Leveles Ibolya: „ajkadra adom szavaimat” (versek)
•
ZIKKURAT
lépései beledermednek
a függőleges labirintus
megcsontosodó ösvényeibe.
törvénykönyvek nehezékével
ereszkedik alá az üveghegyről,
vascipőit a dunaparton hagyja,
amíg vízen jár, viharba süllyed.
HÍV
ajkadra adom szavaimat (Jer. 1.10)
ugye ma is épp annyira
nézel, hogy elindulhassak.
mert egyszerre csak egy
fényrészecskéd tölt fel
mindennapi feladatokra.
nélküled anyag sem lehetek,
hullámaidban kiegyenesítesz.
csak hátadat merem látni,
szemben elviselhetetlenedet.
szépem, mindenem, ugye, ugye.
elrejté az ő orczáját, mert fél vala.
mert csak bokor az, ami
ég és föld alatt rejtőző
altalajkincs minden erényem.
ismertél előttem, elfogadsz.
suttogod minden áldott nap
hogy semmi sem hiába, kellek
valami nagyobb titokra,
ki-be tűz a szeretésed.
ma is épp ennyire, ugye.
ANYA MESSZE VAN
jól él.
dagasztott kalácsból
morzsákat csomagol.
amennyi az angyal
mosolyráncaiban
elfér.
VIRÁGÉNEK
ha ujjai már nem
hát szirmai.
ha melanin nem,
hát klorofill.
ha csigolya nem,
hát faedény,
ha ember nem,
hát ibolya.
Leveles Ibolya a 2024-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Violett
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: das rad der zeit →
Virágh László: A dallam (versek) →
Stanczik-Starecz Ervin: Tengeri néma hal (versek) →
