Ádám Tamás: Az eperfák visszajárnak (versek)
•
Ferdén hull a hó
Ezen a télen
ferdén hull a hó,
apám hosszú létráján
nem jutok sehova.
Rizlinget iszunk
hangtalan,
ezen az éjszakán
lepörögnek rólunk
a szentjánosbogarak.
Elmondanám apám,
ha tudnám,
elmondanám a titkokat.
Kérges kezed tördeled,
én jövök zavarba.
Habzó cseresznyefák
csontodon
Agyag sárgult fogaidon,
arcod felszántott tarlóit
eső verte. Vörös vesszőkből
fontál kosarat, hogy abban
hordozd a kínokat.
Pincédbe húzott a fájdalom,
szádon kék láng sorvadt.
A napok egyre szorosabbra
húzták homlokod abroncsait.
A hátsó szobában
a némaságba beleütött
gerinced roppanásának sortüze.
Mire kitavaszodott,
habzó cseresznyefák
lobogtak csontodon.
Kései látogatás
Hosszú mosolyod után
ma törtük rád
először az ajtót,
savanyú levegő
csomósodott a polcokon.
Mosolyogni próbáltunk,
de megrémítettek
a szemedre húzott
sötét függönyök.
Csontodon sárga bőrt
ropogtatott a május.
Párnád mély völgyében
eltévedt hajszálak
fehéredtek.
Éveket öregedtek a falak.
Az ablakon kopogott az eső,
nem engedtük be,
hogy ne zavarja
nyugalmadat.
Toposz
Súlyosak a könnyező hajnalok,
emlékeim rongyaival
takarom lábam.
Az eperfák visszajárnak.
Nagyapám ujjai száraz
gallyak, mégis élesek,
sápadt felhőcsonkot
halálra sebeznek.
Törött demizsonnak
elfolyik a vére.
Hej, apám, a Donig üldöztél
néhány törött szárnyú lepkét!
Szemeden elázott dohánypapír.
Puffadt testedre
amnesztiát hoztak a madarak.
Az eperfák visszajárnak.
Illusztráció: cím szerint
Ezek is érdekelhetik!
Száva Csanád: mielőtt ténylegesen eljöhet valami (versek) →
Déri Anna: ha eszembe jutsz →
Hegedűs Gyöngyi: [nem jöttünk rá kire gondol] →
