Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei
Θεία Οὐρανία Ἀναδυόμενη
Harmatra virradó
harmadnap. Fenyvek
hullt tűin tenyerem.
Szólítlak – jössz
párálló szemekkel.
Vizekbe kövek lánca,
kovákká liget tánca:
időkbe tűnni nem
feledtél. S újra csak
így – pirulva nyílsz,
majdani birs,
körül már egy,
még zsenge tenger.
Gyöngyhúsod hab,
gyanták vert lantja.
Magadra: születő,
tengernyi Álom.
Gyönyörűm,
úgy emlékezel.
Illusztráció: szikrázó habok
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
