Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)*
טוֹפּוֹגרַפִיָה
Utazások topográfiája
Egyik kezed tűz
a másik víz. Míg utazol
a láthatatlan földre, tudd,
hogy csak egyvalaki vagy.
Lelked tükrében az élet
Forrása bevésve.
A transzcendens fényben
egyedül halad az utazó.
Csend tornyai
Zarathustrának
A sivatagi nap tüze nem omlasztja
porrá a csend tornyait.
Az égő tűz több mint ezer éve
forog a tisztátalantól a tisztáig
felkínálva a madaraknak vigyék
égbe az ember testét. Csak a
megvilágosultnak lelke lobog
az örök tűzben.
Sósivatag
Mennyi időbe telt vajon
amíg visszahúzódott a tenger és kék vonal
lett a szemhatáron? Bátraknak való kegyetlen táj.
Valami azt súgta, eljutok ide
mert a jelenben hordja árnyékát a jövő,
s a jelen kapcsolódik a múlthoz.
Háfiz
Van egy nép, amely mint
állhatatos folyó tisztelegni jön
költőjéhez, mert versei
ott élnek.
Háfiz, rátettem kezem a helyre
hol örök álmodban pihensz. Így
szóltam: „Jöttem és megyek.”
Tudtad, hogy ennél többet
nem adhattam.
Fordította: Vujicsics Marietta
*Jasminka Domaš (1948) horvát költőnő
A versek eredeti címei: Topografija putovanja, Kule tišine, Slana pustinja, Hafiz (a Planina svjetlosti című kötetben jelentek meg [2024, Opatija, Shura Publikacije]).
Illusztráció: címlappal
Ezek is érdekelhetik!
Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →
Thomas Möhlmann versei →
André Maurois: Antoine de Saint-Exupéry →
