Kivirágzás. Vitéz Ferenc versei (Levélfa, 79.)
•
Akármi történjék is a nagyvilágban, tavasz van, tódul a virág, a fű. A Levélfa-ág is kivirágzik: Vitéz Ferenc alábbi küldeménye jóvoltából in honorem hozza a verset, haiku-csokrokat dobál. A szerkesztőnek itt már munkája alig/ha akad. Elég, ha nyugtázza az évszakok újabb körforgását, hátradől székében és elmélázik a létezés ingyenes kegyelmén. Kiérdemelni nem, csupán megérdemelni lehet.
Suhai Pál
•
2024. március 4.
Kedves Gyuri és Pali! Szakolczay Lajos barátunk 83 volt az imént – van egy friss in honorem versem (Bertha Zoli javasolta, hogy küldjem…), s teszek mellé haiku-csokrokat, ha elnyerné tetszéseteket a közlésre.
Előre is köszönettel és tisztelettel, vferi
2024. március 4.
Kedves Ferikém! Köszönöm/köszönjük a szép verseket. Hozzák a tavaszt. A vak is látni fogja: a Levélfán fognak kivirágozni (a Levélfát fogják kivirágoztatni). Köszönettel, üdvözlettel: Pali
•
„A táj lélekarca”
(A 83 éves Szakolczay Lajos könyvét olvasva)
tükörrobbanás –
szilaj cserepek szabdalta arcok
megalvadt foltok
a seben túli mély sebek között
néma térképbe
hímzett földi menny – csöndtüske-rajzok:
képzelt emlékek
alján opálos árnyék gyöngyözött
*
alkony odvában
nincstelen szűz a májusi rózsa
kozmikus barokk:
most minden lobbanása égi vér
harlekin táncolt
messzi bánatot liliom-hóra
izzó vákuumot
kínált cserébe a szép semmiért
*
keresztként ácsolt
angyalkoronás bábeli torony
erekbe rozsdállt
drótkerítésen hintázó madár
megkoccan a fény
az elégiás őszi csontokon
varázsolja szél
s fűszálakból sző palástot a nyár
(Debrecen, 2024. 02. 27.)
Őszi hold alatt…
(Variációs haikuk)
Őszi hold alatt
megreccsen az ág, ahogy
árnyék ül ki rá.
*
Zizzenő avar. –
Bot kutat a fák tövén
őszi hold alatt.
*
Felhőbe bújik
a vágy. – Őszi hold alatt
könny oson nyomán.
*
Zizzenő avar.
Fák alá zuhant a vágy. –
Ezüst árnyék leng.
*
Vándorbot a hold
ezüstjében. – Fölnyúlik:
táncoló árnyék.
*
Árnyékkal táncol
az őszi hold. – Alatta
mozdulatlan éj.
*
Szelíd vállamon
az éjszaka ezüstje:
mint az őszi hold.
Van Gogh
(Tizennégy napraforgó)
Arany szirmait
játssza Vincent ecsetjén
fénnyé a bánat.
*
Égbe-riadó,
napba öltözött leány
könnyei hullnak.
*
Hűséges, büszke
homlokok tekintenek
ránk reggelente.
*
Elfáradt a fej.
Miért szomorú a fény?
– Eltört a lélek.
(Japán váza)
A váza sóhajt. –
A rózsarozsda édes
benne, mint a fény.
*
Rózsákkal táncra
perdülő kökörcsinek
köszönnek reggel.
*
Bölcs a táncuk is:
ahogy ringat szirmaik
csípője reményt.
*
Örök táplálék –
egyik virág öleli
a párját, ha fél.
(Csendélet)
Őszi délután.
Körtehúsú hátakon
megfolyik a fény.
*
Odvas-kék fatörzs
ölében körte alszik.
Íze is titok.
*
Tele van szőke
illatokkal és bíbor
sóhajjal az ősz.
*
Méhek emlékét
rejti körtehéj. – Május
virágzik benne.
*
Minden úgy mozog,
ahogy egy levél hullik
játszó avarba.
*
Ébredő vágyak –
birsek viaszos héján
illeg a fényük.
*
Birskörték télen:
valami édes remény
illata bódít.
Illusztráció: Levélfa79
Ezek is érdekelhetik!
»A mi Lóri bátyánk!« Angol nyelvű esszékötet Kabdebó Lóránt emlékére (Levélfa, 82.) →
Rilke-fordítások zarándokútján (Levélfa, 81.) →
„Egy úriember, aki ad szavai méltóságára” (Levélfa, 80.)* →
