Hegedűs Gyöngyi: Búcsú cédulákon
én figyeltem rád
de te nem mondtad
hogy lövészárok
minden templompad
én figyeltem rád
de te nem mondtad
hogy minden lövészárok
templompad
álmomban az egyházi újság szerkesztőnője rám mosolygott:
most már lehozzuk a helyemen vagyok-e rovatban az írásod.
néztem rá vissza, és éreztem, nem vagyok ott a nézésem mögött.
mégis, mint gyerekkoromban, mikor apám becsomagolt egy pokrócba,
hogy a parókián a gyorsan kihűlő fűrészporos kályha elenyésző melegébe
ne tűnjek el, nem tudtam kitakarózni a nem oda Illésből: melyik halott
nem felmenőnk? hűlt helyem imaterméből a hívők már mind kimentek.
még sosem vártam tudatosan a tudattalanban ébredésre. az igaz egyház
pedig: hagyni a gyereket kitakarózni, hagyni helyén valónak lenni,
hagyni álmaihoz nincstelen utat keresni
Fotó a Katedrálisok-sorozatból (H. Gy.)
elnézhetek úgy is mindenek felett,
hogy semmitől sem tekintek el.
a híres sci-fi író is a földről látható
csillagok köré rendelte bolygóit,
valahova a láthatóság és vallhatóság
közé. így talált meg engem.
s mindenkit, kinek egysoros hitvallása:
két pont között tévelygés az egyenes
Fotó a Katedrálisok-sorozatból (H. Gy.)
és nincsenek tornyok, csak a karod, mint folyó, és
a szemüvegtokod, mint híd, sára visszamondja a
hetekkel ezelőtti maga-felejtő mesét, nem esik szét
mozgás közben a szöveg, ha minden mozdulat átkelés,
innen már úgy felejtünk, mint a hegy emberről kapott nevét
Illusztráció: H. Gy.-fotográfia
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
