Alexandra Nicod: Eredet
Úgy hagytam el a testem, ahogy mások az égő házból menekülnek. A testem többé már nem volt biztonságos hely. Többé már nem…
Majd hirtelen az összes madár aláhullt az égből, lepotyogtak repülés közben, fehérek és feketék, nagyok és kicsikék, azok is, amelyek fenn a magasban röpködnek, s azok is, amelyek alacsonyan siklanak a föld felett… S hulltak a felhők is, elbújt a Nap, fel sem jött a Hold… Az autók megálltak, kővé vált mind a gyalogos, a tetők beomlottak, s egyszeriben az összes lány lángra lobbant, leánygyermekek és unokák, nővérek és hugicák, unokatestvérek és keresztleányok mind… Minden lány az otthonában égett el, a szobájában, az ágyában. Minden házban, minden faluban, minden városban lángok égnek, egymás után, szép sorjában, segítségért kiáltanak a lángok… és amikor meghallod őket, sikítani szeretnél…
de te csak egy kislány vagy, márpedig a lángoló lányok nem tudnak sikítani…
Fordította: Szabó Palócz Attila
Alexandra Nicod svájci-spanyol író, költő, színésznő és műfordító, a svájci Bielben született, jelenleg Madridban él. Folyékonyan beszél németül, spanyolul, franciául és angolul. A zürichi Dolmetscherschule (DOZ) fordítói szakán szerzett oklevelet, majd drámaművészetből a madridi Real Escuela Superior de Arte Dramático (RESAD) főiskolán diplomázott.
Több színmű szerzője, verseskötete az idei madridi könyvhétre jelent meg Deshielo (Olvadás) címmel. Színházban és filmen egyaránt szerepelt Svájcban, Franciaországban és Spanyolországban is.
Illusztráció: a szerző portréjával
Ezek is érdekelhetik!
Thomas Möhlmann versei →
André Maurois: Antoine de Saint-Exupéry →
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
