Magyar Miklós: Elrabolt Renoir és Sisley újra jogos tulajdonosaiknál
•
2024. május 16-án két, a nácik által elrabolt műalkotást adtak vissza Grégoire Schusterman örököseinek az Orsay Múzeumban, Rachida Dati kulturális miniszter jelenlétében. A ceremónián Auguste Renoir Kariatidák és Alfred Sisley Az uszályok című festményei kerültek vissza jogos tulajdonosaikhoz.
A megszállt Franciaországban a nácik mintegy 100.000 műtárgyat raboltak el. A német hadsereg előre elkészítette a listát azokról a művekről, amelyeket Párizsban el akartak kobozni. A fegyverszünet után a náci fosztogatás először a zsidó magángyűjteményeket és galériákat célozta meg. Az elrabolt műkincseket először a német nagykövetségen halmozták fel, majd helyhiány miatt a Louvre egyes termeit és a párizsi Jeu de Paume múzeumot használták raktárként. 1940 őszére a zsákmányt rendszerezték, majd a fasiszta Németország különböző intézményei és vezetői között osztották szét. Hermann Göring marsall például több alkalommal személyesen válogatott a Jeu de Paume-ban, és Hitlernek is „ajándékozott” festményeket.
Göring átadja Hitlernek Hans Makart A solymásznő című festményét
Az elrabolt műkincsek egy jelentős részét a nácik a bajorországi Neuschwanstein kastélyban rejtették el. A műtárgyak között 5.281 festmény volt. 1944-ben ezek nagy részét az ausztriai Altausseebe szállították, ám mintegy 1300 festményt a kastélyban találtak az 1945-ben ide érkező amerikai katonák.
Amerikai katonák elrabolt műkincsekkel
Auguste Renoir Kariatidák című festménye
Auguste Renoir karrierje második felében arra törekedett, hogy összeegyeztesse a modernitást és a klasszikus ideált, az impresszionizmust és a festészet hagyományait. A női akt központi helyet foglal el munkásságában, és az alkotó néha az ókor vagy az olasz reneszánsz ihlette témákat dolgoz fel, mint például a kariatidák, amelyek a római freskókra és Raffaello vagy Correggio festményeire emlékeztetnek. A teltebb és szilárdabb formák keresése során Renoir játékosan egyensúlyoz a festészet és a szobrászat között. A festmény két kariatidát ábrázol, amelyek a klasszikus görög építészetben strukturális támaszokként szolgáltak. Szimmetrikus pozícióban, tökéletesen illeszkedve az építészeti fülkékbe, az alakok örök szoborszerű jelenlétet sugallnak.
Görög Kariatidák
Renoir azonban rózsás színt ad testüknek, visszahozva őket az élők világába, a festészet birodalmába. A festmény elemzői nem mulasztják el megemlíteni, hogy a művészeti határok elmosása megtestesíti azokat az elméleti elképzeléseket, amelyeket Renoir korai írásaiban kifejtett.
Renoir: Kariatidák
A Kariatidák kalandos útja
A művészettörténészek alaposan kikutatták Renoir festményének útját a megalkotástól annak elrablásán át a jogos tulajdonosokhoz történő visszaadásig. Ezek szerint az 1897 körül keletkezett művet Renoir egy ismeretlen megrendelő számára készítette. A festő a képet műtermében tartotta 1917. augusztus 2-ig, amikor eladta, Durand-Ruel műkereskedő, majd egy Henri Canonne nevű gyógyszerész impresszionista gyűjteményébe került. Ezután egy árverésen 82.000 frankért vásárolta meg Grégoire Schusterman műkereskedő, aki 1941 márciusának közepén a német megszállás elől elmenekült, és ekkor megvált a festménytől. A továbbiakban Renoir képe többször gazdát cserélt, mígnem a nácik a bajorországi Freising közelében lévő Thalhausen kastélyba szállították. Franciaországba 1948. június 3-án tért vissza, a huszonkilencedik Münchenből indított konvojjal. 1950-ben a Louvre tulajdonába került; 1986 óta az Orsay Múzeum őrizte. 1953-ban letétbe helyezték Nizzában, a Masséna Múzeumban, majd 1976-ban a Jules-Chéret Szépművészeti Múzeumban. Végül 1995-ben a Cagnes-sur-Mer-ben lévő Renoir Múzeumba került. 2022-ben Grégoire Schusterman örökösei igényt nyújtottak be a műalkotás tulajdonjogára. 2024. május 16-án a festményt visszaszolgáltatták a jogos tulajdonosoknak.
Alfred Sisley: A bárkák
Sisley a tájképek mestere volt. Egy barátjának, Adolphe Taevernier-nek írt levelében önmagát „tájképfestőnek” mondta magát, és a leismertebb tájképfestőket jelölte meg mestereiként: „Mely festőket kedvelem? Ha csak a kortársakat említem: Delacroix, Corot, Millet, Rousseau, Courbet, a mestereim. Mindazok, akik szerették a természetet és mélyen érezték azt”. Ugyanakkor a festő a fény és az évszakok változásainak megragadásával eltávolodik a századforduló hagyományos örökségétől, és modern tájak megfigyelője lesz. Az uszályok című műve karrierje kezdetére datálható, amikor ecsetkezelése fokozatosan az impresszionista technika irányába fejlődött. Az 1860-as évektől kezdve a „plein air” festészet híveként barátaival (Monet, Renoir és Bazille) a fontainebleau-i erdőben dolgozott. A Szajna partjain 1870-ben több festményen örökítette meg a kirakodóhelyek különféle látképeit. Az atmoszféra és a fény játéka éppúgy lenyűgözte, mint ezeknek a munkásnegyedeknek az élete. Az uszályok című képen egy város kikötője látszik, borús égbolt alatt. Az előtérben három bárka van kikötve. A kép elemzői kiemelik a kompozíció ritmusát, a biztos, energikus ecsetvonásokat, a töredezett, impresszionista ecsetkezelést, amely az előtérben az enyhén fodrozódó víz felszínét érzékelteti.
Sisley: Az uszályok
Akárcsak Renoir festményénél történt, Sisley alkotásának történetét is kikutatták a művészettörténészek. A bárkák először egy ismeretlen műgyűjtő tulajdonában volt, tőle a párizsi Fiquet Galéria vásárolta meg 1926-ban. Nem sokkal később a kép Charles Pearson, Párizsban élő angol műgyűjtő birtokába került. Tőle vásárolta meg ugyanaz a Grégoire Schusterman, akinél Renoir festménye is volt. Amikor a szabad zónába menekült, Schusterman 1941. március 1-jén 170.000 frankért eladta Raphaël Gérard műkereskedőnek. Adolf Wüster, a német nagykövetség kulturális attaséjának utasítására került a kép Münchenbe. A háború után a festményt Lotte Kaysernél találták meg a Rajna-vidéki Traben-Trarbachban. 1950-ben a műtárgyat a Louvre kapta meg az Állami Tulajdon és Érdekek Hivatala révén, majd 1954-ben Dieppe Múzeumában helyezték letétbe. 1986-ban az Orsay Múzeum gondozásába került. A festményt Grégoire Schusterman örökösei 2022-ben igényelték vissza. Az alkotást 2024. május 16-án visszaadták Schusterman örököseinek, csakúgy, mint Renoir festményét.
Illusztráció: két festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Nagyatádi Horváth Tamás: A vasárnapi gondolkodó V. →
G. Komoróczy Emőke: „NÉZZÉTEK EL ŐSZINTESÉGEM! – hogy TŰ FOKÁBAN elakadva VELETEK ÉLTEM” →
Magyar Miklós: Tudta, hogy Claude Monet karikaturistaként kezdte pályáját? →
