William Butler Yeats: A szerelem bánata
•
Aradi András: Fordítói jegyzetek
The Sorrow of Love/A szerelem bánata: William Butler Yeats (1865–1939) korai költeménye, melyet – több más verséhez hasonlóan – életének későbbi szakaszában újraírt, átdolgozott. A vers fordítására – azon túl, hogy a korai változat egyik kedvenc Yeats-versem – a vers különböző jellegű befogadásához kapcsolódó ismereteim ösztönöztek.
Oktatómunkámban főként nyelvészettel foglalkozom, és Roman Jakobson (orosz származású) amerikai nyelvész, filológus munkáit olvasva, kutatva találkoztam egy 1977-ben társszerzővel írt tanulmányával, melyben átfogó nyelvi-stilisztikai elemzésben veti össze a Yeats-vers korai, 1892-ben írt változatát és a későbbi, 1925-ben megjelent változatot. Az 55 oldalas tanulmány önálló kiadványként jelent meg Hollandiában: Roman Jakobson and Stephen Rudy: Yeats’ ”Sorrow of Love” through the years; Lisse, The Peter De Ridder Press 1977.
A szerzők nyelvészeti alapozású verselemzésükben (bizonyítva ennek a megközelítésnek az eredményes alkalmazhatóságát) részletesen vizsgálják a különböző nyelvi formák megjelenését, arányát és funkcióját az egyes versszakokban (az alapszófajoktól a kötőszókig, a szószerkezetektől a mondatformákig). De nem öncélú adatgyűjtést végeznek ennek során: a vizsgálódások eredményeit felhasználva bemutatják, hogy az egyes nyelvi elemek milyen jelentéstani összefüggéseket valósítanak meg, hogyan vesznek részt a versszerkezet alakításában és teszik érzékelhetővé a költő által alkalmazott versszervező elveket. Ezekről az elvekről Yeats közvetlenül is szól a verseihez fűzött megjegyzéseiben, így a versszakokat és a vers egészét alakító szimmetriáról, az ellentétek szerepéről; ez utóbbival kapcsolatban például: ”an enforced attraction between Opposites”.
Kérdés, persze, hogy a fordítónak a fordítandó versről így szerzett ismeretei hasznosíthatók-e, illetve hogyan hasznosulhatnak a fordítás folyamatában; egyáltalán, szükség van-e rájuk? Az említett ismeretek – melyek összhangban lehetnek a fordító saját feltevéseivel – természetesen nem pótolhatják, nem helyettesíthetik az eredeti vers elmélyült fordítói birtokbavételét, értelmezését. Azt gondolom, a hozzájuk való viszonyulás elég erősen fordítói alkat kérdése, esetleg a kialakított fordítói gyakorlat függvénye, sőt a vers típusa, a feladat természete szerint is változhat. Jakobson és szerzőtársa elemzéseit elsősorban a versszöveg rejtettebb összefüggéseit is feltáró tudományos munkaként olvastam, értékeltem; megállapításaik részben megerősítették a vers olvasásakor felmerülő intuícióimat, illetve a vers egyes mozzanataihoz fűződő meglátásaim, értelmezéseim átgondolására késztettek.
A Yeats-versek befogadásának egy másik, hazai területére térve elmondható, hogy a The Sorrow of Love két változata a magyar írók, irodalmárok látókörében is viszonylag korán megjelent, sőt a költői alkotásmódról folytatott polémiában példaként szolgált Németh Andor érvelésében (a Nyugat folyóirat 1935. évi 1. számában). Az »újraköltött« vers című írásában közli is a Yeats-vers változatait, és védelmébe veszi (Vas Istvánnal szemben) azt a költői szándékot, azokat az alkotói döntéseket, amelyek a korábban megírt versek, így az olvasók tudatában rögzült, általuk is „szentesített” verssorok újraírásához vezethetnek.
William Butler Yeats: The Sorrow of Love*
The quarrel of the sparrows in the eaves,
The full round moon and the star-laden sky,
And the loud song of the ever-singing leaves,
Had hid away earth’s old and weary cry.
And then you came with those red mournful lips,
And with you came the whole of the world’ tears
And all the trouble of her labouring ships,
And all the trouble of her myriad years.
And now the sparrows warring in the eaves,
The curd-pale moon, the white stars in the sky
And the loud chaunting of the unquiet leaves,
Are shaken with earth’s old and weary cry.
*Yeats Poems c. kötetében megjelent szöveg, 1895
William Butler Yeats: A szerelem bánata
Az ereszalj zajgó verébhada,
a csillagokkal telt ég kerek holdja,
s a falevelek szüntelen dala
a földi nyűg sirámait kioltja.
S te jöttél ekkor: piros ajkad komor,
a világ összes könnye jött veled,
s hajóinak tusája, miket vész sodor,
s hoztad a gond verte ezredéveket.
És most az eresz harcos verébhada,
sok sápadt csillag, s az ég halvány holdja,
a zilált lombok monoton szava
a földi nyűg sirámait dobogja.
Fordította: Aradi András
Illusztráció: Yeats, 1895
Ezek is érdekelhetik!
Brian Evenson: A fiatalabbik testvér →
Pablo Neruda: XCIV (»Ha meghalok, élj túl engem roppant, tiszta erővel…«) →
Alain de Botton: SZERETETHIÁNY →
