Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek)
•
Hajnalodás
Szürke, remegő csönd,
letiport virágok, fák
sóhajtoznak a szélben,
a feketéllő éj éles
hasadékában kuporgok.
Hajnalodik,
egy ébredő gyermek arcán
természetfölötti béke
tündököl.
Fény az anyagban
A fény az anyagban
percről percre
ölelkezik leesése
testet öltött
fokozataival
minden ponton
teljességgel
odaadja magát
kioltja sugarát
folyton újjászületik
színekké formákká
feltámadásáért annak
Aki elhullatta…
A hallgatag kerub
Ámulva tekintek rá
a bűvös, vakmerő és
hallgatag kerubra,
ki szárnyait összecsukva vár.
Már-már letérdepelnék,
nem engedi.
Kibírtam volna-e, ha fölragad
magához és merészen szárnyat ad,
hogy erényét kövessem?
Áldott védő angyalom!
Te életben tartod szívem
szent tüzeddel, nélküled
összetörnék – vágyam az,
hogy lélegezzem belső
békéd csendjében.
Aki az igazságban jár,
megkapja kenyerét
és vize sem fogy el.
Illusztráció: ~kerub-ikon
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
Molnár Gábor: Hál a holt →
