJ
Da… Da!
TIVADAR
Ha szereted a földet, embert, istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged ismer – szeretettel gondol rád, mert őbenne is él az Isten. Nyújts táplálékot a fejlődő kis lénynek és az gyönyörűségre fog fejlődni, nyújts táplálékot a vadállatnak, amely éhezik, és hozzád fog simulni. Nyújts táplálékot a vagyontalan szegénynek, és el fog ismerni az Isteni tekintélynek.
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
Az élet nem elmélet. Az élet valóság, mely kötelességgel jár mindenkivel és mindennel szemben. Az ember fejlődése ezen a földön rendkívül egyenletes, a fiatal évek csapongó ismeretgyűjtése során, a mostani haláltánc után következik majd egy pihenő kor, amely eltarthat 100 évig. Most még jön egy idő, háborúkkal, borzalmakkal, aztán minden emberben belső háború, de ennek vége lesz. Tud követni?
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
A művészek pedig mint én is, ön is alkotnak. De mit és miből? Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak Istenből nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.
SZERGEJ
Da. Dumáju.
TIVADAR
Minden nagy műnek megszámlálhatatlan múltja van, egy nagy szellem szülte szunnyadó állapotban, utána mosollyal ébred, látva sok szépet álmában, amit valóra váltania kellett. A test beszorítva él az időbe, testi önmagába, de amit alkot, az hosszú évezredek terméke.
SZERGEJ
Da! Da!
TIVADAR
Nem így él azonban a mai kultúrember, akit a természettől elszakított tömeglakásokba belekényszerítünk, éhezve, fázva, súlyos munkával agyon gyötörjük. Tessék! Vigyük ezt az embert a természeti gyönyörűségek elé! Ő nem fogja a természetet csodálni, nem fogja a teremtő erőt hallgatag magasztalni, hanem szidni és káromkodni fogja.
SZERGEJ
Da?
TIVADAR
Egy láthatatlan lángész által alkotta világban élünk, ahol a napot, a holdat, a csillagokat a légűrben találjuk, a pacsirtát a földeken, a fülemülét a bozótba rejtve, és látjuk, ha felmegyünk a magas Libanonba, a hatezer éves cédrusok otthonába, ott látjuk a háromezer éves hajadonokat türelmes pártában hajlongani s csak a negyedik ezredben gyümölcsöt termő koronával bontakozni.
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
Amely nemzetnek nincs eredeti művészete, ott az állam törvényeit nem tisztelik, amely országban a művészetek élén uténérző, utánzó egyedeik állnak, ott más pályán is tehetségtelen, protekciós egyedek uralkodnak. Abban a száz éves csendben ezek az emberek fogják vezetni a népeket, a művészek, de az igazi művészek, akik látják az igazságot. Vezetik őket, ezen az úton elpusztulnak a dilettánsok, a népnyomorítók, nem maradnak sokan, de akik maradnak, újra benépesítik a földet, és kezdődhet minden elölről. Így gondolom. Most szétnéz, mit lát? A tehetséget veszélyesnek nyilvánították, az egyéniséget üldözendőnek. Mert már a száz év csöndje előtt vagyunk. De minden megváltozik, ki kell várni.
SZERGEJ
Da! Da!
TIVADAR
És most csak rövid mondatokban közölöm Önnel, mire kell vigyázni. Ön megér még pár évet, én nem. Önnek el kell mondanom.
SZERGEJ
Da?
TIVADAR
Titkos társulatok bérletbe vették az Isten imádását, és csengős perselyekbe gyűjtötték a magját.
SZERGEJ
Agyin.
TIVADAR
Titkos társulatok alakultak Isten tagadására, a tekintély lerombolására.
SZERGEJ
Dva.
TIVADAR
Titkos társulatok alakultak a fajok elhomályosítására, az egyéni képesség megakadályozására.
SZERGEJ
Tri.
TIVADAR
Titkos társulatok alakultak az anyagiak felhalmozására, a hatalom megbénítására.
SZERGEJ
……..
TIVADAR
Titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására, az ember egészségének megrontására.
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
Titkos társulatok alakultak a tea, kávé, ópium, cocain és morphium forgalmazására, a telhetetlen kalmárok gazdagítására.
SZERGEJ
Da.
TIVADAR
Társulatok alakultak a fajtalanságra, a testi élvezet kihasználására. Társulatok alakultak a kenyér, zsiradék, a tej hamisítására, a liszt értéktelen osztályozására.
Fajtalan nemzetközösséget akarnak létrehozni, pedig fajtalan közös szerelmet nem ismer el a természet. Az ember nem lesz megelégedve az egészséges, tiszta levegővel, megrontotta füsttel, bűzzel. Ezek a hibák, melyek általánosan feltűnnek a világlátott ember szemében lehetetlen, hogy uralkodjanak a természeten. Éppen azért, mert az Isteni természet ezeket nem tűri, és eljön az idő, amikor a földön az élet nem folytatható.
SZERGEJ
Вы правы. Я тоже страдаю от этого. Видишь ли, все расстроено. Я люблю Айседору Дункан с любовью, и мне приходится жить с другой женщиной. Да, да, сэр, вы не живете долго, а я нет. Я хочу увидеть немного больше от мира, а затем выйти и умереть. Вам не понадобится человек нашего рода, сэр.
TIVADAR
Úgy van. Ön minden versébe beépíti őt, a csodás táncosnőt, a mozdulatait. Én minden festményemben elrejtem, vagy nem is kell törekednem, ott van magától.
SZERGEJ
Спасибо, что сказали мне это, сэр. Вы любимое дитя творческого бога. Приятно познакомиться.
TIVADAR
Szívesen.
/Isadora bejön/
ISADORA
Megnyugodott, talán el is aludt. Kérem, Szergej, menjen, vigyázzon rá most maga egy darabig.
SZERGEJ
Da. /kimegy/
ISADORA
Voltam Párizsban a kiállításán, megnéztem azokat a hatalmas festményeket.
TIVADAR
Párizs?!
ISADORA
Jó, tudom, csak három napig, aztán beszedték őket, pedig fél évre tervezték…sajnálom. De az a jó, hogy én még láthattam őket. Magamat. Hiszen oda festett engem. Pedig csak egyszer találkoztunk. Ott voltam a Zarándoklás a cédrushoz Libanonban-on én vagyok a Liliomos hölgy, az Ablaknál ülő nő. A Sétakocsikázás Athénban, a hintóban én vagyok és maga. És… a Szerelmesek találkozása… ott csak ketten vagyunk. Állunk egy folyónál, egy híd… hol van ez?
TIVADAR
Nem tudom. Ott fordult elő, hogy többféle táj… város összeállt bennem.
ISADORA
De az a két alak… maga és én, igaz?
TIVADAR
Igaz. Ott ismerni meg legjobban.
ISADORA
Álltam a párizsi múzeumban, és több alakban láttam magam. Végtelenül boldog voltam ezt látva.
TIVADAR
Én csak… volt úgy, hogy nem szándékosan…
ISADORA
És ez a kép mindig magánál van. Ez a kétalakos.
TIVADAR
Nincs.
ISADORA
De igen. Vegye elő.
/Tivadar előveszi/
ISADORA
Mercedes de Agosta belém szeretett. Fiatal lány. Író. Vele élek, jól érzem magam vele. Világhírű táncosnő lettem, tudta? És ez együtt jár a botrányokkal. Igénylik. És ez kis szeretőm már drámákat ír, nagyon fiatal, de ismerik. A fiatal drámaírónő és a világhírű, már kicsit korosodó táncosnő. Ez igen. Ez sok pénzt hoz. Ebből élünk. A botrányból lehet élni, a művészetből nem. És én is, mint maga nem bírom a nélkülözést.
TIVADAR
És…
ISADORA
Jeszenyin? Ő is halálosan belém szeretett. Péterváron táncoltam, berohant az öltözőmbe, letépte rólam a ruhát, elővett egy csomó papírlapot, a versei voltak rajta, azokkal rakta tele a testemet. És leette rólam a papírdarabokat. Ette a verseit és sírt. Idióta. De jó költő. Nem zseniális, de jó. Már amennyit én értek belőle. Ő csak oroszul tud. Bár azt vettem észre, a különböző nyelv nem akadály, inkább összeköt, mint elválaszt, igaz?
TIVADAR
Igen. Így van.
ISADORA
Ön öt éve nem fest.
TIVADAR
Nem.
ISADORA
Öt éve még dúlt a háború.
TIVADAR
Ott ástam el a színeket. Igen. Mátyásmadár húzta le csőrével a napút színeit az égről, és én elástam.
ISADORA
Egy gyermeklány félig kihűlt teste mellé.
TIVADAR
Nem tudhatja. Nem volt ott senki más.
ISADORA
Én mindig ott voltam magával. Mindenhol. Miért csodálkozik?
TIVADAR
Igen. Ez igaz. Te ott voltál velem mindenhol.
ISADORA
Amerikában táncoltam. És éreztem, ide kell jönnöm. Hogy utoljára lássalak. A fővárosban kerestelek.
TIVADAR
Egy távoli rokonom… elintézte, hogy tíz napot itt, ebben a szanatóriumban lehessek. Kifizette. Utána visszavisznek. Megdögleni.
ISADORA
Fogd meg a kezem.
TIVADAR
Édes Istenem…
ISADORA
Nem élsz már soká. Egy hét? Kettő?
TIVADAR
Talán kettő. Látod rajtam?
ISADORA
Igen. Éhen halsz.
TIVADAR
A kórházban csökkentették az élelemadagot, mert nincs pénzem.
ISADORA
Nyomorogsz. Már nem segíthetek. De te nem is fogadnád el.
TIVADAR
Egészen biztosan nem.
ISADORA
A képeid?
TIVADAR
A vásznak összetekerve egy messzi patika padlásán.
ISADORA
Megtalálják egyszer őket, és minden rendben lesz. Ötven év. Hatvan.
TIVADAR
Édes Istenem… de jó hogy itt vagy velem!
ISADORA
Azt hiszed csak te festettél bele minden képedbe? Én is ott talállak a táncaimban. Nem akarattal. Lépek, forgok, és egyszer csak meglátom egy mozdulatomban az arcodat. Mióta megismertelek, ez így van. Talán ettől vagyok az, aki vagyok. És nem számít más, a tánc, és a táncban az arcod. Még élek egy darabig ezzel a kis nővel, utána ez a Szergej Jeszenyin elvesz feleségül, meddig tart egy ilyen? Egy évig, kettőig? Aztán belehal az italba, és az utánam érzett vágyakozásában. És így tovább. De ez nem érdekel. A tánc az enyém, semmi más nem számít. Ahogy nálad sem, igaz? Neked tizenöt év, amíg festettél, előtte ami volt, nem számít. És mióta nem festesz, nem vagy.
TIVADAR
Így érzem, igen.
ISADORA
A közelség megöli a szerelmet. A miénk halhatatlan, mert egész életünkben messze voltunk egymástól. Ott, akkor, amikor először… azért villámlott belém a fájdalom, mert megláttam az arcodat a harmadik sorban, a közönség között. Most már tudom. Pedig csúnya vagy, alacsony, kissé visszataszító, és a patikától állandóan magnézium szagú.
TIVADAR
Mindig is baj volt a jókinézetemmel.
ISADORA
Meg tudod mondani, miért? Bejártam a világot, szeretőim, férjeim voltak, és vannak, lesznek még sokan, pénzem lesz, gazdag leszek, úgy fogok meghalni szerintem, hogy a sportkocsim kerekére tekeredett sálam egyszerűen megfojt. De abban a fojtásban is te adsz majd enyhülést, a halálban is te adsz majd vigaszt. Egy sikertelen festő, egy sikeres patikus. Most például pécsbányatelepi kórházban. Mi közünk egymáshoz egyáltalán?!
TIVADAR
Nem tudom. Majd valaki…odaát megmondja nekünk. Mert a természetben sincs egy kettő nélkül. Sehol. Az egy mindig kettő, úgy rendelte el valaki, aki ezt az egészet létrehozta, engem téged, az illatot, ami árad belőled, és ha temetnek is, mindig kettőt temetnek, akkor is, ha egy van a sírban. Így rendeltetett.
ISADORA
Mi… még élők boruljunk össze. Szeretném, ha megcsókolnál. Nagyon szeretném, ha most megcsókolnál.
/Tivadar szája közelít a nő szája felé, de Tivadar szájából váratlanul vér kezd ömleni/
TIVADAR
Bocsánat.
/Isadora magához vonja a férfit, megcsókolja, hosszú, szép csók, közben folyik ki a vér./
ISADORA
Félsz átmenni?
TIVADAR
Nem. Ismerem az utat, amerre mennem kell. Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell, semmi kétség, hogy egy még jobb világrészbe kerülünk és kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk.
/Váratlanul bejönnek Franciska, Annus és László/
ANNUS
Tivadar!!!!!!
/nevetve átöleli a testvérét/
TIVADAR
Milyen szép vagy. Anya? Apa? Benneteket küldtek?
FRANCISKA
Kit küldtek volna? Összecsomagoltál mindent?
LÁSZLÓ
Ugyan már, mit vihetne el innét?
FRANCISKA
Igaz. A festményeket hagyd itt. Megtalálják. Biztosan.
ANNUS
Úgy örülök neked, Tivadar.
FRANCISKA
Lefogytál rendesen. Az én főztömtől még kinéztél valahogy.
LÁSZLÓ
Menjünk, lekéssük a kompot.
TIVADAR
Menjetek előre, megyek én is.
/Franciska, Annus, László kisietnek. Tivadar Isadora elé lép/
ISADORA
És én?
TIVADAR
Te még beszélj hozzám egy kicsit, kérlek.
ISADORA
Hiszen…
TIVADAR
Akkor is. Hallani fogom. Megteszed?
/LÁSZLÓ hangja kintről/
LÁSZLÓ
Tivadar!
/Tivadar kimegy, Isadora visszaül a székbe. Egyedül van a színpadon, az ágy üres./
ISADORA
Aludj, kicsi zsenim. Aludj. Szép álmokat, szerelmem.
– vége –
Illusztráció: fh. Csontváry-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
![Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak]](http://www.naputonline.hu/wp-content/uploads/wordpress-popular-posts/67670-featured-15x15.png "Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak]"){kind=small}
