Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek)
•
Két szelet
Két álom közé
még éppen befér egy élet.
(Györgyi Csaba: Lépcsők)
Két szelet kenyér közé még befér
egy harmadik, gondolod, az
innovációra törekvés örömével,
de nem akarsz túl mohónak látszani,
nem akarod egód egy extra adaggal
felturbózni, és kicsit talán
félsz is, úgy gondolod, nem érdemes
a megszokás útjába állni,
nem lehet más a tied, csak a
mindennapi időveszteség, továbbá
vaj, sajt és tojás két szelet között.
Tiéd a rád száradt kétségbeesés
morzsaléka, mellyel szépen
bepanírozod a kezdődő pusztulás
vastagodó szeleteit, s borba mártva
emeled magadhoz a töltekezés
reményében, miközben
ólom-súlyú gondolataid alatt
botladozol, ahogy két elszalasztott
lehetőség között üres karokkal
emel magához a látszat, mely
Krisztus testébe rejti
a Nagy Mozgató erejét, s te engeded,
hogy homlokodra tetoválja
a hozzátartozás jelét.
Leltár… kipipálva
1.
Álmod sötét katakomba,
teleraktad történeted
minden szennyével…
a párnádra csordult nyálban
úszkálnak a félelem-halak,
emlékezeted tengerébe már
feloldódtak a magányos tavak.
2.
Túl sok létedben a salak,
már a csillagokig ér,
gyomrod vastagodó salakjában
megreked az éltető vér.
Bukás előtti apokalipszis van,
összebújik mind, aki fél,
a világ szélén kapaszkodva
magával ránt a bűnbeesés.
Andante megszakításokkal
Tapintatból nem vagyok őszinte.
Gyávaságból áldozom fel magam.
Undorodom.
Tőlem magam miatt,
magamtól temiattad
(Szvétek Gábor: Adagio 3)
A kaland-tekercset végre
rásimítottam az égre.
Vártam a segítséget.
vártam, hogy a betűk
az erősödő fénypermetben
kirajzanak majd a napsütésre.
Önmagam ítéletét vártam,
tőled semmiképpen
nem fogadom el…szavad
csatazaj nekem, hadüzenet,
tisztaságod bemocskolta
jelenlétem…
nem letted egy az Egyben veled.
Tudom, mindenki másként
hülye, tiszta megismerés nincs,
csak felismerés van, melyben
nem marad más, csak a
veszteség üledéke…
nincs ünnepi nagy találkozás,
hiába gyújtok gyertyát veled,
ha érted zúgatom a harangot,
magamért imádkozom;
nem akarom, mégis elfeledlek.
Kölcsönvettelek a készletből,
de már nem tartogatom magam
neked, veled maradok birtoklás
nélkül, s egyre vékonyodom,
ahogy leválasztom rólad a felesleget.
Illusztráció:…
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
