Füleki Gábor: Ady
Hűvös északfény dereng
csillagjárta tájon,
kéklő, jeges tömb mereng:
köddé? vízzé váljon?
Nap tüzében olvadó,
forró, rengő pára,
felhő lenni volna jó,
szélhajóval szállva.
Délre hulló záporát
áldva leng a pálma,
szomjoltó patakra lát –
ez a jégtömb álma.
Eljön majd az olvadás,
égarc csillog cseppen –
eloszlik a ködvarázs:
újra ember lettem.
Illusztráció: Rippl-Rónai, 1915
Ezek is érdekelhetik!
Dóczi Székely Gábor: Mohács még egyszer (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: Mondat margóért →
Száva Csanád: mielőtt ténylegesen eljöhet valami (versek) →
