Basa Viktor: A csillagász (versek)
•
A csillagász
egy zord éjen hálóját kivetette
hogy ússzon gazdátlan áramlatokban
merüljön mélységbe csillagrajokkal
majd hozza fel kincsét szép kertjeinkbe
zümmög felé a szent határtalanság
túlsarjad minden ismert földi tájat
lassú zenéje áradó varázslat
a tündék minden éjjel körbefonják
illik hozzá a kozmosz surrogása
a tér meghajlik és eléje görbül
a csillagok s a tejút megszelídül
belegurul mind almáriumába
az őselemek munkában találják
szócikkbe rejti a fény mágiáját
A tökéletes vers meséje
ahol a sírás
és a kimondhatatlan
elérik egymást
ott lakik a tökéletes vers
egyszer álmomban
nappali fényt árasztott
egy csillag és így
felszínre hozta akaratlan
majd felzúgott a
reggel és a hangzavar
elárasztotta
azóta is várom Atlantisz
lantosainak
és a versnek második
eljövetelét
Az android
Hommage à Philip K. Dick
töprengett célt tévesztett kőmezőkön
látott kvazárokat összezuhanni
neutroncsillag súlyos mezejében
lassuló planétákat haldokolni
de ha megfordította űrhajóját
merült ifjú esőerdők ködébe
élettel terhes langyos tengerekbe
jóságos lázas fénylő anyaméhbe
a dokkolásnál mégsem várta senki
elporladt rég a tervezője csontja
hiába járt a mesterséges angyal
torzult álmok halhatatlan halottja
Illusztráció: Fényhalász
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
Iochom Zsolt: Hol volt, hol nincs →
Bozó Patrik: Társaságom (versek) →
