Stonawski József: Várakozás közben (versek)
•
Várakozás közben
A kigyúrt lámpatestek alatt
felszívja magát a mártír éjszaka.
Rovarok maradékát
teszi tisztába a szél.
Alkalmazkodik az elhamarkodottság,
míg rá nem száll
teljesen a közöny
az előkészített maradás mögött
az utolsó lehetőség egyikeként
felszívódok én is,
mielőtt tovább hosszabbodna
tartózkodásom a papíron.
Vonalkód zebrán a forgalom,
a busz beáll, felszállok,
mint a rep-kény Ikaroszon.
Érzékcsalódások
Rázós kedvű a szél,
és összeérnek az ágak.
Ha száraz, ott a vég,
s a ritmustalanságban
hullik a morzsalék.
A tegnapi lányok
társaságában ha lehetnék,
megfiatalodna
az egymáshoz érés?
A szavak csomagolópapírján
már más szelek fújnak,
hiába zörög a bádogcsatorna,
nem ereszt,
megcsalnak ezek
a hangok is.
Bográcsozás
Hárman vagyunk,
mondja a láb,
és szétteszi.
A bogrács:
erényöv láncán lóg,
fenekét túllihegi a láng.
A füst meditál.
Mind szépek vagyunk,
mint tavasz virágai
a meddőhányón.
Még nem ittunk annyit.
Átnyújtjuk egymásnak
szembesülésünket.
Nem várjuk ki a sort.
Az adatfigyelő
Beállítom vérnyomásomat
a mérőszekrénybe
a többiek közé,
akik még emlékeztetnek rám,
ahol mindig leperegnek
az utolsó napjaim,
amíg mandzsettát kötök,
s pulzusom vitorláin a szív
felségjelével kifutok,
hogy az adathalász szél
ne találjon
kifogást többé.
Illusztráció: ~Az előkészített maradás mögött
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival) →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
