Németh Léna: A szelek fogságában
Már-már elszédülünk a távolság igézetétől Bánki Éva új regényét olvasva.
Egy kis nép fiai úgy döntenek, hogy az óceánon keresztül eljutnak Indiába, és a kor (a késő középkor) minden hóbortos tervét megvalósítva megtalálják János papot, vele szövetségben felszabadítják Bizáncot, legyőzik az iszlámot, és – ez már szinte csekélység – portugál vezetéssel egyesítik Európát. A tervek többségéből semmi sem lett, de ami megvalósult, az máig bámulatra méltó: a nagy felfedezésekkel a portugálok összekapcsoltak távoli kontinenseket, azt is mondhatjuk, velük kezdődik a modern értelemben vett globalizáció.
Ezek a világtörténelmi összefüggések persze csak felsejlenek Bánki Éva regényében, hiszen az uralkodók (Tengerész Henrik, a nagy álmodozó, II, János király, a rettenthetetlen), ahogy a korszak nagy ideológusai is mind háttérfigurák ebben a történetben. A regény egy navigátorcsalád három nemzedékének a történetét meséli el. A három Pe(d)ro, a nagyapa, az apa, a fiú (az utóbbi egy történelmileg létező személy, az Indiába hajózó Vasco da Gama navigátora) személyesen nem is ismerik egymást, hiszen a tengerészek csak ritkán hosszú életűek. Az emlékezés és a nagy kalandok, nagy felfedezések között eltelő idő mind az asszonyoké: a tengeri utazások nagy kalandjából kizárt nők azok, akik jól-rosszul megpróbálják érteni az utazások „értelmét”, és próbálják fenntartani a családi folytonosságát.
Ez a regény női főszereplőjének, Aldoncának, a Perók matrónájának különösen nehéz, hiszen kislánykora óta néma, az emlékeit csak álmokban, rajzokban, a falakra rótt üzeneteiben tudja megosztani fiaival, unokáival. Ő az egyetlen, aki tudhatná, mi történt az összes Peróval, és meglehet, tudja is, ám ez a tudás végső soron közölhetetlen vagy töredékes. És talán ez igaz magára a történelemre is: a krónikákban csak az uralkodók vagy esetleg a hajóskapitányok emlékezete őrződik meg, nem a Perókhoz hasonló plebejusoké. Márpedig az ő áldozatvállalásuk nélkül soha nem születhettek volna meg a nagy felfedezések.
Hiszen ezek a plebejus kormányosok – akik közül sokan alig tudnak írni-olvasni – is részesei az emberi szellem nagy kalandjának, a reneszánsznak. A lisszaboni udvarban így készíti fel egy nagy földrajztudós a jövő navigátorait:
„A Jóisten ugyanis két nagy könyvet írt a saját kezével: a Szentírást és a természetet. A természet titkait nem lehet kiismerni az egyetemen vagy otthon, a hálószobánkban elmélkedve. A jó hajós Isten nagy művét, a természetet fedi fel, mikor kimerészkedik az ismeretlenbe, legyőzi a szeleket, feltérképezi a távoli országokat, kikutatja a növényeket és az állatokat, és nagy tisztelettel leírja az idegen szokásokat. A mi korunk szentjei nem a szerzetesek, hanem a kíváncsi tengerészek, a nagyvilág titkait feltáró felfedezők! Legyetek, fiúk, büszkék magatokra!” (140.)
Bánki Éva regénye igen ügyesen egyesíti a családregény és a kalandregény számos vonását. A kalandregény-séma a nagy felfedezésekkel önként adódik (először az Atlanti-óceán kis szigeteit fedezik fel a portugálok, majd Afrika partjain dél felé araszolgatva elsodródnak Brazíliába, végül egy nagyon jól szervezett expedíció keretében eljutnak Indiába), a mágikus realista elemekkel operáló családregény-vonulatot pedig a nők testesítik meg. A két szálat a Perók öröklődő „betegsége” kapcsolja össze: a családban nemzedékről nemzedékre öröklődik a „színes látás”. Ugyanis a regénybeli Perók képesek különféle színekben látni a szeleket, ez a „hiba” vagy furcsaság teszi őket képessé, hogy az óceán közepén is magabiztosan irányítsák a hajókat.
A Navigátor a kiadói besorolás szerint ifjúsági regény (a gyerek- és ifjúsági könyvekre szakosodott Kolibri Kiadó jelentette meg), én mégis úgy vélem, a történelmi regényeket kedvelő felnőttek számára tárul fel leginkább a regény összes rétege és értéke. Az iskolások eligazodását a történelem útvesztőjében egy kislexikon és egy nagyon szellemes előszó és utószó is segíti. A regény gyönyörű borítóját (Müller Péter) és középkori térképeket idéző illusztrációit (Bognár Eszter) külön kell dicsérni.
Bánki Éva: Navigátor (Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2024)
Illusztráció: kötetborító fh.
Ezek is érdekelhetik!
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
Csontos Márta: Egy „hontalan időkoldus” vallomásai →
Csontos Márta: „A kíváncsiság Istene” →
