Tornai Xénia: Toszkán képeslap (versek)
•
Toszkán képeslap
Elküldeném neked a csendet,
a toszkán nyárnak édes illatát,
s mit fájó talpam oly sokat tapod,
az ifjú Szent Ferencnek lábnyomát,
a kabócák vad cirpeléseit,
a nimfa járta dombok hajlatát,
a ciprusok közt olvadó napot,
mi alkonyórán óarany zsarát;
az etruszk sírok hűvös titkait,
a langyos estek vágyó dallamát,
mert nem vagy itt. De hátha megkapod –
mint fényt a Föld a Mindenségen át.
Cortona
Szent Ferenc nyomában
Nem a megtérés reménye vonz,
csak csendre éhezem.
Szent Ferenc cellájának hűvösére vágyom,
a hely érintetlen fegyelmére,
a fák himbálózó fény-árnyék játékának
simogatására bőrömön.
Az egymáshoz szoruló remetelakok időtlensége,
a szerzetesek zsolozsmájának
patakcsobogássá oldódó dallama,
a terméskő szürkeségének
évszázadokat megtartó ereje
és a ciprusok ég felé törekvő vágyában
is ott lüktető alázat,
mely soha nem fárad bele,
hogy célját el nem éri,
mégis megkísért.
Illusztráció: toszkán vonalvezető
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
Iochom Zsolt: Hol volt, hol nincs →
Bozó Patrik: Társaságom (versek) →
