Faludi Ferenc, Sík Sándor, Vasadi Péter Szent István-versei
•
Faludi Ferenc: Szent István királyhoz
1.
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
2.
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.
3.
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!
4.
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.
5.
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.
6.
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.
7.
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.
8.
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.
1773?
Sík Sándor: Szentkirály szólongatása
Eljöttünk, eljöttünk
Szent István szolgái,
Kézen hozván szívünket.
Udvarlunk országul
Szent István szolgái
Istápunknak, szentünknek.
Dicsőséged miközöttünk
Kilenc százados,
Mégis néped körülötted
Sírván darvadoz.
Lerongyollott örökséged,
Héja, holló beletépett,
Sajog, hervadoz.
Régi javunk idézgetjük,
Régi urunk keltegetjük,
Jőjj el, vigasztalj!
Emberíts meg élő karddal,
Élőbb malaszttal.
,,Népemnek sírását
Hallom én hívását,
Fejérvári rög alul.
Idő kemény kezét,
Napjai nehezét
Síromba is, régi pásztor,
Érzem ostorul.
Fiaim, halljátok
Virrasztó királytok,
Régi szava szívetekben
Légyen örök-új.
Gázoltatok sokszor sajgó sírom hantján,
Idegen istennek térdeteket hajtván,
Napnyugatnak, keletnek.
Hitefogyott népem, ellenemre járván
Hányszor felemelted a ledöntött bálványt,
Mint a pogány, eretnek.
Bűnbánatos mellet háromszor verjenek,
Mind akik magyarok, mind akik engemet
Hívnak, szeretnek.
Nem szólok én szókkal,
Széllé szállandókkal
Magyarjaim tinéktek.
Kardemelő karom,
Keresztelő karom
Temetetlen hagyom rátok:
Megtiszteljétek!
Őrizzétek épen
Testamentumképpen,
Törvénytevő akaratom
Abból értsétek”.
Édesapánk, elfeledtünk magagyilkos ésszel:
Meg is verjük a mellűnket pironkodva hétszer.
Mind a hazát mossa végig vezekelő bánat,
Úgy kiáltunk, újhodottan, te utánad.
Édesapánk, országunkat tenyeredre tesszük,
Országosan Isten előtt esküsszük az esküt:
Aki nekünk törvényt tettél ezer esztendőre:
Megfogadjuk, meg is álljuk ezer esztendőre.
Vasadi Péter: István-zsoltár
súlyos selyempalást vagy
alád bújunk hazának
te nagy király, ki titkon
átszállsz határainkon
mi veszni látszik, gyűjtöd
lelket, földet meg üszköt
minden darabka létet
ütöd rá a pecséted
nem engeded a jussod
kell bár pokolra jutnod
mert ott is szent maradnál
mély kút, erő, aranytál
öled tele javakkal
szavad, rajzó aranyhal
úszik felénk serényen
fekete tengerlésben
meghaltál, mégis itt vagy
ki urad vérét ittad
etted a testét, mélyen
bukva e meredélyen
buzgó király; de vannak
kik ellened harapnak
csitulni jobb lett volna:
belük fittyen karókra
valál, kit más úr elles
népbe komor szerelmes
előtted, arany lengés
lángolt a honteremtés
mögötted fénybe’, porba’
dús földünk elnyugodva;
húzzák ma is az ökrök
szekérként te-idődet;
köztünk vonul az öklöd
Illusztráció: koronázási palást-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
Iochom Zsolt: Hol volt, hol nincs →
Bozó Patrik: Társaságom (versek) →
