szeptember 7th, 2024 |
0Marton Árpád: Szemközt a Nappal
Kedves Vásárlónk!
Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.
Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.
Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.
170 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-06-7
eredeti ár: 2990 Ft
webshop ár:
2 390 Ft + 1100 Ft postaköltség
Megrendelés
Ajánlás
„Szemközt a Nappal” – Marton Árpád kötetének címe többszörösen áthallásos: a többnyire két keréken verselő költő világában átjárja egymást a természet kiapadhatatlan élményvilága, a végső kérdések örökös vívódása, a Végtelen érzékelhető tapasztalata és mulandóságunk/öröklétünk kettős tudata, akárcsak Irwin D. Yalom rímelő című főművében (az egzisztenciális pszichoterápia alapvetésében). Dalok, epigrammák, lírai pasztellek és nagy kitekintésű létversek, többségük klasszikus, rímes formában. Amikor régi klasszikusaink formavilágát kérik számon rajta, a költő önérzetesen kérdez vissza: „Kosztolányiék talán rosszul csináltak valamit?” Hitvallása szerint ugyanis nemcsak életélményeink azonosak korról korra, de ami ennél is fontosabb: az értékes mű az időtlenbe, az öröklétbe mélyeszti gyökereit. A jó verset egyedül ez teszi hitelessé.
Ízelítő a kötet verseiből
Offertórium
Ősz, te rőt pap! Végy kezedbe!
Megtörve és megszentelve
szívem add az égnek át!
Nem bírok ki több halált.
Van Gogh széke
Mit látott benned, te nádfonatú szék,
jó Vincent van Gogh?
Miért méltatta ecsetjére
csálé, felemás formád,
suta háttámlád?
Önmaga arcképét
netalán? Esetleges
arányaidban, iparosmunkára
valló tagjaidban a saját
durvára csiszolt éleit? Bárcsak
tudnám. Avagy magadnak-elég
önvalód, nyugodalmas csönded
volt, mi megigézte? Amilyen
békén és sokat tűrt nyugalommal
állongsz, rikító színre festett,
kezes öreg jószág? Feslett
ülőkéd semmibe sem vette soha senki.
De te mégis állongsz csak egyre,
s ha a nyári nap meglátogatja
bumfordi íveidet, fürdőzöl benne,
bávatag, bamba holmi,
kívül a sorson, téboly és normalitás
mezsgyéin túl. Ó, boldog,
magával-egy-test árva lélek.