Halmai Tamás: Templomgyógyítók. Esszék, jegyzetek

96 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-09-8

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 590 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

A misztikus a higgadt értelem aquinói-arisztotelészi útja helyett az érzelmi-irracionális hitélményt választja; a tanok fogalmiságától a bensőségesen személyes istenkapcsolat felé fordul; a vallási lelkületet szerelmes elragadtatottságként éli meg. Ha ezt a meghatározást fogadjuk el, úgy e látás- és beszédmód irodalmi vetületét is szűkre szabjuk. De lehetünk megengedőbbek is. A költészeti misztika, egészen tágan értve: metafizikai kérdések érzékeny színrevitele, expresszív képhasználat, enigmatikus fogalmiság vagy szentenciózus ráismerések alakjában. Halmai Tamás új esszékötete ezt szemlélteti néhány kortárs példával. Járulékos fő motívum, hogy a szóra bírt szépírók – és szépről írók – mindegyike: női szerző.

Két részlet a kötetből:

„A metafizikus gondolati költészet gyér hazai hagyományában kitüntetett helye van Beney lírájának, mely néhány főbb motívum és versforma variálásával az emelkedett regiszter, a létköltészeti elhivatottság, a fogalmi irodalom és a lelkiismereti retorika maradandó példája. Míg Báthori Csaba kijjebb terjeszti a rilkei beszédmódot és világérzékelést (versformák és esztétikai minőségek többirányú zónájában), Beney Zsuzsa Rilke egy bizonyos tónusát mélyíti el (lét és nemlét átmeneteit fogja vallatóra emelt modorban). Poétikai szerénységére-szemérmességére jellemző vonás mindeközben például a ragrímek vissza-visszatérő eszköztelensége.

Nem a legsűrűbben idézett költő, pedig kérdésfölvetései nemcsak időtlenek, de korszerűek is. Művei női vershangon szólalnak meg – mind a meghiúsult anyaság fájdalmas poetizálásakor, mind traumaköltészeti irányultságukban. A holokauszt egyetemes és a gyász személyes tragikuma úgy adódik össze Beneynél, hogy jel és jelenlét dimenzióit, szerelem és halál viszonyrendszerét világítja be komor fényük, zsidó–keresztény szellemtanuk. Ez a költészet nem pusztán az éjszaka titkairól tud, hanem arról is, hogy a sötétség nappal sem szűnik meg, csupán láthatatlan.”

(A teremtés fordított oldala. Beney Zsuzsa költészetéről)

„Itt az ima is ars poeticát körvonalaz: »vigaszunk nincs, / nem is lehet más, / mint az imádság menedéke« (Sorok, a Weiszman-zsinagógára) – és az ars poetica is imádságos színezetet ölt: »akár muzsikus légy, / akár poéta: dalaid minden / igaz hangja megvéd« (Fél füstölt pisztráng – meg a »Pisztrángötös«).

»Végül, de elsősorban: mélységes rokonságot érzek az írói hivatás és a gyógyítás között« – szól a már idézett szerzői fülszöveg. A gyógyítás motívuma a versekben is több ponton méltó szerephez jut. A gyógyító apostol című költemény például Lukácsot hívja segítségül a kortárs kegyelem megéléséhez; egy helyütt pedig a tűzvész és árvíz által is sújtott szent épület újjáépítését örökítik meg emblematikus sorok: »Aztán végül eljött / a templomgyógyítás / gyönyörű kezdete« (Fugyi temploma).

A művészet vagy templomszolgálat, vagy templomrablás, idézzük gyakran Novalist. Hasonlóan éles választás elé állít Fodor Ákos haikuja: »A szeretésen / kívül minden emberi / tett: romépítés« (Axióma). Szolgálni, építeni – a templomot, avagy a templom jelölővel illethető értéktartományt: minden pillanatban megkezdhető misszió. A szeretet oltalmazva gyarapító mozdulataihoz igazítja poétikai gesztusrendjét Petrőczi Éva is, amikor a templomgyógyítás kifejezéssel utal a restaurált épületben megjelenő önépítő szándékra, a lelki-szellemi megemelkedés kiküzdött vágyára. Amiből egyúttal az is következik, hogy a »templom” szolgálata, építése vagy gyógyítása: olyan hivatás, melyet a versek szerzői és befogadói egyaránt gyakorolhatnak – mindig, amikor szavaktól kérnek új életet.”

(Templomgyógyítók. Petrőczi Éva: Varázslat, Zsolnay-tányérral)