Stanczik-Starecz Ervin: Tengeri néma hal (versek)
•
Tengeri néma hal
Itt lent élek a mélyek mélyén.
Nincs nap, nincs év, sem napszak, sem áramlat, sem örvény.
Nem beszélek, bár tudok. – Kihez szóljak némám?
Nincs éhség, szomjúság, szomorúság, vágy.
Kemény a meder, karcolhatok szépet, csúfat bele,
ez az örökkévalóság, ami él, de nem lehel,
végtelen fényre vár a sejtelem.
Hej, de jó barátok lettünk volna…
Hej, Mihály, Vitézem, szívbéli barátok lettünk volna,
ha két és negyed század el nem torlaszolna!
Jó bornál, naspolya és dió mellett vállon lapogatnálak,
s koccintgatva mesélném rútságit húsz, huszonegyedik századnak.
Áldatlan dolog, Vitéz pajtásom messze előre futva előzni poétákat,
rangkóros írócskákat – magam sem vagyok fénylő planéta –,
mert eszük-lelkük föl sem fogá, mi volt géniuszod nagysága.
Most, két ezeren túl? – kérded. Ma sem sziporkázik költői koszorúd.
Tán szerény csokrocska lenne azokból, kik nyomodba hozhatók,
de nem azon túl! Megsúgom néked, Júliád túlöregedett nyolcvanon,
a boldogtalanság vénítette, nem kora, hogy nem lépdelhetett oldaladon.
Az ember nem változott, nehogy hidd, nem vagyok jó hírhozó.
Még mindig bolondság poétává lenni zsugorodott hazánkban.
Lassan jár Isten kereke! Még mindig a mázmosoly, hatalom, arany
uralkodik. De nagyon! Jól tenyész a gazember; földesúr és pór is van.
Képzeld, tálentumos költőm, a holdra tette lábát az ember, szürke porba!
Hogy miért? Kortyolj a borból s csillogjon elméd, hátha kitalálod!
Úgy, úgy! Versengésből, csak hogy fejét tapossa egyik a másiknak. Ahogy mondod!
Ja haj, pajtásom! Kétszer lángba borítottuk, négy sarkánál az egész világot!
Álgyú már játékszer. Egy golyótól eltűnik egy ország. Csirke, nyúl nem lát mezőt se napot!
Nem tréfálok, Mihályom! Tengeren túl már száz építmény üti az eget. Bábeli tornyok!
Hogyne! Összeomlik mind, az ördög katedrálisai! A pénz agyafúrt démonjai iparkodók.
Mondjak szépet is, hogy ne keseregj? Nehéz leckét adál, ligetekben tanítóm!
Legyen hát! Még Isten az úr s ma estémen is poémáidat olvasom. Atyánk megáldjon!
Illusztráció: Inuit csontfaragás, 19. sz., szerzői melléklet
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: das rad der zeit →
Leveles Ibolya: „ajkadra adom szavaimat” (versek) →
Virágh László: A dallam (versek) →
