Magyar Miklós: Vincent van Gogh első jelentős műve: »A krumplievők«
•
Van Gogh: A krumplievők
1885 februárjában Theo van Gogh azt kéri bátyjától, Vincent-tól, fessen egy képet a három hónappal később nyíló Párizsi Szalon számára. A festői pályája elején álló van Gogh hatalmas előkészítő munkálatokkal megalkotja első remekművét, A krumplievők című képét. Vincent ekkor a Hollandiai Noenben élt szüleivel. A környéken többnyire földművelők, munkások laktak. Ideális környezet a paraszti élet ábrázolására. Abban a korban a parasztok étkezése népszerű festői téma volt. Hogy élethű képet adjon a földművesek mindennapi életéről, Vincent meglátogatta az ismerős családokat. Házaikban a legapróbb részleteket is megörökítette rajzokon, vázlatokon: faliórákat, háztartási eszközöket, mint az alábbi rajzon is látható.
Van Gogh vázlatai
A krumplievők forrása: Egy este van Gogh a de Groot család háza előtt halad el. Mivel jó ismeri a bentlakókat, elhatározza, hogy egy rövid pihenőt tesz náluk. Amint belép, a félhomályban meglátja az öttagú családot, amint az asztal feletti petróleumlámpa fényénél egy tál gőzölgő krumpli mellett ül. Megvan a témám – gondolja Vincent. Az anya, az apa, a fiú és a kis Gordina már többször állt modellt a festőnek némi pénz fejében. Látogatásáról Vincent lelkes levélben számol be Theonak: „Éppen most jövök tőlük, dolgoztam is a lámpa fényénél, igaz, hogy ezt a vázlatot világos nappal készítettem. Ez lett a kompozícióból: egy igazán nagy vászonra festettem, és azt gondolom, mostani állapotában a vázlatnak van élete.” Egy időre minimális lakbér ellenében be is költözik a de Groot családhoz, ahol tájképeket és csendéleteket fest.
Van Gogh: Krumpliskosár
A de Groot család egyike volt a több ezer paraszti családnak. Egy háznak alig nevezhető kalyibában lakott, amely egyetlen helyiségből állt, ami egyszerre volt a hálószoba, konyha, étkező. Berendezése egy asztal, székek, szekrény és az ágyak. Amikor a család tagjai hazatértek a munkából és asztalhoz ültek, Vincent legalább tizenkét vázlatot készített róluk, de valamennyit elégette, mert elégedetlen volt velük. Végül az utolsót elküldte testvérének, Theonak.
Van Gogh: A krumplievők utolsó vázlata
A krumplievők első festett változatát Vincent túl világosnak találta, főleg az alakokat, ezt írta Theonak: „Habozás nélkül újrafestettem őket, és a szín, amelyikkel most vannak ábrázolva, nagyjából olyan, mint a hámozatlan, poros krumplié. Amikor ezt festettem, ismét arra gondoltam, amit oly találóan mondanak Millet parasztjairól: „Parasztjait mintha csak azzal a földdel festené, amit azok megműveltek.”
Van Gogh: A krumplievők első változata
A kép végső változatán lévő családtagok esznek, a családanya kávét tölt, a lány viszont kifejezéstelen arccal néz a semmibe, a nehéz munkától deformálódott keze egyáltalán nem hasonlít egy női kézre. Mintha a festő a közös sorsot akarta volna szimbolizálni a göcsörtös ujjakkal.
Van Gogh: A krumplievők (részlet)
1885. április 30-án Theohoz címzett levelében Vincent azt írta, hogy „durva, lapos arcokat akart megfesteni, alacsony homlokkal és vastag ajkakkal, amilyeneket Millet képein lehet látni.” És hozzátette: „Munkámat úgy akartam elvégezni, hogy az emberek el tudják képzelni ezeket a kisembereket, akik lámpájuk fényénél amint krumplijukat eszik azokkal a kezekkel, amikkel a földet kapálták, amiben a krumpli megtermett; ez a kép tehát felidézi a kézi munkát és azt sugallja, hogy ezek a parasztok megérdemelték, hogy megegyék azt, amit esznek.”
Van Gogh meg volt elégedve festményével, olyannyira, hogy 1887-ben ezt írja nővérének, Willeminának: „Munkáim közül a krumplievő parasztokat, amit Nuenenben festettem, a legjobb munkámnak tartom.” Amikor festménye elkészült, elküldte műkereskedő testvérének, Theonak, abban a reményben, hogy műve megalapozza hírnevét. Az 1885. április 30-i dátummal írt levélben ez áll: „Örömmel tudatom veled, hogy „A krumplievők” végre elkészült. Ez a festmény az egyik legfontosabb munkám, és remélem, hogy sikerült visszaadnom azt a természetes és egyszerű életet, amit ezek az emberek élnek. Az arcuk és a kezeik, amelyekkel a földet művelik, éppen olyan durvák és meggyötörtek, mint a kemény munka, amit nap mint nap végeznek. Szándékosan választottam sötét színeket, hogy kifejezzem nehéz és kemény életüket. Ez nem egy idealizált kép a paraszti életről, hanem egy valódi ábrázolása annak a világnak, amelyben élnek. Remélem, hogy értékelni fogod a festményt és hogy látni fogod benne azt a mély tiszteletet és csodálatot, amit ezek iránt az emberek iránt érzek.”
A kép nem kapott kedvező fogadtatást. Vincent életében nem került kiállításra. Még a festő Anton Van Rappard is, aki tanácsokkal látta el, több ügyetlenségre hívta fel barátja figyelmét. A kép jobb oldalán lévő asszony például, aki a kávét önti ki, a kor legnépszerűbb italát, nem fogja kezével a teáskanna fülét, annak ellenére, hogy van Gogh számos tanulmányt készített a kézről. A kép hátterében lévő nő arckifejezése pedig egyáltalán nem tükrözi társadalmi helyzetét.
Van Gogh: Vázlatok A krumplievőkhöz
Ezekre a kifogásokra Vincent reagált: „Amit el akartam érni, az nem egy kéz ábrázolása, hanem a gesztusé, nem egy matematikailag korrekt fej, hanem a globális kifejezés.”
Mivel a festmény nem akadt vevőre, Theo saját lakásában függesztette ki. A krumplievőket ma a művészettörténészek van Gogh egyik leghíresebb festményének tartják.
Illusztráció: van Gogh és A krumplievők
Ezek is érdekelhetik!
Nagyatádi Horváth Tamás: A misztikus lelkialkat →
Halmai Tamás: A hallgatás grammatikája* →
Nagyatádi Horváth Tamás: A vasárnapi gondolkodó IV. →
