Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek)
(A Magyar Írószövetség Arany János-díját
2024-ben Vitéz Ferenc kapta.
Gratulálunk szívből! [A szerk.])
Aranyos rigmusok
(In honorem Arany János 2017; 2024)
(…)
aranyozott reggelek
moccannak meg aranycsókkal;
aranyimák rengenek –
megszelídít aranysóhaj.
aranyeső, aranyhaj,
aranymetszés, aranyszabály:
az érzékeny balansszal
sziszifuszként vív a halál.
aranybárány, aranykút,
aranyfüstös aranyfonat;
közelít az alagút –
megriad a lassú vonat.
aranylemez, aranylánc,
aranycsillag: magzatalak.
örökké tart ez a tánc,
szívem zárja aranylakat.
aranyalma, aranyhíd,
aranyálom, aranyszellő,
távoli kincs nem vakít:
két szememen aranykendő.
aranyfolyó, aranyméz,
aranytündér, aranysárkány.
nem élhetek szanaszét –
van egy mesém: aranyármány.
aranysziget, aranykor,
aranyfény és aranylélek;
arcom helyett aranypor,
aranytükörbe ha nézek.
aranykalász, aranyüst,
aranymalom: álomkordély.
vándorbotom arra üt,
ahol aranykavicshoz ér.
aranyárnyam mohában
aranybozont között kutat
angyalléptek nyomában
keskenyedő aranyutat.
aranyműves aranyősz,
örömhímző aranykezek.
az idő majd megelőz –
porból lettem, porrá leszek.
aranyásó, aranytűz,
aranyágon aranyvarázs.
isten ujja kibetűz,
s rám terül az aranypalást.
(…)
„Töredék az embernek”
(I.m. Schaár Erzsébet szobraihoz)
(…) két könny (…) két csepp (…)
méreg a léthez (…) két fény közt
(…) nincs csönd (…) csak a vágy (…)
van két kéz (…) tíz csont
(…) és remegés (…) itt kő (…) ott sár (…)
szűz vér (…) vár vak nászt
(…) halkan lépkedj (…) alszom már (…)
csípőm pirkad (…) deret ébreszt
(…) a halál elenyész (…) bőröm alatt (…)
még félsz (…) két könny
(…) két fény (…) közt lépj (…) cseppként (…)
tíz csont roppan (…) hűtlen számon
(…) szép sár volt (…) csillog rajtam (…)
a bűn (…) vak dér (…) ha az arcom
(…) fölszántja a hold (…)
Tizenegy
(In honorem Rácz Zoltán építész)
1.
Temetők mentén
jöttem idáig. – Az út
nem ér még véget.
2.
Életfa! – A fény
a sírok aljáról, nézd,
magasba kúszik!
3.
Tojáshéj-templom.
Kívül és bent is moccan
valami. – Isten?
4.
A mi templomunk
félbe maradt repülés.
Még Terv sincs. Csak vágy.
5.
Az ima helyét
körbefogja egy csillag-
DNS-spirál.
6.
Mint egy mákgubó.
Álmomban zörgött bennem
a kiszáradt tej.
7.
Azt hiszed, Idő.
Pedig a Tér az. – Mindig
csak egyetlen pont.
8.
Olyan, mint a Nap.
A hosszú teremtésbe
végül belehal.
9.
A csillag és én. –
Épp így jó, hogy nem vagyunk
egymáshoz közel!
10.
Megsimogatnál,
de át kell nyúlnod értem
az égkupolán.
11.
Szétosztogattam
hangyák és sasok között
az álmaimat!
Virtuális
Ez az arcom, ez a kezem.
Az arcom a kezembe temetem.
Ez a húsom, ez a csontom.
Együtt is csak az egyik felem.
Ez a félelmem, ez a vágyam.
A kettőt néha összekeverem.
Ez a vérem, ez meg a lelkem.
S én ott ülök egy csillagszegleten.
Illusztráció: Ablakok (Schaár Erzsébet)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
