Magyar Miklós: Hetvenéves a »Jóreggelt búbánat«
•
Françoise Sagan
Az 1950-es évek Franciaországában a vásárlóerő növekedésével a fogyasztói társadalom köszöntött be. Az emberek életét megkönnyítő háztartási gépek elterjedése javított az élet minőségén. A kultúra iránti érdeklődés is ugrásszerűen megnőtt. A fiatalok olyan hírességek dalait hallgatták, mint Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Dalida, Édith Piaf, Georges Brassens, Henri Salvador, Jacques Brel, Juliette Gréco, Léo Ferré, Serge Gainsbourg vagy Yves Montand. Ebben a társadalmi környezetben robbant be az irodalmi életbe egy tizennyolc éves lány regénye. Az 1935. június 21-én született Françoise Quoirez már pici korában tündérmeséket talál ki, majd egy lovagregényt ír versben. De iskolai eredményei nem valami fényesek. Tanulás helyett inkább olvas. Stendhal, Proust, Faulkner és a nagy orosz írók a kedvencei. Írói nevét Proust Az eltűnt idő nyomában című regényéből, Sagan hercegtől veszi kölcsön. Beiratkozik a Sorbonne-ra, de tanulmányait nem fejezi be. 1954. január 6-án helyezi el a Bonjour Tristesse kéziratát a Julliard Kiadónál. (Magyarul Jóreggelt búbánat címmel jelent meg az Európa Kiadónál, 1957-ben.) A regény címét Sagan Paul Éluard Alig torzítva el az arcot című verséből vette:
Isten hozzád búbánat
Jó napot búbánat
A szoba-mennyezet vonalaiba vagy beírva
Kedvesem szemébe vagy beírva
Nem te vagy a legfőbb ínség
Hisz a legszegényebb
Ajkakra is mosollyal ülsz ki
Jó napot búbánat
Szeretnivaló testek szerelme
Hatalma a szerelemnek
Melyből testetlen szörnyetegként
Szökken a szeretnivalóság
Megcsalódott fő
Búbánat szép arc.
Fordította: Illyés Gyula
Március 17-én már a boltokban van a könyv, és innen kezdve példátlan sikersorozat következik. 1954 májusában 8.000, szeptemberben 45.000, októberben 100.000, decemberben 200.000 példány fogy el a regényből.
Françoise Sagan első regényének idején
A média sztárt csinál a szerzőből, megszületik az új „irodalmi csillag”. Még az év májusban a Kritikusok Díjával ismerik el a regényt, François Mauriac pedig „elragadó kis szörnyetegnek” nevezi a tizenkilenc éves írónőt.
A regény cselekménye szerint a tizenhét éves párizsi gimnazista, Cécile, bukott érettségije utáni nyarát a Côte d’Azure-ön tölti egy villában, apja és annak szeretője, Elsa társaságában. A negyvenéves, tizenöt éve özvegy, jómódú Raymond jól megérti magát lányával, aki szimpatizál apja szeretőjével. Mindhármuk élete megváltozik, amikor Raymond meghívására megérkezik Anne, aki a férfi összes női ismerősétől különbözik. Intelligens, szereti a művészeteket és erkölcsös. A három nő között azonnal megindul a rivalizálás. Elsa meg akarja tartani magának Raymond-t, míg Anne azt gondolja, megtalálta a férfiban az igaz szerelmet. Cécil csodálja Anne-t, sokat tanul tőle, ugyanakkor nem szeretné, ha az asszony korlátozná szabadságában, szórakozásaiban. Azt sem fogadja el, hogy Anne helyteleníti kapcsolatát Cyrillel, a huszonhat éves joghallgatóval. Raymond egyre inkább eltávolodik Elsától − akinek el is kell hagyni a villát − és feleségül akarja venni Anne-t. Cécile Cyril segítségével féltékennyé teszi Raymond-t, aki visszatér Elsához. Anne rajtakapja őket és autójával halálos balesetet szenved. Valószínűleg öngyilkos lesz. Apa és lánya folytatja könnyed életformáját, nem feledve a rendkívüli asszonyt, akinek révén megismerték a szomorúságot.
A Jóreggelt búbánat egyszerre kérdőjelezi meg az irodalmi és társadalmi konvenciókat. Sartre és Beauvoir egzisztencialista regényeinek buzgó olvasója, Sagan megszabadítja hősét a „jóházból való úrilányok” hagyományos megkötöttségeitől. A húsz nyelvre lefordított könyvet nem véletlenül tiltják be a katolikus Spanyolországban és Portugáliában, mint ahogyan 1958-ban a Vatikán is a tiltott könyvek listájára teszi. A Jóreggelt búbánatot sikerkönyvek sorozata követi. Hogy csak a magyarul is megjelent műveket említsük: Egy hét, egy év, Szereti Brahmsot?, Szívdobbanás, Szerelem életre-halálra, Egy kis napfény a hideg vízben, A lélek kékfoltjai, Kushadó kutya, Örök emlékül, A kívülálló, Halálos dallam, Rejtekutak, Múló bánat, Tükörkép.
A Jóreggelt búbánat nemcsak hírnévvel, rengeteg pénzzel is jár. Sagan apja azt tanácsolja lányának, „költse el mindet.” Françoise két Jaguár típusú gépkocsit is vesz, amelyek kormányánál kiélvezheti a száguldás örömét Párizs utcáin, Dél-Franciaország útjain vagy éppen a hegyekben. Huszonegyedik születésnapját Cannes kaszinójában ünnepli. Barátai szerint úgy vonzza a zöld asztal, mint pillangót a lámpafény. Montecarlo, Deauville játéktermei következnek. 1958. augusztus 8-án Deauville kaszinójában tölt egy éjszakát, és megteszi az akkori dátumot, a nyolcast. Nyereménye 80.000 frank, amiből megvásárolja a normandiai, XVIII. században épült gyönyörű épületet, a Le manoir du Breuil-t. Sagan számos regényében − így a Jóreggelt búbánatban − szerepelnek a szerencsejátékok rabjai.
Le manoir du Breuil
A száguldás szerelmese, Sagan a könyv szerzői jogaiból egy jaguár XK 140 típusú sportkocsit vásárol. Ezután következik a Gordini, Ferrari, Maserati, Buick, Aston Martin. Az 1984-ben, Örök emlékül címmel kiadott önéletrajzi írásában olvassuk: „Aki soha nem szerette a sebességet, az soha nem szerette az életet – vagy talán nem is szeretett senkit.” 1957. április 13-án az írónő ebédre várja Jules Dassin énekest és Melina Mercouri görög színésznő-politikust a Coudray-malomba, amelyet azért bérelt ki, hogy ott nyugodt körülmények közt írhasson. A vendégek késnek, és az írónő eléjük megy Aston Martin luxus sportkocsiján három barátja és fivére, Jacques társaságában. Milly-la-Forêt közelében, 160 kilométeres sebességgel nem tud egy kanyart bevenni és egy búzatábla közepén találják magukat. Testvére és a velük utazó három barát kiesnek a kocsiból, míg Sagan beszorul az ülésbe. Nyílt koponyatörésén kívül még tíz súlyos sérülést szenved. A csodával határos módon marad életben. Fájdalomcsökkentőként morfiumszármazékot kap három hónapon keresztül.
Françoise Sagan balesete
A kórházban kapott fájdalomcsillapító kábítószert annyira megszokja, hogy felépülése után elvonókúrára kell mennie. A kezelés sikertelen. Altatóként morfiumot szed, reggel kokainnal tartja magát ébren. Élete végéig drogfüggő marad. 1975-ben hasnyálmirigy műtéten esik át alkoholizmusa miatt. 1958-ban férjhez megy a nála húsz évvel idősebb kiadóhoz, Guy Schoellerhez, majd 1960.ban elválik és két évvel később az amerikai Robert Westhoff felesége lesz, akitől fia, Denis Westhoff születik. A végletekig őszinte Sagan titkolja, hogy biszexuális. Legnagyobb leszbikus szerelme Peggy Roche manöken volt, akivel annak 1991-ben bekövetkezett haláláig tartott fenn titkolt kapcsolatot. 1985-ben Sagan tagja egy delegációnak, amelyik elkísérte François Mitterand, akkori köztársasági elnököt Kolumbiába. Megérkezésük másnapján egy takarítónő talált rá az eszméletlen írónőre. Kokain túladagolás miatt kómába esett. Mitterand megrémült, orvosának azt mondta: „nehogy nekem Kolumbiában haljon meg!” A kulturális miniszter, Jacques Lang pedig később a televízió híradójában bejelentette, hogy Sagan „magassági betegségben” szenvedett. Azt mondják, Sagan barátságfüggősége vetekedett drogfüggőségével. Pénzt és csekkeket adott koldusoknak, barátaira számolatlanul költötte pénzét. Nagylelkűségét akkor se korlátozta, ha tudta, ezzel árthat valakinek. Jean-Paul Sartre, aki élete végén gyakorlatilag vak volt, rendszeresen találkozott Sagannal. Ahogyan mondta, az írónő volt számára a „felüdülés”. Nos, szokásukhoz híven egy alkalommal a Boulevard Montparnasse-on lévő Closerie des lilas nevű kávéházban ültek Sartre fogadott lánya, Arlette Elkaïm és Simone de Beauvoir társaságában. Sartre-nak orvosai tiltották az alkohol fogyasztását. A két nő szigorúan ügyelt arra, hogy az író-filozófus be is tartsa az orvosok előírásait. Sagan, mielőtt távozott volna a kávéházból, titokban egy üveg whiskyt csúsztatott Sartre zsebébe. Egy másik, ezúttal csaknem tragédiába torkolló baráti gesztusát is feljegyezték. A neves énekesnő, Barbara, jó barátja volt Sagannak. Egy összejövetelen közös fürdőzést terveztek, ám Barbaránál nem volt fürdőruha. Sagan elvitte egy elegáns üzletbe, ám az énekesnő nem volt hajlandó felpróbálni a fürdődresszeket. Sagan vett hát négyet, az egyik majd jó lesz. Aztán az írónő nógatta barátnőjét, menjen be a medencébe. Barbara, mivel nem tudott úszni, azonnal elmerült és alig tudták kimenteni a vízből. Már a fentiekből is kitűnik, hogy Sagan sok híres emberrel volt barátságban. A legjobb barátja Juliette Gréco volt, aki a Jóreggelt búbánatból készült filmben az azonos című dalt énekelte. De baráti köréhez tartozott Brigitte Bardot és Anthony Perkins is, aki a Sagan regényéből készült Szereti Brahmsot? című filmben Ingrid Bergman és Yves Montand partnere volt.
1991-ben André Guelfi, az ELf olajtársaság befolyásos üzletembere, rábírja Sagant, vesse be ismeretségét François Mitterand köztársasági elnöknél egy üzbegisztáni üzlet lebonyolításában. Minthogy az írónő ebben az időben nyakig eladósodott, 55.000 frank közvetítői díj fejében elvállalja a feladatot. Sagan a pénznek csak a felét kapja meg, azt is lakhelye felújítása költségeként. A „honoráriumot” elfelejti bejelenteni az adóhatóságoknak, amely lecsap rá és olyan bírságot vet ki, hogy Sagannak a Rue de l’Universitén lévő párizsi lakását is el kell adnia. Egy barátnőjénél húzódik meg, igaz, hogy az előkelő Avenue Foch egyik lakásában, de nehezen tűri a kötöttséget, ami az együttlakással jár. 1996-ban abbahagyja utolsó regényének, Az eltévedt tükörnek írását. Negyvennyolc kilóra fogy, légzési zavarokkal küzd. Kórházba kerül és közeli ismerősei többször lemondanak életéről. Hatvankilenc éves korában hal meg Honfleur kórházában. A városban mellszobrot állítottak Sagan emlékére.
Françoise Sagan mellszobra Honfleurben
Illusztráció: Jóreggelt búbánat…
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
