Vörös Viktória: Esti dal (két vers)
•
Őszelő
Almafa
Szedett fa tövében
levélerezet ropog
Ez most az avar
(Melyik fiókból
húzható elő egy szemernyi
remény az évszakváltásra?)
A szekrényben
ott sorakoznak
a téllel bélelt kabátok
sapkába bújt kesztyűfelhők
Szem nem látta
változás szárít
színváltás előtti levelet
Fenn bagoly les az ülőfán
Madármentőn társa
egy kézen billeg
ide-oda
harangozó-kabátban
Odaköti valami erő
Hívja a repülés emléke
Esti dal
Fény térült az estbe
mint meteorpálya
amikor lehullott
kendőrojt-kezed
Azóta fényt lát
lecsukott szemem is
belőlem világít
immár a tekinteted
Arcod tükre arcom
ablakán a lélek
kiült a párkányra
és új fészket keres
Árgyélus kismadár
kékkel szegett szárnya
eltakar beborít
éjbe úszik veled
Illusztráció: fh. V. C. Princeps-festmény
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival) →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
