Török Nándor: Az álom, Az Idő (versek)
•
Az álom
Elméden átszivárgott
és átitatta tested.
Megadtad magad a csendnek
és bordáid mögött
egy csecsemő szíve dobbant.
Az Idő
A másodpercek, mint a szívdobbanások:
észrevétlen követik egymást,
míg megfontolt percekké nem duzzad
a pillanatok fürge árja.
Az órák szinte mozdulatlanok.
Bölcsességet színlelve araszolnak,
s tudatosan haladnak homályos céljuk felé.
A vaksi lét alagútjain villózó űröket
hagynak a napok és az évek.
Az univerzum szomorú rabszolgái.
Tudják, hogy nem érkeznek meg soha!
Illusztráció: magzat
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak] →
Horváth Ferenc: Újévi köszöntők →
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
