Kovács katáng Ferenc: Egy elmaradt kiállítás képei
…Schulimek elmaradhatatlan sétái mellé
Nos, ez is az a hely, ahol más keresi a hasznot* – gondol Schulimek egyre többször Tamási Áronra. Elég, ha csak egy flancosabb ruhakölteményt lát a különleges áruk utcájában, az Andrássyn. Elég csak egy pillantást vetnie a Pest-Buda étterem krétával felírt áraira. Pedig szinte ugyanazok az asztalok, evőeszközök, tányérok, bel- és külcsín, mint egyetemista korukban. Egy-egy sikeres vizsga után természetes volt kedvesével rántott májra, pohár Egri bikavérre betérni. Nagyot beszélgetni a hátsó belső sarokban, ahol Makk Károly az Egymásra nézve című film egyik kulcsjelenetét forgatta. Mostanság mi kerülhet annyiba egy közönséges gulyáslevesen, ha csak nem szórnak aranyport bele, mint a luxus ajándékba szánt pezsgős palackokba.
Dohog magában Schulimek és hátratett kézzel bolyong tovább a várdomb kacskaringós utcáin. A Tóth Árpád sétányon az óriásira dagadt Hold zúdítja fejére ezüstös sugarait. Nem csak holdtölte van, de a hűséges kísérő most a szokásosnál is közelebb merészkedett a Földhöz. Mintha talán csak Schulimeket akarná meglesni, amint védett virágot szakít a gomblyukába vagy egy titkos légyottra érkezőnek. Az Erdélyi huszárok lovasszobra mellet a háttérfényben termetes árnyra lesz figyelmes. Mintha ködből tűnne elő. Petőfi forma, de testesebb, vállasabb. Fejét a Hármashatár-hegynek fordítva érces hangján a Készülj hazám** sorait zengi széles mozdulatok kíséretében. Kihajtott, spiccgalléros fehér inge fölött sujtásos, fekete zekéjén ezüstösen csillognak a pitykegombok. Majd a mellvédre könyökölve a Lovas utcára zúdítja öblös hangján a keserveit: Vitam et sangvinem / Pro rege nostro!
Schulimek dermedten áll egy öles fa takarásában. Álmában sem látott még ilyen elszánt, szikla szilárdan holdfénynek feszülő János vitézt vagy Táltos Jankót. Lehunyja szemét. Nem azért, hogy elhessegesse a látomást, hanem hogy gondolatában előhívja az Olt hídja mellett jégbe fagyott ördög*** történetét. Már hallja is a mellvéd felől a rőzselángtól duruzsoló búbos kemencés, vagy vulkán mélyről fellobbanó, huncut góbé észjáráson szárnyaló csíki történetet. És végre Schulimek lelkében is kerek lesz ez a végeérhetetlen világ. Amint a fák dús lombjába tűnik e látomás, sétál tovább. Mintha meg sem torpant volna, hiszen szempillantás alatt a Dísz téren is jóval túl találja magát.
* Erdélyi társaság (1936)
** Petőfi Sándor: Készülj, hazám! (Pest, 1848. április)
*** Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban
Illusztráció: T. Á. sétány
Ezek is érdekelhetik!
Tóth Attila: Havazás →
Domokos Johanna: Homokos partú, hideg vizű óceán (kispróza), Nyári móka (vers)* →
Rácz Mihály: Cserepek →
