Mondd meg nékem, merre találom…

Vers baratok

december 14th, 2024 |

0

HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival)

 •

PRÁGAI TAMÁS
A Napút örökös szerkesztője.
BaráTom érettségi előtt és óta.
Aki elment régen és túl hamar.
Verseibe kapaszkodom.
*
Képet rakok mellé.
Deszkára, pallóra, kéregre: gyűjtött, talált anyagra.
Erezetre, színre, kopásra, karcra.
Némi festék (és csillanó grafit) belép a történetbe.
Új tárgy falra akasztva.
*
Télire válogatva és szíves megtekintést kívánva,
ezennel néhányat közread
KAMARÁS BÁLINT

 

 

Sors
Hófödte mező. Szélen az erdő fedi el.
Ágrajzai közt távoli porhó szemereg.
Nem látni sehol. Ágközön, óntüskén át
jön már, de nem ő. Mi látható, mind idegen.

Márciusi hó
Tavasszal a hó, úgy elenyész itt minden.
Ne gyűjts soha ennél maradandóbb kincset:
forró tenyeredbe egy apró szemcse leszáll,
nézed, felemelnéd, s mire szólnál: nincsen.

 

lmi5

 

 

(vess jeges vízbe)
———————–jégszemet
szeretem amikor a felszín megtörik
a kép elmosódik
a régi képről peregni kezd az ezüst és megvakul
az a délután amiben keskeny tárgyakként álltunk
– a hullámzás a mélység üdvözlete –
vess jeges vízbe hogy lázam lehűtsd
de még
szorítsd egyszer
magad hozzám
– látni akarom
hogyan szorítod –
mielőtt
összeborzolom a tükröd

(ne vess jeges vízbe)
——————————jégszemet
nem szeretem amikor a felszín megtörik
a kép elmosódik
a régi képről peregni kezd az ezüst és megvakul
az a délután amiben soha nem álltunk
– a hullámzás nem a mélység üdvözlete –
ne vess jeges vízbe hogy lázam lehűtsd
és ne
szorítsd
magad hozzám
nem látni
hogyan szorítasz
mielőtt
elsimítom a tükröd

 

k2Jeges vízbe

 

 

A liget télen
Kezedbe adtam, kezedbe adom:
egy fagyos isten vadászzsákmánya,
zuhanó csillár, fojtott hóesés.
Hangtompítóba szorult a város.
A fehér halálát nem akarom.
Engem hagyj ki, nem akarom
fehér függönyök mögött
olvadozni látni az arcod.

 

k3A liget télen

 

 

Gang
Számított félfordulat. Megállsz.
Épp, mint egy képen. Lassan már sok is
ennyi egy mozdulatból. Szólok, ereszd le,
és leereszted a vállad.
A bizonytalan magasban
elodázott feszültség közted és köztem,
üres függőfolyosó. Kong.
Elengedem,
hadd hulljon alá
a lifttel együtt a lánccsörömpölésbe
ez a pillanat is – majd lent
kihúzom vastagon fehérrel.
Egy vékonyabb szálat utóbb sokáig
kifeszítve tartok

 

k4Gang

 

 

k5Elindult Mária

 

 

Illusztráció: cím szerint


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás