Stonawski Tamás: Cserébe (versek)
•
Növénytársadalom
A kert az elveszett
Paradicsom nosztalgiája.
Nem visszafoglalás,
az nem emberi.
Fáradság-betegség-halál
hármas ajándék
mindennapi esetek,
de van évelő-feltámadás,
amikor az eltemetett,
az elfelejtett
életre kel
a jelenkor alatt.
Itt Istenné avanzsálhatsz,
kiélheted elfojtott
szőnyeg alá söpört vágyaidat,
sáros magjaid
illatos
égbe szökellését.
Egy gyorsmozgású kapa
és néhány kelletlen
mozdulat
komoly népirtáshoz
vezet,
diszkrimináció nélkül
nincs termés,
mondod,
s mosod kezeidet,
a sorok között pedig
egy év alatt
megéled
teljes nemzedékedet.
Cserébe
mindig akad valami,
ez törvényszerű.
Az álmos dohányfüstöt
ébresztő vonatfütty,
a szédítő peron,
a pengeélen táncoló
közönséges mozdulatok.
Tegnap még
mélyen meghajolt
a vízóra leolvasó,
a tapsom elmaradt,
mint a bakterház.
Már nem számolok
felhőket,
minden idő
felnőtt lett,
emlékszem
a felejtést,
a szemafor
ilyenkor
mindig jól bevárt.
Gondolatkísérlet 2 személyre
Ha fénysebesség
körül itt hagysz,
visszatértedben
nem találkozunk már.
Egy ideje, egybeesőn
asszonyom,
Önt az özönvíz után…
nem találom.
Lehetséges életkorom
harmadára csökkent, – tudod,
lehetőségünk alkonya
az eseményhorizont
alatt vár
a háromszögegyenlőtlenség
csapdájában rád.
Fényes gondolatok
Az írás csomóit lazítom,
míg enged az ész;
szavak fonákja üzen,
résein átüt a fény.
Ajtót tárok,
magamat temetem.
Bár valahová várnak,
mégis valahonnan
végleg elveszek.
Illusztráció: B. Keil
Ezek is érdekelhetik!
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
Kárpáti Tünde: déli szél →
