Séd Imre: Viharos idők (haikuk)
•
Kánikula
Tikkadt levelű
fa szomjas ágán némult
madárfütty szárad.
Forró nyári nap
Giliszták mélyen.
Rigó nem tipeg. Engem
dongó ventilál.
Október
Varjak torka őszt
köszörül. Rőt levélhant
hullik a nyárra.
Viharos idők
Dől és nyög a lomb,
de igazán a gyökér
küzd meg a széllel.
Ítélet
Telihold zaklat
ablakon át. Redőnyöm
lesz nyaktilója.
Virrasztva
Légzéseim halk
léptei láthatóvá
járják a plafont.
Csak mi
Testünk összezárt.
Sóhajaink létráján
szökünk a mennybe.
Illusztráció: viharos idők
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
Iochom Zsolt: Hol volt, hol nincs →
Bozó Patrik: Társaságom (versek) →
