Hegedűs Gyöngyi: noir hajnal
(Zsuzsának és Zsoltnak)
van a szárnyaknak egy olyan surrogó hangja,
amit csak teljes szélcsendben hallok, egy varjú
csúcsdísz az elszáradt fenyőn, két rigó kergetőzik
a lombban, a sirály úgy szeli át a kert feletti eget,
látványosan nem törődik a fákkal, nem téveszti meg
a lomb csónakringása, az idő leállósáv, mégis minden
megy tovább, a madarakhoz képest minden lesen, ha
egyszer elődbe kell álljak, boldog Isten!
XXXXXXXXXXXXXX**XXXXXXXXXXXne végy emberszámba
(Fotó: a szerző)
Illusztráció: H. Gy.-fotórészlet
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* →
Dóczi Székely Gábor: Ima világunkért →
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
