Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét ttt

augusztus 15th, 2024 |

0

„NE MENJ AZ ERDŐ SŰRŰJÉBE” – Miroslav Aleksić versei

NE MENJ AZ ERDŐ SŰRŰJÉBE
Ne menj az erdő sűrűjébe,
maradj a szélén, ahol még zöld a fű,
ahol még hallatszanak a szorgos parasztok hangai.
Nem érted többé szavaik értelmét,
de felismered a kellemes dallamot
ami a gyerekkorra emlékeztet.
Ne menj az erdő sűrűjébe,
az ódon, kidőlt fatörzsekből
az idők kiszívta  ami  jellemzőjük
és ha kedved támad ráállni
térdig esel a törzsökbe
széthullik mint a hamu
a néhai erő és magasság
mint amikor egy pillanat alatt ráébredsz
hogy elárult a lény, akit szeretsz.
Ne menj az erdő sűrűjébe,
ne reménykedj tündérekben és boszorkányokban,
nincs Szentiván éji álom,
sem Oberon, se Titánia
hogy megszépítsék éjnek éjszakáját
a tévedések vígjátékában.
Csak a tétlen Insomnia anyó
szemhéj és lélek nélkül
szed  éjjelente  mérges gombát
s közben altatódalt énekel.
Ne menj az erdő sűrűjébe!
Kapcsolj ki  számítógépet és monitort,
rejtőzz el, hallgasd repeső szívedet
és vigyázz, nehogy guglizzanak utánad
mindenféle gonosz adminisztrátorok.

 

A SÁRKÁNY ÉS A CÁR FIA
Naponta  újra
sárkányvadászatra indulok
mert az utamban áll.
És szüntelenül:
vállamon sas,
lábamnál agár,
hónom alatt duda.
Sas – hogy messzire lássak,
agár – hogy ne ismerjek félelmet
duda – hogy mindezt megénekeljem.
Útközben találkozom Proppal
ő azt mondja, csak egyféle mese létezik
és minden más – kitalálás.
Lépkedek a reménybeli Wall Streeten
és ismételgetem, hogy el ne feledjem:
A tóban sárkány
sárkányban vaddisznó
vaddisznóban nyúl
nyúlban galamb
galambban veréb
abban a rossznak szelleme.
Mindet fel kell hasítanom
hogy magamat meglássam
hogy eljussak magamig,
nem emlékezvén többé a hercegkisasszonyra
akiért elindultam.

 

HÓDÍTÓ
Minden történhetett volna másképp is
ha kapukon áttörve bevonulok
mint hadsereg,
és gyors rohammal elfoglalom a császári palotát,
egyszerű sorkatonát küldve
hogy kitűzze a győzelmi zászlót
a hódítóknak kijáró főárbócra.
Ám akkor  hogyan is élvezném kristálytiszta szökőkútjaid
halk csobogását
az illatos hársak alatt.
Hogyan is hallgatnám titkos kertekben
párnákon pihenő szerelmes szatírként
lantod hangjait
rímelvén a  nyári égbolt
csillagképeinek rajzolatára
és elfeledett pincék borainak zamatára.
Hogyan őrizhetném féltékeny bélyeggyűjtőként
albumba zárva elbűvölő idomaid árnyait
begyűjtve a nagyváros gyűrött homlokzatáról
virradatkor.
Elég volt csupán, hogy abban a pillanatban
miként Odüsszeusz matróza viaszt öntsek fülembe
és így ne is halljam a trombita hangját
amely szíved lerohanására buzdít,
melyet  még csupán egy
bezárt gomb védelmez
az egyszerű vászonblúzon.

 

Fordította: Vujicsics Marietta

 

 


Miroslav Aleksić (1960) költő, az újvidéki Szerb Matica vezetőségi tisztségviselője. 1986-tól folyamatosan jelennek meg verseskötetei, számos külföldi és szerbiai antológiában is szerepelnek versei.
Jelen költeményei a „Travarev naslednik” (Füvesember örököse) c. kötetében jelentek meg.

 

 

 

Illusztráció: Aleksić s kötete


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás