Csontos Márta: „Tudnánk-e jó széllel repülni”
A hajó-motívum Reményik Sándor költészetében
A hajó az életen való biztonságos átjutás jelképe, női princípiumként a védelem megtestesítője, az angol nyelvben is nőnemű jelenségként kezelik. Formája alapján jelképezheti az anyaméh biztonságát, valójában a bölcső is a hajó változata. Bronzkori sziklarajzok koporsóként is ábrázolják. Az élet eleje és vége is a hajóhoz kötődik, a bölcső és koporsó is hajó alakú, Jézus bölcsőjének neve navicula (bölcső) görög mitológiában Kháron, a révész az elhunytak lelkét szállítja ladikján, de a hajó politikai államközösséget is szimbolizál Alkaiosz Az állam hajója című munkájában. Jézus is bárkából tanította a népet, Noé bárkáján megmenti a hívőket a bűnök özönétől. A hajó a templommal is összekapcsolódik, amennyiben ’főhajót’ és ’mellékhajókat’ alkotnak építészei.[1] Alkaiosz verse óta a hajó toposszá vált az irodalomban.
Immár a szél járása sem ismerős
mert erre is hullám hegye hömpölyög
amarra is, mi meg középen
csak vitetünk a sötét hajóval. [2]
A végeláthatatlan tengerhez érve az ember akadályozva látta továbbjutását, mindaddig, míg meg nem építette az első vízi árműveket. A víz legyőzése azonban nem volt könnyű, ezért félelmetes urak, Posszeidon és Neptun igyekeztek megfélemlíteni az embert, akadályozni a továbbjutást.
Nyilvánvaló, hogy a hajó az akadályokon, viszontagságokon való túljutás, az élet viharaival szembeni küzdelmek szimbóluma. A magyar költészetben számtalan vers szervező ereje a hajó-motívum. Petőfinél a hajó a nemesség, a víz a néptömegek szimbóluma. Ady a szabadság, az új megismerése utáni vágyát fogalmazza meg az Új vizeken járokban. József Attila Az őrült hajótöröttben – teljes mélységében – ugyanerre épít.
Hahó, te gálya,
Rohanj, mint égő üstökös az éjbe…
Dagadj vitorla, mint dagad a lelkem!
Hát hulljon szét a föld, ha ráfutunk,[…][3]
Dsida Jenő A süllyedő hajó című versében az élményhangulatot a „nincs mentőcsónak” rettenete határozza meg, ez lesz „közérzetté állandósult szorongásának hordozója”.[4]
Tobzódó vágyak óceánján
vigasztalan, nagy gyilkosság az éjjel
és habzik, merül, süllyed a hajó[…]
Nincs mentőcsónak, üvölt a vihar
Csontlábú halál vigyorogva jár itt
és égi fárosz sehol sem világít –
jaj, táncol, merül, süllyed a hajó.[5]
A német és angol lírikusok alkotásaiban is megtalálható a hajó-motívum. A költő, Johann Ludwig Tieck, a viszontagságokon átevezve, még ha Hádész birodalma felé sodródik is, megtalálja végül a helyes irányt, s megnyugvásra lel Istennél. „Ha partra ér, el letérdel és Istennek mond hálát, hogy megmentette a haláltól”.[6]
William Cowper a klasszicizmus és a romantika közötti átmenet jellegzetes alakja az angol irodalomban. Az általa érzékelt és leírt valóság folyamatában dominál az emberi szenvedés megjelenítése. A The Castaway (A hajótörött) című versében egész életét végigkísérő depressziójából adódóan valamiféle látomást vagy víziót követhet nyomon az olvasó, melyben tükröződik a művész személyisége, lelkiállapota. A hajó motívum nála, egyéni sorsán keresztül, élményfolyamatában az egyéni sorsot általános, emberi szenvedéstörténetként rajzolja meg. „Of friends, of hope, of all bereft / His floating home for ever left”(Barátai, reményei odavesztek, lebegő otthonát örökre elveszítette)[7]
Reményik Sándor verseiben is újra meg újra megjelenik a hajó-motívum. Az Egyensúly című versben a hajó antropomorfizálva a költő sorsát jeleníti meg, a tenger pedig életvitelének, feladatvállalásának minden veszélyét foglalja szavakba. Nem tud nyugodt vizekre evezni, a víz legyőzése számára nagyon nehéz, ami nemcsak költősorsának küzdéstörténete, fizikai állapotán való felülkerekedésének képtelenségét is sugallja.
Ó jaj, ezek a szörnyű kilengések!
Hogy roppan, csikordul minden ereszték![…]
Hullámhegy, hullámvölgy. A hajó vesztét
Érzi, – s be távol öböl és egyensúly.[…][8]
Az egyensúlyi állapot elérése mégsem igazán cél Reményik számára, meggyőződése szerint „Az egyensúly tán a költő halála”.
A hajó, mint az elmúlás jelképe, koporsóként jelenik meg a Ha a halál is ilyen volna csak…soraiban, a belenyugvás rezignációja nem a fájdalom és az elmúlás keserűségét vetíti elénk, a vers sokkal inkább a megnyugvás, az emlékezet szépségének a reprezentációja. „Az utolsó vers úgy se lesz már jó/ Tülköl a ködkürt, indul a hajó”.[9]
A víz és a hajó együttesében a felszínen maradás fontosságát vizualizálja Reményik. Ennek az az üzenete, hogy a boldogságnak az a titka, ha kellő távolságból szemléljük a szépséget, így rejtve maradnak azok a dolgok, amik beszennyezik az esztétikai szépet és az etikai jót. Hajósként adja életre szóló tanácsát; a dolgok igazi lényegére csak kellő távolságból lehet rálátni. „A távolságteremtés aktusa az esztétikai tapasztalatban a képzelő tudat alakteremtő aktusa is egyben”,[10] ezért a befogadó a jelenségeket imaginárius objektumként alkotja meg.
Ha akarsz lenni kicsit boldogabb,
Tartsd kicsit távolabb a dolgokat
Magadtól – s nem fognak gyötörni.
Nem fogsz a percek rejtett zátonyán
Boldogtalan hajó Te, összetörni. [11]
Az 1930-ban írt Törött hajók soraiban az adott helyzetben létrejött kisebbségrendűség-tudatot erősíti, ahol a hajó ugyancsak antropomorfizált alakban jelenik meg. A zátonyra futás. a kilátástalanság, a megoldás-képtelenség erősítője. És itt, a hajó kísérője, olykor veszedelembe sodrója, a szél is megjelenik az életenergia, a változékonyság férfias principiumának jelképeként. A szél minden változás forrása, értelmezhető a föld kozmikus lélegzéseként is, az átalakulás ősforrásaként is. A hajós népek a szelet istenségnek tartották, s várták a jó szelet, ami a vers beszélőjének képzeletében elérhetetlen, csak álom marad az élet, heverészés a zátonyon, ahova olykor odasüt a nap.
Űzött a szél, a hab, az átok.
A félelem, s a fájdalom.
Testvér-hajók: törött hajók,
Most itt feküszünk a zátonyon.[…]
Tudnánk-e jó széllel repülni,
S kikötni áldott partokon? –
Itt heverünk és álmodunk.
Csak álmodunk a zátonyon.
Lehet, hogy túlsó part nincsen is,
Lehet, hogy minden így marad.
Mindegy. – Halvány sugárra néha
A zátonyra is süt a nap. [12]
Öt évvel később a Májusi biztatás soraiban a „nagy Mindenható” közreműködésével „megépített a törött hajó”, mégis új utakban és lehetőségekben reménykedik, a végtelen tér és a tenger nem lehet akadály a továbbhaladásban, a jó döntés lehetősége is adott, ha megfogadjuk a tanácsot: „Az iránytűt vedd,/ Az iránytűd: szíved / Egy kicsit reszket még,/ De nemsokára nyugodtan mutat”.[13]
A hajó-motívum több Reményik versben sokszor valami gonosz erőt is hivatott megjeleníteni. Az élet viharaival való küzdelem, a viszontagságokon való túljutás Reményik hajójában csak akkor lehetséges, ha sikerül a túlsó partra átjutnia abba a transzcendentális-szakrális szférába, ahol Isten várja az utazót. Ennek lehetünk tanúi a Heten című versben is, mely a Trianont követő repatriálás-élményt dolgozza fel. A „csillag-hajó” motívum kapcsolattal nyilvánvalóvá válik, hogy nincs lehetőség az együtt maradásra, sorsuk különválik „Hét csillag-hajó összehangolódhat / ezüstfényű örök béke-útra, –/ De más az útja hét magyar hajónak”.[14] Ez a vers éppúgy, mint A rakéta-hajó, szoláris-szakrális szférába emeli a költőt. Vízen nem juthat el az áhított messzeségbe, a hajó égi járműként való megjelenítése szükséges az Isten-közelséget áhító életérzés megerősítésére. Reményik hajója védelmi funkciót csak akkor képes ellátni, ha nem a vízen jár, hanem égi magasságokban, így szimbolizálja a viszontagságokon való biztonságos átjutást.
Áldottam gyöngyházfényű ég alatt
Az ismeretlen rakéta-hajót,
Mely értem Isten-trónjáig haladt. [15]
Már az 1923-ban írt Közelebb hozzád mottójában (Nearer to Thee, my God…) is az istenközelség feszültségoldó hatása érvényesül. Így tudja tiszta katarzisba oldani az elsüllyedt hajó tragédiáját. Az esemény leírásában kezdetben nincs semmi drámai feszültség, dominál a tényszerű eseményközlés. A középső részben azután a tragédia kommentálását mozgalmas sorok törik meg, szókapcsolatai nagyon is élővé, feszültséggel telítetté teszik a sorokat. (vijjogó hegedűszó, zuhogva tör be a vad elem, hömpölyög hullám, hullám után). A hajó sorsának megjelenítése analóg az emberi élet kisámíthatatlan, végzetszerűen bekövetkező eseményeivel. Az Isten-közelség azonban a záró sorokban lecsendesíti a költőt. „Csak fenn a csillagokban mondja valaki:/ Szörnyű volt, szép volt / Elvégeztetett”.[16] Az elfogadás csendessége oldja a feszültséget, jelentősen kisebbítve a megelőző versrészletek trauma-töltöttségét.
A hajó-motívummal az emberi sors megváltoztathatatlanságát szimbolizálja Reményik akkor is, amikor az Árnyék-kapitányban, küldetése tudatában, feladatvállalásának nehézségeit fogalmazza meg. Hiába áll a „kötelességek hídján”, a hullámok sodorják a hajót. A végső kicsengésben itt is a víz az úr, a gonosz erő, a hajó pedig nem tud bajelhárító lenni, vállalnia kell elkerülhetetlen sorsát.
Lovaggá ütött a sors kő-keze,
Rangot adott – de nem adott erőt,
Erő nélkül, haj, mit kezdjek vele?
Ráforrasztott a parancsnoki hídra,-
S én hídkorlátnak dűlve kémlelem:
Vajon mi van a csillagokba írva?[…] [17]
Pomogáts Béla olvasatában Reményik úgy merül el a táj szépségébe, elfogadva sorsának elkerülhetetlenségét, hogy közben „önlelke és a nagy-lét rettenetes meredélyeinek szélén vívja küzdelmeit”[18], de valahol mindig ott van a végső győzelem ígérete, hiszen a lírai én ’megtanulta’: „[…] soká bír fennmaradni / a hajótörött is egy deszkaszálon”.[19]
Jegyzetek
[1] Vö. Szimbólumtár, jelképek, motívumok témák az egyetemes magyar kultúrából, www.balassikiado.hu/BB/Net-szimbolum, szerk. PÁL József, ÚJVÁRI Edit, Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával
[2] Vö. Száz nagyon fontos vers, versek és versmagyarázatok, szerk. ALEXA Károly, Bp., Lord Könyvkiadó, 1995, 14.
[3] JÓZSEF Attila, Az őrült hajótörött= J.A., Összes versei, Bp., Osiris, 2005, 125.
[4] LÁNG Gusztáv, Dsida Jenő (Bevezető tanulmány) = D.J., Összegyűjtött versek és műfordítások, Bp.,1983, 11.
[5] DSIDA Jenő, A süllyedő hajó = D.J., Összegyűjtött versei, szerk. LÁNG Gusztáv, URBÁN László, Szombathely, Savaria University Press, 2011, 513.
[6] TIECK, Johann Ludwig, Arion = Phantasien über die Kunst, Deutsche Gedichte, Eine Anthologie von den Anfängen bis zur Gegenwart,Band III, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002, III. 296. (Am Ufer kniet er, denkt den Göttern,/ Daβ er ertrann dem nassen Tod)
[7] COWPER, William, A hajótörött = Angol költők antológiája, https://www.poets. org/poetsorg/poem/castaway
[8] REMÉNYIK Sándor, Egyensúly = R.S., Összes versei, i.m., I, Bp., Auktor Kiadó, 2000, 202.
[9] Uo., Ha a halál is ilyen volna csak…, i.m., I, 255.
[10] JAUSS, Hans Robert, Az esztétikai élvezet és a poieszisz, aisztheszisz és katharszisz alaptapasztalatai = Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, ford. BERNÁTH Csilla, BONYHAI Gábor, KATONA Gergely, KIRÁLY Edit, KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, MOLNÁR Gábor Tamás, Bp., Osiris, 1997, 170. Jauss z imaginárius satre-i fenomenológia analízisére hivatkozik, tisztázva a valóságként való észlelés és elképzelés közötti különbs
[11] REMÉNYIK Sándor, Fecske a víz tükrén = R.S., Összes versei, i.m. I, 261-262.
[12] Uo., Törött hajók, i.m., II, 183.
[13] Uo., Májusi biztatás, i.m., II, 187.
[14] Uo., Heten, i.m. I, 311.
[15] Uo., Rakéta hajó, i.m., II,71.
[16] Uo., Közelebb hozzád, i.m., I, 324.
[17] Uo., Az árnyék kapitány, i.m., I, 208.
[18] POMOGÁTS Béla, Egy eszme indul, Reményik Sándor arcképéhez, Kairosz Kiadó,2011. 6.
[19] REMÉNYIK Sándor, Törött hajók = R.S., Összes versei,i.m., I, 250.
Illusztráció: Reményik hajótörései
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
