Bozó Patrik: Társaságom (versek)
•
Társaságom
Aki fél a vad-járta, esti erdőn,
árnyaim közt is rettegni fog.
Szívem kísértő hangjai között
a Fénnyel szeretetben vagyok.
Ki fázik a párás, nyári reggelen,
mellettem is csak remegni fog.
Őszi-köd érzelmeim partján
fűzendő fűzből tüzet rakok!
Aki a viharban bújni vágy,
s meleg mellkason kucorodna,
szeretni fog, mert szívem tüzét
a vad szél soha el nem fújja.
Kavicsok közt kavics vagyok
Apró kavics vagyok,
lavinaként omló hegyoldal
pici része.
A múlt harcosának
egy csepp serkenő vére.
Az aranykornak bókoló zászló
egy szem csattanása.
Árvíz hozta kis kavics vagyok,
távoli szent erdő mélyéről,
műanyag keretes ablakoknak
törés hírét hozó!
Káosz,
s több, mint hit a Rendben.
Zuhanás, zúzódások, tobzódás,
s egy pillanatnyi Fény és Tisztaság.
Megnevezhetetlen Erő görget,
zuhanás, zúzódások, tobzódás,
fénylő pici részek között,
s bár hiszem: haladunk valamerre,
a cél elbúvik szemeim mögött,
s pici részek dőlnek zúzódott szívemre,
szemeim előtt.
Illusztráció: Ph. de Champaigne-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
