Vihar Judit: A MODERN MAGYAR HAIKU ÉS SAJÁTOSSÁGAI
*
*
1. A 21. század egyik legnépszerűbb lírai műfaja a haiku. Ez a japán eredetű költői forma 5 – 7 – 5 morás[1] sorokból áll, mindössze 17 morában foglalja össze a költő mondanivalóját, érzéseit. A világlíra e gyöngyszeme az egyik legtömörebb kötött formájú költemény. Ahogy a japán festményeken, tusrajzokon csak egy-két ecsetvonás látható, a haiku is néhány szóval képes hangulatot teremteni. A hagyományos japán haiku a 17. században élte virágkorát. Számos sajátossággal rendelkezett, amelyeket a költőknek be kellett tartani. Egy idő után azonban a hagyományos haiku formáiba merevült. Ehhez hozzájárult még az is, hogy 1868-ban, Meidzsi császár hatalomra jutásával az európai és amerikai kultúra beáramlott a 750 éven át bezártságban élő Japánba. Így a költészetben a hagyományos japán formák feledésbe merültek, helyüket átvette a szabadvers, ami közkedveltté vált.
Maszaoka Siki (1867–1902) fellépésével azonban újból előtérbe kerültek a hagyományos japán költői műfajok. Siki rövid élete során nemcsak 18 ezer haikut írt, hanem többi költeményével, számos tanulmányával együtt irodalomszervezői tevékenységet is folytatott. A közvetlen beszélt nyelvet használva bátran ki merte mondani, hogy a japán költészet ősi gyökereihez kell visszanyúlni, abból kell meríteni és saját korának igényeihez igazítva kell megszólalni rajta. Siki tevékenysége forradalmat indított el nemcsak a japán költészetben, de a világlírában is: munkásságával újjáélesztette a halódó klasszikus japán műfajokat. Siki a régi korok patetikusságával szemben az objektív hangnemet hangsúlyozta, a mindennapok képeinek fontosságát, a kor igényeinek megfelelően. A haiku nevet is ő adta a 17 morás költeménynek. Így teremtette meg a modern haikut, amelyben már nem kötelező a sok formai szabály, amely miatt – Kosztolányi szavait kölcsönözve – „gúzsba kötve táncolni” kellett a költőknek, ami még a klasszikus haikut jellemezte.
Magyar nyelven e japán eredetű költemény először csak fordításokban jelent meg. Érdekes azonban, hogy nem keletről, hanem nyugatról, Angliából, Franciaországból érkezett hozzánk. A japán költészet utáni érdeklődés az impresszionizmus elterjedésével függött össze a 20. század elején. Hiszen a haiku pillanatnyi benyomást próbál meg érzékeltetni, a világról alkotott hangulatokat, érzéseket, arra biztatva az olvasót, hogy tovább szője magában ezeket az impressziókat. Eleinte csak a japán haikuk műfordításait ismerhették meg a magyar olvasók. A japán versekkel kapcsolatos legnagyobb visszhangot Kosztolányi Dezső (1885–1936): Kínai és japán költők című kötete váltotta ki, melynek 1931-es megjelenése óta számtalan kiadása jelent meg. Példaként álljon itt Kosztolányi egyik fordítása, a legnagyobb japán költő, Macuo Basó (1644 – 1694) haikuját ültette át magyarra angol közvetítő nyelv segítségével:
CSÖND
Nyugalmas, csöndes est…
Csupán a tücskök vad zenéje harsog,
hogy szirteket repeszt.
Kosztolányi célja az volt, hogy műfordítása magyar nyelven szépen hangozzék, ezért a formai szabályokkal nem nagyon törődött. Fordításában nem tartotta be a hagyományos haiku kötelező
5 – 7 – 5 szótagú szabályát, emellett szó végi rímeket alkalmazott, amelyek a japán haikut egyáltalán nem jellemzik. De műfordításai csodálatosan teremtették meg a japán hangulatot.
Ugyanakkor több neves magyar költő tolla alól kerültek ki olyan költemények, amelyeket haikuszerű költeményeknek nevezhetünk. Radnóti Miklós (1909-1944) két-háromsoros verseit például nem nevezte haikunak, bár valójában azok voltak:
Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.
Miért mondhatjuk haikuszerűnek ezt a költeményt? A magyar haikuban nem a mora az alapegység, mint a japánban, hanem a szótag. Bár a szótagok száma nem egyezik a haikuéval ebben a versben, a sorok végéről viszont hiányzik a magyaros verselésre oly jellemző rím. Mégis tartalmi szempontból haikunak érezzük nemcsak azért, mert a hagyományos haikuban kötelező évszakszó szerepel benne, hanem azért is, mert a költemény szokatlan, váratlan befejezéssel zárul. A vers eleje és vége között a haikura jellemző ellentét feszül. Mind a hagyományos, mind a modern haiku legfontosabb jellegzetessége a harmadik sorban szereplő meglepő befejezés, ami meghökkenti az olvasót. Tehát ha olyan haikut ír valaki, amiben a vers végén nincs váratlan csattanó, akkor nem is beszélhetünk haikuról. Ha csupán tájat ábrázol a haiku és nincs a végén meglepő fordulat, akkor tájleíró költeményről van szó és semmiképpen sem haikuról.
A 21. századra a haiku, rohanó korunk kedvelt költői műfaja immár a magyar líra szerves részévé vált. Mi okozza ezt a nagy népszerűséget a haiku iránt? Ahogyan a 19. század végén, úgy a 20. század elején is érezhető volt egy apokaliptikus hangulat, ugyanez az érzés szinte visszhangozva jelentkezett a 20. század végén, a 21. század elején. Az ezredfordulót valamiféle világvég életérzés járta át, ahonnan jó lett volna elfutni, elmenekülni. Tehát korunkat, ezt a bizonytalansággal teli, kapkodó, lihegő kort egyfajta elvágyódás jellemzi: a megoldhatatlan problémák elől való menekülés egy egzotikus idegen világba. Abban reménykedünk, hogy valahol még talán rátalálunk a szépségre, a harmóniára. A haikuból áradó időtlenség, örökkévalóság és állandóság ragadja meg a magyar haikuk költőit. Ugyanakkor a lét bizonytalansága ellen keresnek vigaszt egy távolról érkezett, s első látásra talán még könnyűnek is tűnő műfajban.
2. A haiku magyar talajon olyannyira kedveltté vált, hogy több költő is becézte a japán eredetű megnevezést. Bertók László (1935 – 2020) háromkának, néha haiku-lepkének nevezte, Kányádi Sándor (1929 – 2018) körömversnek hívta, Szűgyi Zoltán (1953) pillangóhaikukat írt, de Szente Imre (1922 – 2020) jajkunak, Futár Iván (1951) haikussnak becézte.
Mi az, ami megkülönbözteti egymástól a hagyományos haikut a modern haikutól és mi a közös bennük? A hagyományos haiku sokkal szigorúbb, sokkal több kötöttségnek kell megfelelnie, a modern haiku ehhez képest jóval szabadabb. Mind a két típusú haikura egyaránt jellemző, hogy
– valamilyen meglepő, meghökkentő fordulattal zárul,
– az első két sor és a harmadik sor között ellentét feszül
– se a hagyományos, se a modern haikuban a sorok végén nincsen rím
– mindig az első és az ötödik szótagon van a hangsúly.
Ezek a jellegzetességek a haiku legfontosabb tulajdonságai, amelyek minden haikura vonatkoznak. De miben tér el egymástól a hagyományos és miben a modern haiku? Mint már említettem, a modern haiku sokkal tágabb témaköröket dolgoz fel, mint a hagyományos. Míg a hagyományos haiku mindig évszakhoz kötött, a modern haikuban bármilyen témáról lehet írni, bármilyen modern jelenségről lehet szólni a mai élet szavaival is.
A modern haikuban fel lehet használni mindazokat a költői díszítő eszközöket, szabályokat, amelyek a hagyományos haikuban már elfogadottá váltak:
– Az 5 – 7 – 5 szabálya nem kötelező a modern haikuban. Ennek ellenére sok költő betartja ezt a szabályt. A sorok lehetnek rövidebbek és hosszabbak is. Előfordult már olyan példa is, hogy a szótagok száma 8 – 8 – 8 volt, de ezt nem követte senki.
– A költői jelző nem idegen a modern haikutól.
– A hosszú bevezetés, ami a kezdeti japán költészetben kedvelt volt, a modern haikuban is megjelenhet. Ez számunkra a magyar népdalokból ismert.
– A párhuzamos gondolatritmus, továbbá az ismétlés is kedvelt díszítő eleme a modern haikunak.
– Szójátékot a kezdetektől gyakran találunk mind a hagyományos, mind a modern haikuban. Ezzel akkor találkozhatunk, amikor egy bizonyos szóalak többféle jelentéssel is előfordulhat.
– A betűrím, vagy alliteráció ritkán fordul elő a modern haikuban, bár a hagyományos haiku ezt a díszítést igen kedveli.
– Érdekes költői díszítő elem a nevezetes helyek szerepeltetése. A japánoknál már a régi korokban is kedvelt volt, természeti szépségekkel gazdag tájakat, híres csaták helyszíneit örökítették meg. A későbbi korokban, – így a mi korunkban is – ez úgy módosult, hogyha valaki utazásai során egy különlegesen ismert helyszínt látogatott meg, akkor ezen a helyen írt egy haikut azzal a céllal, hogy felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy ő is meglátogatta ezt az ismert vidéket. Ez körülbelül annak felel meg, ha egy magyar haikuköltő haikujában Visegrádot, Tihanyt, vagy esetleg Rómát dicsőíti.
Vannak olyan elemek, amelyek a modern magyar haikuban ugyan előfordulnak, a japán haiku mindezt megengedhetetlennek tartja. A hagyományos magyar haikuban elő szokott fordulni, de hibaként is felróhatjuk. Tehát amit nem lenne szabad:
– cím: sok haikuköltő címet is ad a haikunak, ami valójában nem megengedett ebben a japán műfajban. Mi, európaiak szeretünk mindent analizálni, felcímkézni. A japán kultúra viszont mindent egészében, összességében vizsgál. A magyar költők általában nem tudják elképzelni a verset cím nélkül. Ha azonban a modern haikuban a költő címet ad, akkor burkoltan egy negyedik sorral bővíti a három soros, 17 szótagos haikut. A cím azért is kívánatos egyes költők számára, mert a haiku nagyon tömör költemény.
– sorvégi rím: a japánok számára a sorvégi rím zavaró, bántja a fülüket. A modern magyar haikuban azonban gyakran előfordul, sokszor a költő észre sem veszi, hogy sorvégi rímet alkalmazott, annyira megszokta ezt a versírásban.
– az áthajlás: vagy más szóval enjambement különösen a 20. századi magyar költészet sajátja. Nemcsak az egyik sor hajlik át a másikba, hanem például József Attilánál (1905 – 1937) versszakok között is találkozunk ezzel. A japán költészetben az áthajlást sem szeretik alkalmazni a költők, sőt a verssorok végén van egy speciális szófaj, a hasítószó, ami jelentésében a mi indulatszónknak felel meg, de kettős funkciója van. Amellett, hogy érzelmet fejez ki, elvágja a verssor végét, hogy elválassza a következő sortól.
3. Mivel a modern haiku tematikája nemcsak az évszakok leírásából áll, témakörei rendkívül gazdagok. Az évszakokon túl érdekes megfigyelni, hogy a modern haikukban feltűnnek a napszakok is, főként a hajnal és az alkonyat, valamint az este, az éj szerepel bennük. A délelőtt, a dél, vagy a délután úgy tűnik, nem alkalmas az ihletet adó haikupillanatra. Bozsoky Erika (1967) haikuja az éjszakát jeleníti meg, de ugyanakkor megőrzi a klasszikus szótagszámot:
Felhő harapott
a fényes teliholdba,
megborzong az éj.
A magyar modern haiku számtalan témaköre közül a legjellegzetesebbek a szerelmi, az erotikus, a gondolati, a magányról és a fájdalomról szóló költemények.
Két nőből csak az
egyiket választhatod.
De a másik kell.
Nagy Bandó András (1947) haikuja mélyen őszinte szerelmes vers, ami meghökkenti az olvasót. Fodor Ákos (1945 – 2015) erotikus haikui általában megrázóak:
Az igazi nagyság
Jelentéktelen,
mint nők öle, profilból;
szemből: megrázó.
Rendkívül nagy számban van gondolati témájú haiku a modern haikuk között. Itt különösen Fodor Ákos, Bornai Tibor (1955) költeményeit kell kiemelni. Bornai haikui rendkívül tömörek és szellemesek, mint az alábbi:
Görbe filozófia
Van-e valami,
vagy nincs semmi? Ha semmi
van, valami nincs.
A magyar modern haikuk nagy része depressziós életérzést fogalmaz meg, sok pesszimista hangulatot kifejező költemény van közöttük. Így a magány érzését talán a legszebben Sebők Éva (1927 – 2012) fejezi ki:
Egy pont – lelken belül
Tábláján ez áll:
Védett zugoly. Réservé.
Magány-terület.
Sok haikuból csendül ki a fájdalom érzése, talán az egyik legszebben szóló Gergely Ágnes (1933) költeménye, melyet Feleki László (1909 – 1989) elvesztésekor írt meg:
Feleki László emlékére
Drága fivérem!
Azt a mélyre zárt fájdalmat
senki sem látta.
Nagyon sok modern haiku szól a magyar lírában az életről és a halálról, így Parancs János (1937 – 1999) következő verse az életet dicsőíti:
Romok közt
Pár lépésnyire,
elérhetetlen messzeségben
ragyog a kristályvizű forrás.
A haláltól való félelem is gyakori téma, itt Bakos Ferenc (1946) csodálatos haikui közül idézünk egyet:
Vad szél járt este:
egy nyírfánk kidőlt, másik
tartja rettegve.
A sokféle téma közül talán a kelet-európai idegtépő létről szóló haikukból van a legtöbb. Vörös István (1964) megrázóan szép haikuja kifejezi ennek a létnek a nehézségeit, fájdalmait, megváltozhatatlanságát:
Kocsiút az éjszakában
Ma csonka Hold süt.
Minden egész eltörött.
Jajszó a szekéren.
Vannak olyan témák is, amelyek az eredeti japán haikukban nem fordulnak elő. Ilyen téma a számos karácsonyról szóló költemény, de ezek is többnyire fájdalmas érzéseket hoznak felszínre, mint például Sárközi Lászlóé (1969):
Elmúlt karácsony.
Él-e s hol áll most a fa,
mely keresztem lesz?
A bordalokban a költők megéneklik a híres magyar borokat. Utassy József (1941 – 2010) a szüreti bort teszi haikuja hősévé:
Darvadozva
Egyedül iszom.
Mennyire más, mennyire
a szüreti bor!
Az istenes versek között helyet kapnak a haikuk is. Babics Imre (1961) megható költeményéből kiviláglik a boldog áhítat:
Tavaszi felhő
szélére sorsom urát
kiülni várom.
A hazaszeretet hangjai is kicsendülnek a modern haikuból. Főként az erdélyi magyar írók érzései szólalnak meg a magyar haza, a magyar nyelv szeretetéről. Tar Károly (1935), kolozsvári költőnk az anyanyelv iránti hűségéről írt haikut:
Hazámban fázom?
Bugyolálj, óvj, melegíts,
édes anyanyelv!
A városi lét jellegzetességei szólalnak meg Zalán Tibor (1954) haikujában:
Graffitik tartják
még a város falait.
Lét omlás után.
Számos haiku foglalkozik az álmainkkal, amelyek lehetnek szépek és misztikusak, de ijesztő, meghökkentő álmok is. Aki Fodor Ákos álomról szóló haikuját elolvassa, nem szeretne ilyen álmot látni.
alvaszületett
fajtánk görcsösen óvja
lidércálmait
Most egy olyan témakört szeretnék bemutatni, amilyen egyáltalán nincs a japán haikuk között. Ez pedig az ego, az én bemutatása. A japán és általában a távol-keleti világ számára a közösség az első, és sosem szeretnék az egyént, az ént előtérbe helyezni. Épp ellenkezőleg, a távol-keleti ember célja nem más, mint beleolvadni a természetbe. A japán haikuban az egyes szám első személyű alaknak megfelelő forma teljességgel hiányzik. Ez a felfogás ellentétes az európai egyén központú szemlélettel. A magyar haikuban azonban nagyon fontos, hogy az én kerüljön előtérbe, hogy a költő megmutassa önmagát. Kányádi Sándor haikuja még a Ceaușescu-kor idején született:
és most elfognak
és majd felkötnek és majd
föl is támasztnak
Bármennyire is ellentétes a magyar felfogással a japán közösségi szemlélet, a magyar haikuköltők közül sokan a hódolnak a japán életnek és kultúrának, az ország szép tájainak. Engedjék meg, hogy egy saját haikummal illusztráljam ezt a témakört, egy világhírű japán festmény bemutatásával.
Egekig szöknek
csipkézett tengercsöppek
Hokuszai képén
No, azért vannak nagyon vidám, szellemes haikuk is. A japán haikuk közül az úgy nevezett ’bolond haiku’, a kjóka még ma is igen népszerű és kedvelt. Japánban minden évben komoly díjakkal rendezik meg a hivatalnokok közti amatőr kjóka versenyt, amelyben – érdekes módon éppen a japánoknál – a munkautálatról szóló haikuból van a legtöbb. Azért a magyar költők is tudnak jó és vidám haikukat írni, példa erre Pető Tóth Károly (1954) verse:
Dupla parafrázis
Mi a „nagyon fáj”?
Mondd: ahogy a tű átmegy
a teve fogán.
A modern magyar haiku legfontosabb témaköreinek lezárásaként el lehet mondani, hogy ezek a témakörök szinte a végtelenségig bővíthetők, hiszen a modern haiku megengedi azt a szabadságot, hogy bármilyen témáról lehessen írni. Még ki is egészíthetjük azzal, hogy a jó haikut több témakörbe is be lehet sorolni. Remélem, talán az általam írt következő haikuról el lehet ezt mondani:
Hol a magyar lélek?
Számítógépben, golyóstollban?
Inkább csípős paprikában!
[1] A mora a haiku időtartam-alapegysége a japán versben. Egy moráról – néhány kivételt leszámítva – verstani értelemben véve akkor beszélünk, ha rövid magánhangzóból áll és magánhangzóra végződik. A hosszú magánhangzó tulajdonképpen két rövid magánhangzóból tevődik össze, ezért itt már két moráról van szó.
Illusztráció: Titulo usus…
Ezek is érdekelhetik!
Oláh Tamás: Mikor már nem sántít egy-egy hasonlat →
Tóth Kálmán: Paul Johnson nyomában →
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
