Magyar Miklós: Százéves a szürrealizmus
•
Szürrealizmusról André Breton (1896-1966) A szürrealizmus kiáltványa című, 1924-ben megjelent írásának megjelenésétől beszélünk (ld. nyitókép: a kiáltvány kézirata).
Az irodalmi és képzőművészeti mozgalom, akárcsak a dadaizmus, az első világháború borzalmaiból való menekülés terméke. Azonban a dadaistákkal szemben a szürrealizmus a mindent lerombolni jelszó helyett a hagyományos társadalmi struktúrákkal szembeni, egyfajta pozitív lázadást tűzi zászlajára. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a dadaizmus a szürrealizmus előszobája volt. A szürrealisták a filozófiára és a pszichológiára építve keresnek válaszokat a társadalmi, szociális problémákra. Fel akarják szabadítani a képzeletet, ösztönöket és álmokat. André Breton verse jól tükrözi az alkotás mechanizmusát:
A szabad társulás (részlet)
Asszonyom haja rőzsetűz
Gondolatai forró villámok
Alakja homokóra
Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra
Asszonyom szája a végső nagyságrendü csillagok kokárdája és bokrétája
Fogai fehér földön fehéregerek nyomai
Nyelve ámbra és dörzsölt üveg
Asszonyom nyelve tőrrel átszúrt ostya
Nyelve szemnyitó-hunyó baba
Nyelve hihetetlen kő
Asszonyom szempillái gyerek-irás rúdjai
Szemöldöke fecskefészek szegélye
Asszonyom halántéka melegház tetőcserepe
És ablaküveg pára
Asszonyom válla pezsgő
És delfinfejű forrás a tükör alatt
Fordította: Weöres Sándor
1924-ben André Breton megalapította a La Révolution Surréaliste című folyóiratot, melynek 1929-ig tizenkét száma jelent meg. Ugyanebben az évben fogalmazta meg A Szürrealizmus Kiáltványát (Manifeste du Surréalisme), amelyben leírja a mozgalom céljait, és utal a szürrealisták által nagyra becsült Freudra is: „A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: az álmok, sejtelmek, látomások világát fölébe helyezi a valóságnak, hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hogy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik.” 1925. november 14-én rendezték meg az első szürrealista kiállítást a párizsi Galerie Loebben, amelyen részt vett Picasso, Hans Arp, Max Ernst, Man Ray, Paul Klee és Juan Miró, akiknek műveiben kiemelt szerepet kapott az álom, a szabad képzelet. A szürrealizmus második kiáltványa 1929-ben született. 1932-ben a szürrealista mozgalom kiterjedt Nagy-Britanniára, Svájcra, Csehszlovákiára, Japánra, New Yorkra. 1933-ban megjelent Párizsban a Minotaure című folyóirat első száma, melynek munkatársai a szürrealista írók, költők és festők voltak. A szürrealizmus hatása rendkívül kiterjedt. Olyan sokrétű, hogy bármely művészeti ág megtalálhatta benne önkifejezésének lehetőségét. Nemzedékek során fennmaradt, és mindmáig jelen van a művészetben. A szürrealizmus nagy korszaka a képzőművészetben a harmincas évekre esik. 1931-ben a szürrealista festők, mint René Magritte, Salvador Dali, Yves Tanguy vagy Pablo Picasso, a szürrealizmusra jellemző stílusú képeket alkottak. Londonban 1936-ban nemzetközi szürrealista kiállítást rendeztek, amelyről André Breton, aki június 11-én megnyitotta a kiállítást, azt mondta, hogy a nemzetközi kiállítások mintájául szolgált. Június 24-én Paul Éluard ugyanitt egy előadást tartott.
André Breton és a festészet
Breton nem csupán regényt, verseket, tanulmányokat írt, komoly műértő is volt. A szürrealizmus és a festészet című, 1928-ban megjelent könyvében elemzi a szürrealista festők munkáit. Ezekkel a festőkkel barátságba is került. Míg az impresszionizmus jól felismerhető stílusjegyekkel élt, a szürrealista festők mindegyike sajátos technikát alakított ki magának, így nagyon heterogén csoportról beszélhetünk.
André Breton és Giorgio de Chirico
Chirico Görögországban született 1888-ban. 1911-ben érkezett Párizsba, ahol Paul Guillaume képkereskedő bemutatta képeit galériájában. Chirico az úgynevezett metafizikus festészet megalapítója. (A jelzőt először Guillaume Apollinaire használta festészetére 1913-ban.) Képein elhagyatott terek, klasszikus szobrok, sötét árkádok, magányos alakok, nyomasztó épületek láthatók. André Breton egy autóbuszon ülve, Paul Guillaume galériájának kirakatában látta meg Chirico A gyermek agya című festményét. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy azonnal megnézze a képet, így leszállt a buszról és megvásárolta a festményt. A 80x 63 centiméteres képet negyven éven át tartotta lakásában, mígnem 1964-ben eladta 250.000 frankért a stockholmi Modern Múzeumnak.
Chirico: A gyermek agya
Breton A Szürrealista Forradalom című lapjában több alkalommal is említette Chirico művét. Elemezte is a képet: „A gyermek agyában a gyermek legnagyobb ellenségével szembesít bennünket. Ez az apa gonosz és féltékeny képe (…) Az apa szemei csukva vannak. És annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha nyitva lennének, a gyermek nem merne ránézni.” Robert Amadou-nak írt levelében pedig így ír a festményről: „Szeretném magának megnevezni azt a kortárs plasztikai művet, amelyik szerintem a leginkább hordozza magában a mindennapi „mágiát”. Nem sokat kell keresgélnem: e mű eredetije ágyam felett lóg. Ez Giorgio de Chirico festménye 1914-ből, címe A gyermek agya.” Ekkor még Breton és Chirico jó barátoknak tekintették egymást. Chirico 1924-ben a 12 fototípia különféle kritikai megjegyzésekkel című könyvét ezekkel a szavakkal dedikálta Bretonnak: „Nagyon kedves barátomnak, André Bretonnak, hálám, egy töretlen barátság és a tisztelet jeléül.” Később a barátokból ellenségek lettek. Breton azt írja, hogy csodálta de Chirico 1914 előtt festett képeit. Ez érthető, mivel a festő ekkor még a szürrealizmus elveivel találkozó enigmatikus képeket festett, mint az 1913-ból származó A költő bizonytalansága.
Chirico: A költő bizonytalansága
Később Chirico eltávolodik a szürrealizmustól, amit Breton árulásnak nevez. Nem lehet azon csodálkozni, hogy elmarasztalta Chirico olyan festményeit, mint az 1935-ben keletkezett A török című képet.
Chirico: A török
Breton negatív véleményére válaszul Chirico volt barátját álságosnak, ripacsnak, nagypofájú seggfejnek és impotens törtetőnek nevezte.
André Breton és Salvador Dalí
„A szürrealizmus én vagyok” (Salvador Dalí)
André Breton azt állította, hogy Dalí középszerű festő volt, mielőtt ő a szárnyai alá vette. Ez így nem igaz, azonban tény, hogy az 1929-es év, amikor a szürrealisták befogadták Dalít, fordulópontot jelentett művészetében. 1929 és 1937 között festett képeivel Dalí a világ legnagyobb szürrealista alkotója lett. Egyik legismertebb szürrealista festménye Az emlékezet állandósága, más néven Az elfolyó óra. Dalínál az „elfolyó időt” szimbolizálja a több változatban megfestett „puha óra”, amelynek ötletét a művész elmondása szerint egy étkezés alkalmával megfigyelt olvadó camembert sajt adta. Az elfolyó óra az idő komplexitásának szimbóluma Dalínál. A kép előterében lévő lény magzatformájával a születés szimbóluma. A csukott szem, az aránytalanul hosszú szempillákkal az álmot és az ember belső világát jelképezi. A bal oldalon lévő órát hangyák támadják meg. Dalí a bomlással, tehát a halállal asszociálja a hangyákat. A mellette lévő órán a légy az elrepülő időt szimbolizálja. A háttérben a Port Lligat, a Dalí által szeretett táj, a való világ jelképe, amely szilárd és állandó. A szürrealista Dalí az órákkal azt üzeni, hogy az emberi élet mulandó, a tájjal pedig azt, hogy az emlékek maradandók. Egy alkalommal a festő ezt mondta Galának a festményről: „Ha valaki látta ezt a képet, sohasem fogja elfelejteni.”
Dalí: Az elfolyó óra
Dalí nem sorakozott fel a szürrealisták képzeletet, ösztönöket és álmokat felszabadító módszere mögé, saját útját keresve megalkotta az általa „kritikai- paranoiának” nevezett módszert, amely a hallucinációk aktív és akarattól függő megjelenítését privilegizálta. De Breton nemcsak ezt vetette a katalán festő szemére, hanem azt is, hogy akkor, amikor Miró és Picasso fellázadnak az Európában megerősödő fasizmus ellen, Dalí Franco és Hitler mellé áll. Breton felszólítja Dalít, írjon alá egy elkötelezettségi nyilatkozatot, aminek utolsó pontja ez volt: „Le Hitlerrel! Éljen Lenin!” Válaszul Dalí 1933-ban megfestette Guillaume Tell rejtélye című képét, amelyen Tell Vilmost Lenin arcával ábrázolja, hatalmas meztelen fenékkel, amit egy mankó támaszt alá. Egy másik mankó a hosszú nyelv alatt látható.
Dalí: Tell Vilmos rejtélye
A képet a Függetlenek Szalonjában állították ki, és Dalí nagy örömére a szürrealisták őrjöngtek, mivel Lenin karikatúráját látták maguk előtt. André Breton forradalomellenesnek minősítette a képet. Ez után Dalít kizárták a szürrealisták közül. Breton Dalí nevének anagrammájával Avida Dollars-nak (dollárra éhes) nevezte a katalán művészt, utalva annak mérhetetlen vagyonára, ami a szürrealisták szemében szálka volt.
Pablo Picasso és André Breton
„Nézzék csak ezeket a szürrealistákat! Milyen huncutok! Azt gondolták, hogy ezek a rajzok pontosan absztrakt ötleteiket tükrözik.” (Pablo Picasso)
Picasso stílusa 1901-től, Párizsba érkezésétől folyamatosan változik. A kék és a rózsaszín korszak után a kubizmus, majd 1924-től a szürrealizmushoz kapcsolható képeket fest. André Breton Picasso nagy csodálója. Először 1918-ban Picasso legjobb barátja, Guillaume Apollinaire lakásán találkoznak. 1923-ban Breton kérésére Picasso megrajzolja portréját verseskötete illusztrálására.
Picasso: André Breton
1924-ben Breton javasolja Jacques Doucet-nek, vásárolja meg az Avignoni kisasszonyokat.
1924-ben a festő Gitár című festett fémszobra A Szürrealista Forradalom című lap első számában szerepel. Ettől kezdve Picasso művei rendszeresen illusztrálják a lapot.
Picasso: Gitár
1925. november 14-én A Szürrealista Festészet című kiállításon Picasso több képpel szerepel, mint Férfi gitárral Női fej vagy Karácsony, a Hó.
Picasso: Karácsony, a Hó
A kiállításról írt kritikájában Maurice Raynal ezt mondja: „A kubizmus atyja a szürrealisták fogadott fia lett.” Picasso, bár sohasem vallotta magát szürrealistának, az 1926-ban készített festményei, rajzai kollázsai a gitár témára a szürrealizmus jegyeit mutatják fel.
Illusztráció: A szürrealizmus kiáltványa. Kézirat
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: A betlehemi jászol* →
Toldi Éva: Jászol és Kereszt →
Pécsi Sándor: DÉRKRISTÁLYSÓHAJ* →
