Vörös István: Nemet mondani

258 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-00-5

eredeti ár: 3860 Ft
webshop ár:
3 090 Ft + 1400 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

*

Olyan könyvet tart kezében az olvasó, amit riadt kényszerűséggel egyedülállónak nevezhetünk a világirodalomban. Megvalósítja a borgesi álmot egy meglevő mű újraírásáról. Ráadásul olyan könyvet ír újra, amit megírni se lett volna szabad. Baudelaire A rossz virágai című munkájáról van szó, mely eddig a legtöbb sötét foltot mutatta meg az emberi lélekben. Vörös újrakezdi az árnyékbontást, ugyanolyan formában ugyanazt a témát játssza versről versre, de mai tévképzetek segítségével és ellenében. Az olvasó jól teszi, ha maga mellé veszi Baudelaire kötetét, és összeolvassa a Nemet mondani darabjaival. Ha nincs kedve hozzá, igaza van, hisz az itteni versek mind árnyékai egy eredetinek, megismeri őket így is. Talán még jobban, mintha franciául olvasná, de még Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Kosztolányi és Tornai József fordításainál is közelebbről. A Nemet mondani szerzője abból indul ki, hogy egy versnek nemcsak eredetije van, hanem ahogy a Koponyák hegyén Jézus keresztjének: árnyéka is, és mellette ott a jobb meg bal lator. Vörös hol az alkonyati, hol a hajnali árnyékot írja, sőt, egyszer-egyszer a jobb- és a ballator-verset is. Árnyékvers és irónia című tanulmánykötetében már tett utalásokat erre az elméletére, mely most gyakorlatnak bizonyul. Föltárja a Baudelaire-versek teljes árnyékvilágát, korunkig érő összefüggésrendszerét. Fölhasználva a magyar fordítások nyugatos modernségét és az eredeti visszafogottabb tárgyszerűségét. Aki ezt a könyvet olvassa, sok saját rejtett gondolatára fog ráismerni. És néhány újat is be kell hogy iktasson a versek világértő képességéről és cselekvőkedvéről, a lét mai végleteiről. Mindez több év énvesztő erőfeszítésnek az eredménye.

Három versízelítő a kötetből:

LEFELÉ

Háztetők, hegycsúcsok, repülők magasából
hiába néz le bárki, nem isteni hely,
inkább a megvilágosodásra figyelj.
A világban való száguldozás meggátol,

hogy észrevedd a lélek másféle világát,
másfelé el-elkanyarodó útjait,
azt a furcsa tényt, hogy néha nem vagy itt,
s megpillantod idegenként önmagad hátát.

Az égi szintről fontos lejjebb ereszkedni,
ott fönt a semmi kézzelfoghatóbb,
de ki akarná fogdosni a nemvalót?
Istent elveszíteni korántsem ennyi,

de hogyha már, épp errefelé lelhető meg,
a helyen, amit mindig szídni szokás.
Az egyszerű, kézzelfogható világ,
ahová titkok darabkái fölverődnek.

Lent található a szent, és rég nem fent az égben,
a valóságban megmerülve megleled,
ha jól figyelsz, hát hordozhatja életed,
ismerd fel itt, egy új túlvilág érdekében.

TITKOLT KAPCSOLATOK
(ballator-vers)

Pártház a természet. Villanyoszlopai
feszültséget hozva végigfutnak a tájon.
Hogy a karcos ideológia ne fájjon,
kell hozzá egy kicsit konyítani.

Ahogy a távoli parancsok megmozgatnak
a tilos kétségek vakolt falai közt,
ahol a sötétség, mint denevér röpköd:
a bent rekedt rossz szagok orrba csapnak.

Vannak lelket megkínzó gondolatok,
zöldek, mint a romlott parizer, nyers hús.
És olyan aljas szellemi árnyalatok,

hogy a végtelen nem lesz más, csak egy vacok,
mely mellett a semmi kacagva elhúz,
s ahol a test magányosan vacog.

SZÉTKAPCSOLÁS
(árnyékvers)

Kórház a természet: az ápolói
faarccal megesznek, ha nem ügyelsz.
Vagy rádvihognak, és azt mondják: élni kell!
Mindez árny, jelkép, de nem a valódi

bajunk, a megoldás mindig unalmasabb,
mint bármi, ami világodat bántja.
Az altatásból ébredsz nagysokára,
vasbeton szívedből kiállnak a vasak,

mi már rég nem vagyunk alkalmasak
az én-átformálás nagy műtétjére,
kórház a természet, és az a vége,

felkérnek műtőorvosnak, pedig
esélyed sincsen, hogy megértsed,
a világ idült bajait miként is kezelik.