Ono no Komacsi vakái
•
Villányi G. András
Ono no Komacsi: a 9. századi Japán szépsége
„Ono no Komacsi … Költészete megindít és hiányzik belőle az erő. Olyan szépséges hölgyre emlékeztet, aki valamely betegségtől szenved. Gyöngesége bizonyára nemének tulajdonítható.” Ekként jellemezte a Kokin vakasú előszavában a költőt Ki no Curajuki – saját korán szintén túlmutató jelentőségű poéta – a császári rendeletre 905-ben összeállított versantológia[1] első számú szerkesztője, kompilátora[2]. Bár fenti állítása több szempontból vitatható ma, vélhetően saját idejében közel állt a művelt közízléshez. Azt sem szabad feledni, hogy a Heian[3] udvarnál drámai gesztusnak szántak csaknem minden megnyilvánulást, amely által az egyén arról adott számot, hogy nemcsak tisztában van a sikk, az elegancia, az emelkedettség kozmoszának tartalmával és szabályaival, hanem e tudásáról képes számot adni fortélyos leleménnyel: jelesül a honi – tehát nem kínai mintára készült – vers, a vaka[4] nyelvén.
Vaka
A japán líra e hagyományos műfajának darabja öt sorból áll, a következő szótag (mora)[5] képletben: 5-7-5-7-7. Kezdetei a 8. századra tehetők, amikor az első nagy gyűjtemény a Manjósú [6] elkészült. Ebben mintegy 3500 vakát jegyeztek le. Majd 905 és 1433 között császári rendeletre 21 antológiát állítottak össze; jelentőségét tekintve ezek között a 905-ben kompilált Kokinsú[7] illetve annak háromszáz éves „születésnapjára” datált Sinkokinsú[8] a legfontosabbak.
A vaka eszközei
A műfaj szigorú formai, terjedelmi kötöttsége, valamint a japán nyelv sajátosságai számos olyan eszköz használatát tették szükségessé, illetve lehetővé, amelyekről érdemes szót ejteni. Ezek nagyrészt azt a célt szolgálják, hogy a 31 mora nyújtotta értelmezési tartományt a lehetőségek határáig lehessen kitágítani. A három legfontosabb fogalom a kakekotoba, makurakotoba és az engo.
Kakekotoba[9] fogalomduplázó szójáték. Mivel a japán nyelvben se szeri se száma az azonos hangalakú más jelentésű szavaknak, így tág tér jut többféle jelentés, utalás versbe szövésére egy – kakekotoba – szóval. Ebben a vakában (KKS 113) két kakekotoba is szerepel.
hana no iro va/ucuri ni keri na/itadzura ni/vaga mi jo ni furu/nagame szesi ma ni
A virág színe
tovaröppen mint a vágy.
Mily haszontalan
fogy szépségem a földön
míg lassú esőn nézem.
A furu[10] szó két jelentése: esőzik ill. öregszik; nagame[11]: hosszú eső vagy elgondolkodó szemlélődés. A virág – a Kokinsú korában – a cseresznyevirágot, szirmot jelöli. Két dolgot állít, míg „mennyiségileg” egyet mond ki. Azaz: a cseresznyeszirmok kifakulnak a hosszú esőzésben, és amíg ezt figyelmesen nézem magam is megöregszem/ill. elvesztem a színem e világban. Az iro elsődlegesen szín (buddhizmusban forma is), továbbá az érzéki libidó egyezményes jelentéshordozója.
Makurakotoba[12] párnaszónak fordítjuk és legkönnyebben az állandó jelző fogalmához hasonlítható, jóllehet jelentéstartománya összetettebb annál. Afféle megerősítő érzelmet kelt, olyan kifejezés, amely dekórummal, méltósággal szolgál. Pl. aszacuju no (reggeli harmat) vagy ucuszemi no (kabóca elhagyott lárvahéja) vagy harugaszumi (tavaszi pára) jelen példák mind a múlékonyságra utalnak.
Engo[13] újfent a költemény értelmének sokrétűbbé tételében nyújt hathatós segítséget. Főleg oly módon, hogy a felületen megnyilvánuló jelentésen túl képzettársítással, asszociációval utal valamire, így mintegy színe és fonákja mást jelent egy kifejezésnek. Például a KKS 113 vakában a furu (esik értelemben) a nagame (hosszú esőzés) engoja.
* * *
Udvari körökben a vaka a napi társadalmi érintkezés legfontosabb médiuma volt. Olybá tűnik, hogy a fent taglalt formától eltérő írásos kommunikáció alig létezett. Az udvar embere költeményben közölte szerelme tényét, fájdalmát, versben lelkendezte a természet iránt érzett áhítatát, de így küldte vagy kapta a társasági élet örömteli vagy gyászhíreit is. Ilyen bűvös, esztétizált korban élt Komacsi a korai Heian korszak egyik legjelentősebb költője, a Hat Halhatatlan Géniusz[14] egyike – valamint a japán női szépség örökös ikonja, a szerelmi hév és fájdalom megtestesítője, kétségtelen, hogy ma a legismertebb hatuk között. Érzékenysége, látásmódja, az alakját körül lengő legendák kitörölhetetlen nyomot hagytak a japán irodalom, sőt a társművészetek, mint dráma[15], zene, fametszetek korpuszán is. Legendás alakja mangát és animét ihlet, tehát bő évezred után is élénken szerepel a köztudatban. Meglehet, lényegesen több verset tulajdonítanak neki, szerzősége legnagyobb biztonsággal annál a 18 vakánál igazolt, amelyeket a Kokinsú tartalmaz.[16] Komacsi olvasatunk eltér Curajukiétól, igazolva hogy a zseniális szöveg messze túlmutat saját korán, úgy ível át azon, hogy időszakonként mással és másként képes megszólítani a hallgatót. Megeshet, hogy éppen egy vers olyan eleme, üzenetmódja miatt szeretünk valakit, amely koronként akár nagyban eltérő hatást gyakorol. Valószínűleg azt a korízlés kívánta kiszolgáltatott, meddő várakozásában szánni való Komacsit érzékelte és minősítette Curajuki, akiben más idők olvasója a női kitartás, érzékenység, sőt érzékiség markáns éllovasát fedezi fel.
Karakteres, máséval összetéveszthetetlen női hang szól a mai olvasóhoz.
Ono no Komacsi költészetében a páratlan verbális és retorikai virtuozitás mellett legvonzóbb csaknem kendőzetlen, pőre nőisége. Versei áriák érett szopránra. Úgy mer nő lenni, ahogy Sappho, Joszano Akiko[17], Dickinson, vagy Platt. Olyan Vénusz ő, aki gyakorta hiába vágyakozik; beteljesületlen, megvárakoztatott, becsapott, elhagyott, megtagadott szerelemistennő. Hiszen a vakák nem igazán a boldogságról vagy „realitásokról” szólnak. Inkább fájón gyönyörködnek a beteljesületlenség poézisében; egy elhagyatott múlandóság kopottan aranyló teljességét zenélik. Elmosódik valóság és álom határa, a történet – sőt az élet – a túlfélen, az álmok mezsgyéin zajlik. A vágyott találkozás a szerelemmel jobbára ebben a dimenzióban valósul meg, az álom a valóságnál (meg)élhetőbbé, teljesebbé válik. Miképp vélhető „gyönge nőnek”, aki így ír válaszában udvarlója episztolájára, amelyben a férfi a mandzsettáján gyöngyként sorakozó könnyeit említi.
Ha könnycseppjeid
mindössze gyöngyfonatot
vonnak kézelődön
tudd meg hát: semmi dolog!
——-Szemem árja elsodor. (KKS 557)
Komacsi nőisége még könnyeiben is elemi erővel tör fel. Kitárulkozó, szent nőstény, termékenységkultusz papnője, sőt felvilágosultan kokettáló „szüfrazsett”. Akár mindezen hangokat kihallhatja mai olvasója.
E révben nem lelsz
se hínárra se énrám.
Szerelmes halász
látod-e mily hasztalan
vonszolt zsákmányért lábad? (KKS 623)
Ám e felsorolás is távol áll a teljességtől, hiszen nem került még sorra a metafizikus Komacsi felvillantása. Válogatásunkban az egyetlen költemény, amely nem a Kokinsúból, hanem a három évszázaddal későbbi gyűjteményből a Sin Kokinsúból származik. Dédelgetett kedvenc, amelyről azt tartják, hogy búcsúvers[18], tehát végső, lírába foglalt üzenete a világból eltávozónak.
Beléborzongtam
létezésem határán
a fakó kékség.
Vélhetően pára a
kertek lebbenő végén. (SKKS VIII/758)
A megjelenő kozmosz a Buddha tanította „esszencia”, tehát az abszolút üresség, „Semmi”, amelyet emberpróbáló feladat megjeleníteni valami-vel. Komacsi gyaníthatóan a hamvasztás halványkék füstjére gondol, amely a múlékonyságot ugyancsak gyakorta szimbolizáló pára illékonyságával oszlik el a végtelen, üres, még teret is nélkülöző térben. A költemény a teljességet viseli. A verssel szembekerült világ létezése feloldódik a vaka gránitkemény hártyáján belül tátongó űrben.
Jegyzetek
[1] Kokin vakasú 905 （古今和歌集）
[2] 紀貫之
[3] Heian korszak 794-1185 (平安), a klasszikus udvari kultúra aranykora.
[4] 和歌
[5] mora: A japán szavak kiejtésének legkisebb hangegysége. Minden mora azonos időtartamú szótag. A japán nyelvben minden szótag nyílt, azaz magánhangzóra végződik. Ez alól egyetlen kivétel az ún. nazális n, amely önálló szótagot alkot. A szótag és a mora különbségét az alábbi példával mutatjuk be:
ma+N+ne+N+hi+cu ’töltőtoll’; magyar átírásban mannenhicu.
A japán nyelvben a fenti szó 6 morából, míg a magyar szótagolás szabályai szerint (man-nen-hi-cu) 4 szótagból áll.
[6] 万葉集
[7] 古今集
[8] 新古今集
[9] 掛詞Pl: KKS 782 koto no ha = szó/falevél
[10] ふる１．降るesik ２．経る múlik, öregszik
[11] ながめ１．長雨 hosszú eső ２．眺め szemlélődik
[12] 枕詞Pl. KKS 554 ubatama az éj makurakotobája, ám a hálóing színét is jelzi.
[13] 縁語Pl. KKS 727 urami = Az ama (halász) engoja ill. kakekotoba is: (neheztelés/látni az öblöt).
[14] 六歌 仙A Kokinsúban Curajukiék kiemelik elődeik közül a hat legmegbecsültebb költőt. Nota bene, Komacsi volt köztük az egyedüli nő. (A 11. szd.-ban a jeles költő és kritikus Fudzsivara Kintóösszeállította a Harminchat Halhatatlan Géniusz listáját- Szandzsúrokkasen三十六歌仙 -, amelyben Komacsin kívül négy hölgy kapott helyet.
[15] Öt nó-dráma hőse, utoljára Misima Jukio készített átiratot Szotoba Komacsi (Komacsi a sztúpán) címen.
[16] A verseknél megadtam a Kokinsúban jelölt számozásukat. (Pl. KKS 552)
[17] 与謝野晶子 Lásd in: Zilált hajam, szomorú játékok. General Press 2003, szerk. és ford. Villányi G. A.
[18] Japánban szokás volt búcsúverset (dzsiszei – 辞世)hagyni, amelyet egyesek közvetlen eltávozásuk, mások akár évekkel haláluk előtt megfogalmaztak. Jól ismert Basó búcsúverse旅病んで夢は枯野をかけ廻る/tabi ni jande jume va kareno o kakemeguru, Nagybeteg utas:/cserepes mezők fölött/álmok bolyongnak. (Ford.:VGA) Bár Basóról hírlik, azt felelte először búcsúverset kérő tanítványának, hogy minden haikuja dzsiszei volt.
Vagy Szaigjóé: 風になびく富士のけぶりの空に消えて行方もしらぬわが思ひかなkadze ni nabiku/ Fudzsi no keburi no/ szora ni kiete/ jukue mo siranu/ vaga omoi kana
Szélbe simuló/Fudzsi gomolyfüstjeként/ég nyeli majd el/nyomtalan szertefoszló,/elizzó álmaim.
in: Tükröződések Scolar Kiadó, 2011 Szerk. és ford.: Villányi G. A.
•
Ono no Komacsi (IX. szd. cca. 825-900)
vakáiból
花の色は うつりにけりな いたづらに わが身世にふる ながめせしまに
hana no iro va/ ucuri ni keri na/ itadzura ni/ vaga mi jo ni furu/ nagame szesi ma ni
KKS 113
A virág színe
tovaröppen mint a vágy.
Mily haszontalan
fogy szépségem a földön
míg lassú esőn nézem.
思ひつつぬればや人の見えつらむ夢としりせばさめざらましを
omoi cucu/ nureba ja hito no/ miecuran/ jume to siriszeba/ szamedzaramasi o
KKS 552
Ily felzaklatva
szerelmes gondolattól
hunyt szemmel látlak.
Ha tudtam volna: álom
nem ébrednék már soha.
うたたねにこひしき人をみてしよりゆめてふ物はたのみそめてき
utatane ni/ koisiki hito o/ miteshi jori/ jume csó mono va/tanomiszometeki
KKS 553
Elbóbiskolván
a férfi, kit szeretek
megjelent. Lehet,
hogy álmok lesznek eztán
szívem vigasztalói.
いとせめて恋しき時はむばたまの夜の衣をかへしてぞ着る
ito szemete/ koisiki toki va/ ubatama no/ joru no koromo o/ kaesite dzo kiru
KKS 554
Szerelmem után
kínkeserű vágy sajgat.
Ébenfekete
hálóingem fordítva
öltöm fel ma éjjel. (1)
(1) Vélték egykor, ha kifordított hálóingben alszanak, úgy megjelennek szerelmük álmában, avagy szerelmüket láthatják álmukban.
おろかなる涙ぞ袖に玉はなす我はせきあえへずたぎつ瀬なれば
oroka naru/ namida dzo szode ni/ tama va naszu/ vare va szekiaedzu/ tagicu sze nareba
KKS 557
Ha könnycseppjeid
mindössze gyöngyfonatot
vonnak kézelődön,
tudd meg hát: semmi dolog!
Szemem árja elsodor.
みるめなきわがみをうらと知らねばやかれなで海人の足たゆくくる
mirume naki/ vaga mi o ura to/ siraneba ja/ karenade ama no/ asi tajuku kuru
KKS 623
E révben nem lelsz
se algára se énrám.
Szerelmes halász,
látod-e mily hasztalan
vonszolt zsákmányért lábad?
秋の夜も名のみなりけりあうと言へばことぞともなく明けぬるものを
aki no jo mo/ na nomi narikeri/ au to ieba/koto dzo tomo naku/ akenuru mono o
KKS 635
’Őszi hosszú éj’
mondják… csak hírében az!
Már hajnalodott
s anélkül múlt el, hogy
egy szavunk esett volna.
うつつにはさもこそあらめ夢にさへ人めを守ると見るがわびしさ
ucucu ni va/ sza mo koszo arame/ jume ni szae/ hitome o moru to/ miru ga vabisisza
KKS 656
Hogy napvilágnál
így kell tenned belátom.
Ám álmomban is
fürkész tekintetektől
bújva — láthatatlan fájsz.
限りなき思ひのままによるもこむゆめぢをさへに人はとがめじ
kagiri naki/ omoi no mama ni/ joru mo komu/ jumedzsi o szae ni/ hito va togamedzsi
KKS 657
Olthatatlanul
perzselő gondolatom…
Lepj meg ma éjjel:
álmaink ösvényein
nem lesnek sóvár szemek.
夢ぢにはあしもやすめずかよへどもうつつにひとめ見しごとはあらず
jumedzsi ni va/ asi mo jaszumedzu/ kajoe domo/ ucucu ni hitome/ misi goto va aradzu
KKS 658
Álomösvényen
szökdös lábam szüntelen –
jártában hozzád.
Bár ébrenlét fényénél
percig se láttalak még.
海人も住む里のしるべにあらなくに怨みむとのみ人のいふらむ
ama no szumu/ szato no sirube ni/ aranaku ni/ uramin to nomi/ hito no iuran
KKS 727
Bár halászfalu
kalauza nem vagyok
mi okból korholsz
szüntelen, hogy e parton
öbölhöz nem vezetlek?
今はとてわが身時雨にふりぬれば事のはさへにうつろひにけり
ima va tote/ vaga mi sigure ni/ furinureba/ koto no ha szae ni/ ucuroi ni keri
KKS 782
Legyen hát: vége!
Fagyos esőszitáló
alkonyatomon
szavaid oly hirtelen
elhervadt falevelek.
色見えでうつろふ物は世中の人の心の花にぞ有りける
iro miede/ ucurou mono va/ jo no naka no/ hito no kokoro no/ hana ni dzo arikeru
KKS 797
Halványul vágy, szín
minden mit e Föld visel.
Ha nem is látszik
a virágnak szirmain
melynek talaja szíved.
あきのかぜにあふたのみこそかなしけれ我が身むなしくなりぬと思へば
aki no kadze ni/ au ta no mi koszo/ kanasikere/ vaga mi munasiku/ narinu to omoeba
KKS 822
Őszi széldúlta
termésünk szerteszórva.
Elborzadok hisz
létem annyira üres,
mint e kalász a rögön.
わびぬれば身をうき草の根をたえて誘ふ水あらば去なむとぞ思ふ
vabinureba/ mi o ukikusza no/ ne o taete/ szaszou midzu araba/ inan to dzo omou
KKS 938
Elhagyatottan
—-lényem egy vízi virág.
Tépd el gyökerét:
hívó hullám, ha szólít
útra kelek azonnal.
あはれてふ言こそうたて世の中を思離れぬほだしなりけれ
avare csó/ koto koszo utate/ jo no naka o/ omoi hanarenu/ hodasi nari kere
KKS 939
„Érzemény árja”
ennek mondanám talán,
ám súlyosabb mindennél:
e zúzhatatlan bilincs
mely a világhoz láncol.
人にあはむ月のなきには思ひおきてむねはしり火に心やけをり
hito ni avan/ cuki no naki ni va/ omoi okite/ mune hasiribi ni/ kokorojake ori
KKS 1030
Szerelmem távol
e holdtalan éjjelen.
Felizzó vágyam
keblemben szikrákat szít.
Szívem porrá perzseli.
おきのいて身を焼くよりも悲しきは都島べの 別れなりけり
okinoite/ mi o jaku jori mo/ kanasiki va/ mijako simabe no/ vakare nari keri
KKS 1104
Faszén lángjától
húsom inkább perzselik
váló szavaink.
Elhagyatva e parton
városig nem lát szemem.
あはれなりわが身のはてやあさみどりつゐには野邊のかすみとおもへば
avare nari/vaga mi no hate ja/aszamidori/cui ni va nobe no/kaszumi to omoeba
SKKS VIII:758
Beléborzongtam:
létezésem határán
a fakó kékség.
Vélhetően pára a
kertek lebbenő végén.
Fordította: Villányi G. András
Illusztráció: Ono no Komacsi
Ezek is érdekelhetik!
Brian Evenson: A fiatalabbik testvér →
Pablo Neruda: XCIV (»Ha meghalok, élj túl engem roppant, tiszta erővel…«) →
Alain de Botton: SZERETETHIÁNY →
