Boldogh Dezső: A feleslegessé tett harc művészete
•
„Az nem baj, hogy Japánban nincsenek tigrisek?” (Távozóban)
Egykori buddhista tanmesék folytatásának tűnik, könnyed stílusban skiccelt novellák, letisztult, filozofikus történetek, valóban inkább kézikönyv, bármikor előkapható, fekete iróniával, elmés párbeszédekkel alaposan teletűzdelt olvasmány. Igen, látszólag efféle mű is lehet ez a pont ötven „sikertelen tigrisszelídítésről” szóló példázatgyűjtemény, melynek főszereplője egy makacs szerzetes, néha modern, máskor több száz évvel korábbi, mindenesetre hamisítatlan japán környezetben. És egy apát, talán szerzetesünk józanabbik énjét szimbolizáló mesealak, és persze az olykor szörnyű, máskor meglepő vitakészséggel rendelkező vadállat.
A főhős nevét is hordozó író, SeiShin mester (jelentése: Tiszta Lélek), avagy Karsai János, polgári foglalkozása 9 danos harcművészeti oktató (Nitó-jutsu Seishin-ryu stílus), a japán eredetű kardvívás elismert képviselője. Ahogy honlapjukon olvasható (és akár ennek a könyvnek mottója is lehetne): „Nem az ellenfél megsemmisítése a lényeg, hanem saját hibáink, gyöngéink legyőzése. Így válhat egy tanítványból túlélő, a túlélőkből pedig élet-védelmezők, értékes emberek, akik képesek végső soron feleslegessé tenni a harcot.”
Ezt csak azért idéztük, hogy lássuk, olyan emberről van szó, akinek valóban „joga van” szinte eredetinek tűnő buddhista tantörténeteket írni, s különösen azért is, merthogy magas fokú harcművész volta mellett (1976 óta) egy kiváló íróról van szó. És itt jönnek az első problémák. Nyilvánvaló, hogy a könyvkiadásnak szinte végképp befellegzett, senkit sem érdekelnek már a könyvek és az írók. Több mint valószínű, hogy Karsai – SeiShin mester e művét egy szűk körön kívül aligha fogja bárki is elolvasni. Marad a polcok szürke zónája, alkotók tömegeivel együtt. Pedig A tigrisszelídítés kézikönyve valóban szórakoztató és egyben tanulságos irodalmi gyűjtemény létezésünk legmélyebb erőiről, az ember végességéről és hatalmairól. A félelmetes fenevad pedig a bennünk és a világban lakozó pusztító energiák átalakításaira szolgáló örök próbálkozások jelképe. Általában észre sem vett erőkről van szó, melyek felismerését és a velük való bánásmódokat a keleti gondolkozás valaha, stílusosan, éppen tigrislovaglásnak nevezte. Karsai János érdeme, hogy a 21. századi olvasó számára is érthető módon bemutatja e kísérletek tragikomikus voltát, főleg ha nem a megfelelő hozzáállással közelítünk saját tigriseink felé.
E művelet persze, jól tudja a szerző, „nem pusztán teljesítmény, hanem a szellemiség, a harmónia és a kisugárzás diadala is. Megvalósítása nem egyszerű, nem is ajánljuk senkinek sem.” Tiszta beszéd, innen Közép-Európából, ami azért lényegi szempontokból szerencsére közelebb fekszik Távol-Kelethez, mint gondolhatnánk. Lehet, hogy mégis innen fog felszárnyalni a szabadság sólyommadara, részben az ilyen könyvek miatt, akár olvassák, akár nem. Vagy nem fog és minden marad a régiben, de a történetek könnyed humora és mélységes tisztasága akkor is átjárja majd azokat a keveseket, akik találkoznak majd velük.
Sajnos már Japán is régen rálépett a modernitás útjára, ezért tapasztalhatunk annyi kaotikus hatást, amelyek ebből az alapjában véve szimpatikus országból a világra áradnak. A Fudzsi-hegy ma is fénylő pompája, és a régi vallások szertartásos hagyományai, Herrigel kiváló könyvében megrajzolt íj és nyíl ösvényének talán még ma is meglevő nyoma, a cseresznyevirágzás népünnepélye és a lakosság egyéb beözönlő népcsoportoktól való határozottan pozitív elzárkózása mellett, a világvezető robotizáció, a manga kultúra, a bugyi automaták, a kizsigerelő kapitalizmus, az elüzletiesedett küzdősportok, a hányáspornó és egyéb bizarr jelenségek teszik a modern Japánt kétséges és inkább sajnálatos földrajzi hellyé. Karsai könyve ezen is segíthet – visszaadhatja az ország becsületét a leginkább szakrális módon, a valódi buddhizmus ismerete és a tanító jellegű szépirodalom segítségével.
Örülhetünk neki, hogy tehát innen, Magyarországról megpróbálja valaki Japán szunnyadó szellemiségét feltámasztani. A tigrisszelídítés kézikönyvével a szerző valóban bemutatja, hogyan NE fogjunk hozzá saját ragadozóink megváltoztatásához, és hagyjuk a világot a maga bölcs mindenség-keretei között működni, ahogyan ezt talán az ősidők nevezetes névtelenjei tették, szerintünk igen helyesen.
SeiShin mester: A tigrisszelídítés kézikönyve (Cédrus Művészeti Alapítvány, Bp., 2024)
Illusztráció: kötetméltató
Ezek is érdekelhetik!
Két könyvméltató (Oláh Tamás: Örökbe ékelődve, Baka Györgyi – Oláh Tamás: Keresztbe kötve. Ikerjelek) →
Halász Margit: Fahéj illatú szelek →
Ádám Tamás: „Isten öleléséből font széken” (Hajnal Éva „az a nap” című új könyvéről*) →
