Csanda Mária: Négydimenziós történetek
•
1. Janzi és Mirinda egy napja
Mirinda felébredt reggel, szép napos időben. Úgy látta, ma egy szép nap lesz, könnyű kék ruhát vett, mosakodott, felpattant a bicajára és átkerekezett a Ligeten.
Ugyanakkor felébredt, felhős volt az idő. Vigyek esernyőt? Vagy esőkabátot? A rádió délutánra derült időt ígért. Felült a biciklire és átkarikázott a Ligeten. A fák között szitált ugyan az eső, de nem váltott erősebbre, szerencsére.
Mirinda felébredt, és főzött egy kávét. Álmosan nyújtózkodott, még szívesen tovább aludt volna. A kávétól felélénkült, kiválasztott egy élénkszín ruhát és a hajával is elégedett volt: hosszú, szép és dús, mint mindig. Királynőként vonult a munkába.
Mirinda felébredt és eszébe jutott, hogy szomorú, távol a kedvese. Jó lesz bicajozni, a mozgás és a természet mindig megvigasztalja, és úgy is lett. A Liget fái közt észrevette a reggel minden derűjét.
Janzi felébredt, korán, mint szokott, mosakodott, főzött egy teát, és fél óra múlva már bicajozott is a munkába. Átkerekezett a Margitszigeten, valójában akkor ébredt fel, amikor már kiért a sziget túlvégén. Friss, tiszta fejjel fogott a munkába.
Janzi nagyon álmos volt, erős teát főzött, hogy felébredjen. Korán volt még, és annyira félálomban tett-vett, hogy külön kellett figyelnie, öltözködéskor ne az ingbe bújtassa a lábát és a nadrágba a kezét. Végül elkészült, a tea jót tett, és útközben már élvezte a madárcsicsergést, a fák illatát a szigeten.
Janzi felébredt a szokásos időben, nem is kellett az ébresztő a telefonján, kinyomta, mielőtt az megszólalt volna. Jó idő volt, vékony inget és vászonnadrágot vett fel, gyorsan megborotválkozott. Közben lefőtt a reggeli teája, csak a biciklit kellett felpumpálni, mert a kereke kezdett leereszteni. Betért egy benzinkútra útközben, ahol sűrített levegővel felpumpálta.
Janzi szeles időre ébredt. Széldzsekiben biciklizek, döntötte el, és még a sapkáját is eltette, ami ugyan kicsi volt a fejére, összement a mosásban, de egy barátjától kapta, aki saját maga kötötte, ezért így is hordta a számára kedves fejfedőt.
Mirinda beért a munkahelyére, várták a szokásos tennivalók. Nekiveselkedett, közben pár szót váltott a munkatársakkal, megnézte az elektronikus leveleit, onnan is érkezett új munka. Kutatott a régi anyagok között, az újakat rendezte, eltelt a délelőtt.
Mirinda leparkolt a biciklivel, átsétált egy utcát a munkahelyére, ahol nem volt bicikliparkoló, de nem bánta, hogy még ezt a sétát hozzá kellett tennie a reggeli beérkezéshez. Rugalmas munkaidőben dolgozott, ha később jött, olyankor tovább maradt vagy lecsúsztatta máskor.
Sietett Mirinda, átment a piroson és már csak későn vette észre. Egy sofőr rádudált, átkozódott, el is üthette volna a figyelmetlen biciklist az autójával. Megfogadta, hogy jobban figyel, de persze máskor is ment már át piroson, amikor jól körülnézett és tényleg nem jött semmi a keresztutcákból.
Mirinda letette a biciklit és beszélgetett a ház portásával, aki kint levegőzött, amikor a ház előtt megállt. A férfi ígérte, hogy szemmel tartja a leparkolt bicikliket, köztük Mirindáét egész nap.
Janzi beért a munkába, a házba bevihette a biciklijét, az udvaron parkolt. Még nem tudta, milyen napja lesz, laza ügyelet, vagy helyszínre kell majd menni. Kiment a ház erkélyére, telefonált egy-két ismerősének, köztük a barátjának, akivel több évtizede ismerték egymást, jóban-rosszban.
Janzi megérkezett a munkahelyére, már várta egy sürgős feladat, helyszínre ment délután, ehhez fel kellett készülnie. Leült a gépe elé, összeszedett minden anyagot, amit csak tudott, csak bekapta az ebédet és elment, jóval idő előtt, hogy biztosan ott legyen, ahol kell.
Janzi beért a munkahelyére, nagy felfordulás volt, átszervezés miatt. Végül őt is hívatták, ugyan átrakják más munkakörbe, de ugyanazzal a fizetéssel. Marad a hangyaboly hangyája, igaz, jól fizetnek, nem panaszkodik. Átélt már munkahely megszűnést, ezért az ilyen, akár pozitív változások is megviselték.
Janzi aznap külsős munkát kapott. Tömegközlekedéssel ment, úgy volt a legegyszerűbb és leggyorsabb. Sportolók érkeztek egy versenyről, ott kellett várnia rájuk a reptéren. Régebben sokat utazott, a reptér olyan volt neki, mint másnak egy buszmegálló.
Mirinda végigjárta a lehetséges megoldásokat, egész délután kutatott egy érdekes feladat megoldásához. Tovább maradt, de így sem ért a végére. Holnap is nap lesz! A biciklin bekapcsolta a világítást, már este volt, amikor hazakarikázott.
Mirinda délután még találkozott egy barátnőjével, ezért korábban befejezte a munkát. Jó volt beszélgetni a rég látott ismerőssel, este lett, mire hazaért, gyorsan fürdött és bedőlt az ágyba, még pár mondatot olvasott a könyvből, ami a hálószoba szekrényén feküdt és álomba szenderült.
Mirinda aznap délután egy új munkát kapott, sürgőset, félretette a többit, és ezzel foglalkozott, holnap számonkérik rajta. Be akarta fejezni, túlórázott. Sikerült a végére érnie, holnap reggel friss fejjel még átnézi még, ahogy beér. Jó volt biciklizni a fák között, felfrissítette hazafelé.
Mirinda ugyanaznap délután úgy döntött, csak a legszükségesebbel foglalkozik. Egyik munkatársával színházat szerveztek, nem az a nap volt, amikor előrelendítik a nagy ügyeket, de nem is akadt semmi sürgős. Híreket nézett, időjárást, laza nap volt. Időben hazaért, és úgy döntött megpróbálja felhívni Janzit. Kicsöngött, de nem vette fel. Dolgozik, biztosan, ha nem, majd visszahív – gondolta.
Janzi hazabiciklizett, betette a nagy ház tárolójába a járművét, ahogy mindig, lelakatolta. Talán holnap is azzal megy, ha nem esik. Esőben ráérősebb, mert a tömegközlekedéssel hamarabb odaér, mint a biciklivel. Filmet nézett, felhívta a barátját, megbeszélték a nő- és egyéb ügyeket.
Janzi hamar hazaért, bekopogott az egyik szomszéd, és Janzi megígérte, hogy segít intézkedni a társasház ügyében. Miután a szomszéd elment, elővette kedvenc dzsesszlemezét, ellazult és Mirindára gondolt, aki egy új ismeretség a számára, még nem tudta, mit jelent majd neki.
Janzi későn ért haza, másnap pedig korán kell kelnie. Ivott a házi pálinkából, amit egy ismerőstől kapott, és nem is vacsorázott. Csak zuhanyozott, bedőlt a tv elé, kábultan a fáradtságtól és a pálinkától, jobb, ha aludni megy. Holnap frissen kell ébrednie.
Janzi időben hazaért, megnézte kedvenc beszélgetős műsorát a tv-ben, rendesen megvacsorázott, felhívta a régi barátját, utána Mirindát, úgy tűnt, már későn, csak kicsengett, és Mirinda nem vette fel, lehet, már elaludt? Ha igen, holnap majd biztosan visszahív – gondolta.
2. Várakozás
Már napok óta készült az utazásra, megvette a jegyet elővételben. Összecsomagolt előző este, másnap reggel még egyszer átnézte, ellenőrizte az iratait, a hátizsák tartalmát. Friss vizet tett az ivópalackba, körülnézett a lakásban, félig leengedte a redőnyöket és zárta az ajtót. Időben kiérkezett a pályaudvarra, újságot és pogácsát vett, több órás lesz a vonatút. Helyet talált az ablak mellett, ahonnan már láthatja a tavat, amint odaérnek. Lepakolta a csomagjait, ránézett a telefonjára. Már elindult a vonat, és lemondott róla, hogy eljön, akit várt, s akinek megírta, hogy ezzel a vonattal utazik. Hihetetlenül a fülke ajtajában egyszerre csak meglátta. A vonat végén szállt fel és menet közben ért el hozzá.
Gyorsan összepakolt, csak előző este döntötte el, hogy leutazik a tóhoz. Forró lesz a hétvége, legjobb ilyenkor a víz mellett. Ne hagyja itt a fürdőruháját. Egy gyors üzenetben megírta a barátjának, hogy mikor megy a vonat. Nem kapott rá választ, már biztosan késő. Lehuppant az első szabad helyre a vonaton, szerencsére még ablak mellé sikerült ülnie. Szerette nézegetni az út során az tájat, sosem unatkozott. Volt még a hátizsákjában könyv szokásosan, éppen elővette, amikor hosszú árnyék vetült rá. De csak a kalauz volt, kérte a menetjegyét. A barátja nélkül utazik, aki képzeletben mégis ott van vele valahol, a hátizsákja egyik zsebében.
Olyan sokan készültek a tóhoz, hogy az odatartó vonatra már nem kapott helyjegyet. Úgy döntött, inkább pótjegyet fizet, nem vár a következő, két óra múlva induló szerelvényre. A folyosón utazott, szerencsére talált ott lehajtható ülést, nem kell végig állnia. A kalauznak már a pótjegye is elfogyott, így nem kérte, hogy váltson pót-helyjegyet. Szeretett utazni, menni, csak úgy céltalanul is, úton lenni. Ki tudja, lehet, egyszer rászánja magát egy világkörüli útra, nekivág. De még ennél is jobban örülne annak, ha a barátja megjelenne, és vele ülne a pótszéken.
Kiért az állomásra, de még fél óra volt a vonat indulásáig. Újságot vett és szendvicset, több órás lesz a vonatút, és mostanában a járattal gyakran előfordult, hogy fél órákat, vagy annál többet késett. Sokat utazott a tóhoz, volt ott egy ház és szerette a hétvégéit ott tölteni. Néha ismerősökkel, rokonokkal ment, de az egyedüllétet is élvezte pár napig, így azt sem bánta, ha senki nem tart vele. Most is erre készült, de egyszer csak felbukkant egy ismerőse, aki arrafelé tartott. Fura volt, hogy ugyanarra a vonatra váltottak jegyet. Végül nem szólt utána és nem integetett neki, hogy együtt legyenek, így külön utaztak, ahogy az elvonulást szeretők, és egyszer csak megjelennek a másik történetében, mint egy utazó és nagyon szimpatikus szereplő.
Illusztráció: S. Dalí
Ezek is érdekelhetik!
Tárnok Attila: Korai exitus →
Derzsy-Ben Ond: PONTOS MÉRETEIM. Verses poszttraumák* →
Fodor Miklós: Képes vagy! →
