Pintér Ferenc: „Halk roppanás” (haikuk)
•
Nektek mesélve
találtam szót, néma fák,
hallgatag kövek.
Csendetekből jött
meg a válasz, néma fák,
hallgatag kövek.
Talpam alatt halk
roppanás, dióhéj vagy
más. Öltem talán.
Bozót nőtte be
a régi focipályát.
Senki se játszik.
Cserzett ráncokból
parázslott ki az öreg
mély tekintete.
Elsimultán sír
a hullám, pedig ő az
örök óceán.
Illusztráció: クン
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
