Aknay Tibor: Születésnapomra (versek)
•
Születésnapomra*
Születésemkor meghasadt az ég,
sziréna szólt, jajjal jajgatott.
Tűzeső hullott, hamvadt az élet,
őrzöm máig a pillanatot.
A világ, jaj, kifordult magából,
s úgy voltam kisdedként, védtelen,
mint ama betlehemi lehetett,
azon a legelső éjjelen.
Köszönöm, ami eddig adatott,
s ahogy adta, azt is, igazán,
de minden felett Téged köszönlek,
világra szülő Édesanyám.
Hálójában az éjnek
Álmomban láthattam, azt hiszem.
Fények kergetőztek a vízen,
az égbolt tétován lehajolt
és tükröt tartott elé a Hold.
Oly valós volt, kézzel fogható,
hálójában az éjnek a tó,
hogy szinte éreztem hűs vizét,
ahogy egyesült a föld s az ég.
Újra kihajt
Ez már az ősz. Szavaink
kézbesítetlen levelek,
elhagynak minket.
Mégis megyünk,
– konok vándorok –
hisszük, újra kihajt sok sárgult igénk.
Megyünk, ösvényein az ősznek,
s ha bármit felkavar a rossz szél,
nincs gondunk vele
*Gratulálunk, Tibor mester, nyolcvanadik születésnapodon!
Illusztráció: köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival) →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
