Szentmártoni Szabó Géza: Barangolás Janus Pannonius nyomában az Euganei-dombság vidékén
•
2024. május 29-én, egy Pécsett rendezett születésnapi ünnepségen, előadásokkal köszöntötték barátai és tisztelői a 90 esztendős Boda Miklóst. Az ebben a városban élő és munkálkodó jeles irodalomtörténész, költő, könyvtáros és fotóművész 1934. május 5-én született Zalakoppányban. Boda Miklós a Napút Online 2022. március 27-i számában, ⇒Életévfolyamtársam Janus Pannonius címmel beszélte el pályafutását. Humanizmus-kutató barátomat az alábbi előadással köszöntöttem.
•
Előadásomban Itália egyik nevezetes tájékán, a Colli Euganeinek nevezett dombvidéken kívánok képzeletben barangolni. Teszem ezt abban a reményben, hogy a most kilencven esztendős Boda Miklós társaságában, a valóságban is bejárhatjuk majd ezt a Padovától délre fekvő a térséget, amely egy hajdan itt lakott ókori népről kapta a nevét. Ezen a tájon szigetcsoporthoz hasonlóan emelkednek ki a síkságból a dombok, amelyek körülölelik a Tokaji-hegyhez hasonló, vulkanikus eredetű Monte Vendát. Gyönyörű kilátás nyílik ennek a 600 méter magas hegynek a tetejéről, ahonnan jól látszik Padova, sőt tiszta időben Velence is.
A XIX. században élt Szabó József (1822–1894) geológus volt az első ismert magyar, aki az Euganei dombságot, tudományos célú kutatóútja során, alaposan bebarangolta, majd annak egyes állomásairól[1] 1866-ban részletes beszámolót adott közre.[2] A hazai geológus iskola megteremtője azonban alig tett említést az általa bejárt különleges táj kulturális emlékeiről, hiszen ő ezen a dombvidéken azt a tenger alatti vulkanizmus során keletkezett rhyolith nevű kőzetet kutatta, amely Tokaj-hegyalján is fellelhető.
Ezt a természeti szépségekkel és hőforrásokkal teli vidéket az ókori szerzők sokat emlegették. A középkorban is kedvelt maradt ez a tájék. Petrarca is ide költözött élete végén. Az általam javasolt barangolás az Euganei-dombság azon helyeit érinti, amelyeken egykor Janus Pannonius is megfordulhatott. Éppen az ő itáliai tanulmányai idején írta meg Flavio Biondo (1392–1463) Italia illustrata című, 1453-ban befejezett, majd először 1474-ben, Rómában kiadott könyvét, amelyben antik költőkre és írókra hivatkozva mutatta be Itália tájait. Az Euganei-dombság nevezetességeit, főként e humanista tudós ismertetőjét követve, tekintem át.[3] Ő először Martialisnak azt az epigrammáját idézte, amely a dombvidék szépségét ecsetelte (X, 93, 1–4):
Si prior Euganeas, Clemens, Helicaonis in oras
—Pictaque pampineis videris arva iugis.”
Perfer Atestinae nondum vulgata Sabinae
—Carmina, purpurea sed modo culta toga. …
Azaz: Clemens, ha előbb tekinthetsz Helicaonnak Euganei partjaira és szőlőlombos dombokkal tarkított mezeire, vidd el az Atestai Sabinának még kiadatlan verseimet, méghozzá frissen bíborba csomagolva. A Helicaon-név a Padovát alapító Antenor fiára utal, illetve tágabb értelemben Venetum tartományra.
Az epigrammában említett Ateste a mai Este városa, amely e dombvidék déli részén terül el. Az 1234-ben Itáliába zarándokoló II. András magyar király (1205–1235) ebben a városban, VII. Azzo Estei őrgróf udvarában vendégeskedve, ismerte meg az akkor 22 esztendős Estei Beatrixot, akit hamarosan feleségül vett. A királyné II. András 1235. szeptember 21-én történt halála után jelentette be, hogy gyermeket vár. Az 1235. október 21-én megkoronázott IV. Béla és öccse azonban kétségbe vonták, hogy apjuk nemzette volna a születendő gyermeket. A fogságba vetett özvegynek sikerült megszöknie, majd német földön jött világra Istvánnak elnevezett fia, a majdani III. András király apja.[4] Az 1245-ben fiatalon meghalt Beatrixot Estétől északra, az Euganei-dombság belsejében fekvő, Monte Gemola tetején épített kolostorban temették el.[5] Biondo is megemlítette ezt az akkoriban még épségben lévő kolostort, amelyet a magyar királyné ugyancsak Beatrix nevű nagynénje 1221-ben alapított.[6]
Flavio Biondo Lucanus Pharsalia című eposzából is idézett egy az Euganeákra utaló részletet (VII, 192–194.):
Euganeo, si vera fides memorantibus, augur
Colle sedens, Aponus terris ubi fumifer exit,
Atque Antenorei dispergitur unda Timavi.
Baksai Sándor fordításában:[7]
Eugani szikla felett, ha hiszünk a’ monda szavának,
Ült egy jós, aholott Aponos füstölgve buzog ki,
S Antenor megszállta Timavus habja csörög le.
A Colli Euganei északi részén, a Padova közelében fakadó hőforrások mentén fekszik Monte Ortone, Battaglia és Abano Terme gyógyfürdője. Az utóbbi az antik Aponus, amelynek a legforróbb és a legkénesebb a vize, emiatt a császárkorban csak férfiak fürdőztek benne. Erre utalt Martialis Claudius Etruscus thermáiról szóló versében, (VI, 42, 4: Ac fontes Aponi rudes puellis. Azaz: És a lányok által járatlan Aponus forrásai.) Silius Italicus (c.26–101) pedig Punica című eposzában szót ejtett az Euganei térségben élő, az Aponusnak örvendő népről (XII, 218.).
A római irodalom utolsó nagy költője, a főként dicsénekeket szerző Claudianus (c.370–c.404) is megmártózott az Aponus gyógyvizében, amelyről hosszú elégiát írt, bemutatván annak gőzölgő környezetét és a fürdőhelyet övező dombvidéket. Biondo nem említette meg Claudianus elégiáját, azt azonban igen, hogy a történetíró Cassiodorus (c.487–c.583), Nagy Theodorik keleti gót király titkára, hozatta rendbe a VI. század idején már nagyon elhanyagolt fürdőt.[8] Claudianus az Aponusról írt elégiája közepén ekként üdvözli a hőforrást (67–70):
Salve Paeoniae largitor nobilis undae,
—Dardanii salve gloria magna soli,
Publica morborum requies, commune medentum
—Auxilium, praesens numen, inempta salus.
Mezei Balázs fordításában:[9]
Üdvözlégy, te csodás forrás, ki e gyógyvizet adtad,
—Üdv Latium ragyogó gyöngyszeme, hírneve, üdv,
Nyugta sok elgyöngült testnek, gyógydoktorok áldott
—Támasza, orvoserő istene, ingyenes ír!
Több mint egy évezred múltán, 1458 nyarán, hasonló szavakkal köszöntötte Janus Pannonius a Narniban csordogáló Feronia-forrást. Az Aponus vizét a VI. századi költő, Magnus Felix Ennodius (474–521) is megverselte egyik epistolájában (V, 9, 5–6).
Janus Pannonius idejében a padovai orvos, Michael Savonarola is értekezett erről a gyógyvízről. A XVI. században ebbe a termálfürdőbe a Padovában tanuló magyar peregrinusok is ellátogattak. 1592-ben egy erdélyi diák, Bogáthy Miklós, 14 soros epigrammát szerzett, amikor társaival oda látogatott. A vers szövegét Bod Péter jegyzete fel.[10] Két kezdő és a 9–10 verssorok:
Ibimus ad tepidas, celestia munera, thermas,
—Sulphureis Aponus huc ubi fumat aquis.”
– – – – –
Mollia sulphureae veniant ad balnea Nymphae;
—Nec laedat tepidae corpora fervor aquae.
Tóth István fordításában:
Most meleg fürdőbe megyünk, mely az ég adománya,
—Merre Apon vizein kénteli pára lebeg.
– – – – –
És nimfák kénes fürdőibe érve, a testet
—Forróságával meg ne zavarja a víz.
Abano Termében Janus Pannonius is járhatott, hiszen a Búcsú Váradtól című versében szereplő „calidi fontes”, azaz a Nagyvárad közelében fekvő hőforrások említésének az itteni élmény lehetett az előképe. A költő az Aponusnál szerzett tapasztalata alapján említhette meg, hogy „quos non sulfurei gravant odores”, azaz: ezt a vizet nem terhelik a kénes szagok. Boda Miklós többször értekezett arról, hogy Janusnak aligha volt saját tapasztalása az ottani hévízről, hiszen az állításával ellentétben, timsót ugyanúgy nem tartalmaz, miként az Aponus gyógyvize sem.[11]
Ugyancsak a Colli Euganei vidékén fekszik Arqua Petrarca, ahol Francesco Petrarca (1304–1374) haláláig lakott. Itt a templom előtt látható a költő oszlopokon álló, a padovai Tomba di Antenorra hajazó szarkofágja is.[12] Janus Pannonius bizonyosan járt ebben a kis faluban, hiszen epigrammát is írt De Arquada címmel. Ennek kezdősora a környék említett közkeletű nevére és a mitológiai történetre utal: „Arquada Euganeos inter celeberrima pagos, / Quondam Antenorei quos tenuere Phryges.” (Arqua az Euganei-falvak közt a leghíresebb, / Amelyeket hajdan Antenor frígjei foglaltak el.) Helye volna itt valamilyen formában Janus epigrammáját emléktáblán megjeleníteni.
Arqua Petrarcától 5 kilométerre fekszik Monsèlice, ahol egy kisebb hegy lábánál áll Janus Pannonius itáliai patrónusának, Jacopo Antonio Marcellónak (1398–1464) hajdani várkastélya. A ma Castello Cininek nevezett középkori eredetű épületegyüttes négy szárnyának egyike a reneszánsz Palazzo Marcello, amelyet a velencei patricius építtetett, és amelyet nyári rezidenciának használt. Janus bizonyára többször is megfordult itt.
Marcello amatőr költőként Petrarca szerelmes szonettjeit utánzó verseket írogatott. Ebben bizonyára közrejátszott kastélyának Petrarca hajdani lakóhelyéhez való közelsége. Janus Pannonius három epigrammájában[13] beszélte el azt, hogy Marcello kedvéért ezeket az olaszul írt, számára ugyancsak idegenül csengő verseket latin elégiákká formálta át. Ő azonban ezeket az akkori korszellemtől még idegen költeményeit nem hagyta fennmaradni.
Battista Guarino Bertuccióhoz írt levelében megemlítette, hogy Janus Pannonius négy évig jogot tanult Padovában.[14] Ez valójában nem volt négy esztendő. Janus ferrarai tanulmányai végeztével, az 1454 nyarán tett itáliai utazását követően, hazatért Magyarországra. Október elején pedig Prágában járt, V. László király udvarában.[15] A padovai tanév november 3-án kezdődött, ám Janus csak a következő évben, 1455 tavaszán tért vissza Itáliába.
Ekkortájt írta meg a Valedicit Musis című versét („Thespiades et Bacche parens et candide Paean”), amelyben utalt arra, hogy ezután jogi tanulmányokra adja fejét. Ekkor már dolgozott a patrónusát, Jacopo Antonio Marcellót (1398–1464) dicsőítő Marcellus-panegyricuson, amelynek elégikus előhangjában (37–40) az Euganeus várost említve, a Padovában tanuló bölcsészeket és jogászokat szólította meg:
At vos, Cecropia propter quos arce relicta
—Maluit Euganea Pallas in urbe coli,
Tam triplicis sophiae, gemini quam iuris alumni,
—Este, precor, nostris, turba benigna, sonis.[16]
Kerényi Grácia fordításában:
És ti, kikért Kekropsz várát elhagyta Athéné,
—Hadd legyen Euganeus város a szent helye most,
Hármas bölcsesség, meg kettős jog tanulói,
—Hallgassátok jó szívvel az énekemet![17]
A Colli Euganei vidékének bebarangolása után, érdemes felkeresni annak közelében, az Estétől nyugatra fekvő Montagnana falakkal szépen kerített városát is. Janus Pannonius egyetemi tanulmányait megszakítva, a Padovában dühöngő pestis elől menekült ebbe a városba, ahová pedig csak a Colli Euganei mellett elhaladva juthatott el. 1456 őszét és telét töltötte Montagnanában, mégpedig Galeotto Marzio vendégeként, annak ottani házában.[18] A helyi hagyomány szerint barátjának lakóhelye a via Berga 1. számnál ma is álló, egyemeletes ház volt. Ennek falán lehetne kettejük közös emléktábláját elhelyezni, jóllehet vannak kétségek a hely azonosítása körül.[19] Janus ekkor készítette el Plutarchos Moraliájából való első fordítását (De capienda ex hostibus utilitate), amelyet december 1-én Marco Aurelio nevű barátjának, egykori ferrarai diáktársának ajánlott.[20] Janus Montagnanani tartózkodását igazolja az angol John Free (London, c.1430 – Róma, 1465) 1456. október 22-én Ferrarából hozzá írt levele is.[21]
Janus Pannonius, második Plutarchos-fordításának (De curiositate) ajánlólevele szerint, 1457. február 28-án, már újra Padovában tartózkodott.[22] 1457 novemberében Marco Aurelio azt írta egyik levelében, hogy az október 30-án megválasztott új dózsét, Pasquale Malipierót üdvözlő egyetemi követségnek tagja volt Janus Pannonius is.[23] November 21-én Lauro Lauri padovai jogász, valamint Gerolamo della Valle lovag, a híres orvos, jogász és neolatin költő mondott gratuláló beszédet az új dózsénak.[24] Ez a Girolamo della Valle (?–1472) az egyike azoknak, akiket Giorgio Vasari életrajzi könyve szerint, Andrea Mantegna egy magyar püspökkel együtt felfestett a padovai Eremitani-templom Szent Kristóf-freskójára.[25]
Galeotto Marziónak a Narniból származó Gattamelata családdal való közös ügyei vezethettek oda, hogy Janus Pannonius magasztaló elégiája szerint, Andrea Mantegna 1458-ban kettős portrét festett róla és barátjáról. Ezt a következő történések igazolhatják.
A híres condottierónak, Erasmo de Narninak, azaz Gattamelatának (1370–1443) a Szent Antal-bazilika előtt álló, Donatello által 1453-ban készített lovas szobrát özvegye, Giacoma da Leonessa rendelte meg. 1457-ben, ugyancsak özvegy megbízására, a Gattamelata család Szent Lucia-templom közelében fekvő palotájának boltozatára Andrea Mantegna festette meg a híres hadvezérnek és fiatalon meghalt fiának antik allegoriákkal kísért történetét. Az ifjú siratásának ábrázolása, az Aeneis Pallasának alakjában, rajzon is fennmaradt.[26] Ez a palota azonban 1760. november 5-én tűzvészben elpusztult.[27] Talán a leégett Gattamelata-palota falán ábrázolta Mantegna egy táblaszerű keretben, Nagy Sándor és Hephaistion alakjában, a két jó barátot.
1458 során készült el, a padovai Szent Antal-bazilikában, a két Gattamelata síremléke. Az idősb Gattamelata szarkofágja alá Porcellio versét vésték fel; az ifjabbiké alá pedig Galaetto Marziót kérte fel hadvezér özvegye, így oda az ő epigrammája került.
Janusnak Pannoniusnak egyetemi tanulmányai során adódhatott arra ideje, hogy Padova városának megismerése mellett, az annak közelében fekvő Euganei-dombságnak ez eddigiekben bemutatott helyeit bejárja. A váradi búcsúvers sem jöhetett volna létre ezek ismerete nélkül. A padovai Ágoston rend könyvtára, az Euganei-domboknál gőzölgő abanói hévízfürdő, Gattamelata padovai lovas szobra és Petrarca oszlopokon álló síremléke párhuzamba állíthatók a búcsúversben említett püspöki könyvtárral, a városon túli Somlyó hegynél feltörő hőforrásokkal, valamint Szent László lovas szobrával és templomi síremlékével.[28] Ezt a versét Janus Pannonius csupán egyetemi éveit követően írhatta meg. Erre az alkalom, Boda Miklós érvei szerint, 1465 februárjában érkezett el, amikor Janus az esztergomi érsekké választott, Váradot végleg elhagyó Vitéz János nevében búcsúzott el a várostól.[29]
Képmellékletek
Az Euganei-dombság vidéke
Boda Miklós 2022. szeptember 9-én, egy dunakanyari hajóúton
Jegyzetek
[1] Battaglia, Galzignano, Abano, Teolo, Monte Merlo, Torreglia, Vo, Este, Monselice.
[2] Szabó József, Jelentés az 1865. sept. és oct. Felső-Olaszország ék. részében az Euganeákban tett geol. utazásról, Mathematikai és Természettudományi Közlemények vonatkozólag a hazai viszonyokra, IV. kötet, 1865–1866, szerk. Szabó József, Pest, 1866, 477–511.
[3] Biondo Flavio’s Italia illustrata, Text, Translation, and Commentary, Volume I, Northern Italy, ed. Catherine J. Castner, Binghamton, New York, 2005.
[4] B. Nyári Albert, Beatrix királyné II. Endre hitvese, Századok, 1868, 593–607.
[5] Horváth Zoltán György–Karczag Ákos, A gemolai kolostor és Beatrix királyné emléke, Várak, Kastélyok, Templomok, 6/1 (2010), 29–31.
[6] Gemulam unum in cuius summitate mulieres Deo dicatae monasterium habent a Beatrice Estensi virgine nobili aedificatum,
[7] Marcus Annaeus Lucanus Pharsaliája, ford. Baksai Sándor, Pest, 1869, 155.
[8] Magni Aurelii Cassiodori Senatoris Variarum libri duodecim, II. 2, epistula 39.
[9] Claudius Claudianus Versei, vál., ford. utószó és a jegyz. Mezei Balázs, Európa Könyvkiadó, 1988, 144.
[10] Bod Péter, Magyar Athénás, [Nagyszeben], 1766, 45–46. „Vagynak sok versei, melyek oda mutatnak, hogy a görög és deák versszerzésben nem volt utolsó. Egyet itt le írok.” – Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221–1856, kiad. Veress Endre, Budapest, 1941, 573. – A vers műfordítása: Tóth István, Múzsák fellegvára. A kolozsvári latin nyelvű humanista költészet antológiája, Kriterion, Bukarest, 1977, 147.
[11] Boda Miklós, A gyógyító timsó nyomában. Janus Pannonius Várad-verséről. in: Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450–1760), szerk. Draskóczy Eszter és Etlinger Mihály, reciti, Budapest, 2022, 110.
[12] Ritoókné Szalay Ágnes, Janus Pannonius és Várad. in: Ritoókné Szalay Ágnes, Kutak. Tanulmányok a XV–XVI. századi magyarországi művelődés köréből, Balassi Kiadó, Budapest, 2012, 44–45.
[13] Huszti József, Janus Pannonius, Pécs, 1931, 164–165.
[14] Analecta ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia, ed. Eugen Abel, Bp., 1880, 207.
[15] Kiss Farkas Gábor, A magyarországi humanizmus kezdeteiről (Pierpaolo Vergerio, Vitéz János és Johannes Tröster). = Convivium Pajorin Klára 70. születésnapjára, Debrecen-Bp., 2012, 127, 31-es jegyzet.
[16] Janus Pannonius, Poëmata quae uspiam reperiri potuerunt omnia. Pars I, [ed. Samuel Teleki, Alexander Kovásznai], Trajecti ad Rhenum, 1784, 61.
[17] Kerényi Grácia fordítása. = Janus Pannonius összes munkái…, 464.
[18] Alessandro D’Alessandro, Galeotto Marzio e la scelta di Montagnana: case, terre e libri, Nuova Corvina, 20 (2008), 106–116.
[19] Giacomo Moro, La visita di Marino Sanudo a Galeotto Marzio in Montagnana, Padova e il suo territorio, vol. 31, 179 (2016), 19–24.
[20] Janus Pannonius, Poëmata quae uspiam reperiri potuerunt omnia. Pars II, [ed. Samuel Teleki, Alexander Kovásznai], Trajecti ad Rhenum, 1784, 71.
[21] Hegedűs István, Egy angol humanista Janus Pannoniushoz, Akadémiai Értesítő, XIV (1903), 452–460.
[22] Janus Pannonius, Poëmata …, 72–74.
[23] Huszti József, Janus Pannonius, Pécs, 1931, 149.
[24] Antonio Ceruti, Appunti di bibliografia storica Veneta contenuta nei mss. dell’ Ambrosiana, Venezia, 1877, 143.
[25] Giorgio Vasari, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, ford. Zsámboki Zoltán, Budapest, 1978, 390–391.
[26] After Antonio del Pollaiuolo Lamentation over a Dead Hero. (c.1450–1500). Drawing, brown ink and wash on paper. Overall size: 27.3 x 43.8 cm. Wallace Collection, P762.
[27] Gioambattista Rossetti, Descrizione delle pittore, sculture ed architetture di Padova, Padova, 1765, 228.
[28] Ritoókné Szalay Ágnes, Janus Pannonius és Várad. in: Ritoókné Szalay Ágnes, Kutak. Tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelődés köréből, Balassi Kiadó, Budapest, 2012, 37–48.
[29] Boda Miklós, Janus Pannonius Várad-verséről, Irodalomtörténeti Közlemények 115 (2011), 137–143. és in: Boda Miklós, Itáliából Itáliába. Püspökök, professzorok, poéták. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, Pannonia Könyvek, Pécs, 2020, 55–61. Boda Miklós, „Esztergom vezet, ékes Várad…” Janus Pannonius mint pécsi püspök itáliai küldetéséről. in: Janus Pannonius, Vitéz János és a humanista hagyomány továbbélése (1450-1630), szerk. Bajáki Rita, Szilágyi Emőke, reciti, Budapest, 2023, 51–59.
Illusztráció: J. P.
Ezek is érdekelhetik!
Hubert Ildikó: Bibliai személyekkel társalogva égi- és földi témákról 20. század eleji legendamesékben, evangéliumi álmokban →
Vihar Judit: A MODERN MAGYAR HAIKU ÉS SAJÁTOSSÁGAI →
Oláh Tamás: Mikor már nem sántít egy-egy hasonlat →
