Szabó Aida (Jampa drolma): Misztérium

106 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6180-89-6

eredeti ár: 2500 Ft
webshop ár:
2 000 Ft + 700 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Ritka tünemény, hogy egyetlen verseskötet több költészeti teljességgel lepjen meg. Szabó Aida könyve ezzel az erénnyel ékes: egyik dimenziójában az ősmagyar hitvilág megszólaltatásához talál regés beszédmódot, balladás hangnemet, igrices szókincset; másik kiterjedése kelei műfaji fuvallatokat (haikuk, vakák, haibunok) formál Kárpát-medencei lélegzetté. Azaz egyszerre kapcsolódik az Arany János-i honszeretet poétikájához és a Macuo Basó-i miniatűrök szellemtanához. S mindkét irányban derítő távlatokat nyit, szabadító terekhez juttat. Mindezt egy szonettbeszédet is ismerő, stilizáltan vallomásos versciklus egészíti ki, hogy hármas szerkezeti rend szavatolhasson a megverselt harmóniáért.

Igen színes, mégpedig szó szerint is az ez a líra. A fehér és a vörös eleven érzékszervi és jelképtani kontrasztját például énekes ütem érzékíti: „Fehér hattyú, vörös hattyú / tűz körül jár, keringve száll, / Holdat rejti, Napot kelti, / Napot rejti, Holdat kelti” (Vörös hattyú, fehér hattyú). Az út ősképét madarak festik át egy háromsorosban: „Vörös varjak a / Napban. Tenyeremben út. / Fellegek szállnak” (Napúton járunk). És itt a fekete-fehér végletek is inkább a közép biztosítékának látszanak, mintsem egymást kioltó létminőségnek: „Kert fehér lilioma, fekete lilioma / se élő, se holt, és mégis élt, mégis holt” (Mirha könnye).

Táltos szavak röppennek égtájtól égtájig Szabó Aida Misztérium című verseskötetében, de ők tudják a legjobban: az ég nem táj, hanem otthon.

(Halmai Tamás)

Hogyan lehet? Verseivel mióta már a színen, folyóiratunk többször díjazott, szeretett szerzője – hivatalos kiadónál pedig hetven fölött az első kötet?

Lódob elevenítése

Tengri bocsájt álmot, ágat,
fényes szőrű lovat, bátrat.
Táltos révül, szellem fényül,
dobja éled, útra készül.

Dobom, dobom, táltosdobom,
tűzzel, vízzel megáldalak:
kortyolj, kortyolj vízcseppeket,
nyeljél, nyeljél lángnyelveket!

Dobom, dobom, sólyom szárnyal,
ébredj, ébredj, tárd szét lelked,
bújjék beléd állatősöm,
szarvas, farkas, szárnyad nőjön!

Jurta falán árny, fény oson,
dobom, dobom, táltosdobom,
meséld bűvös változásod!
Érzem, értem suttogásod:

Ló alakban pusztán, tundrán,
szabad szélként hegyen, buckán
sörényemben napfény lobog.
Hegyi patak locsog, robog,
gyöngye kínál, szomjam illan,
hó pilinkél, kristály csillan.
Patám nyoma őszben… nyárban,
siklik jégen, cuppan sárban.
Suhanó nyíl leget nyesi,
szügyem feszül, dér öleli.

Hívnak: áldott, égi fának,
gyógy-jó, óvó-védő tárgynak,
égbe nyúló lenge nyírnek,
hármasvilág tündérének.
Csikland színnel szellő futkos,
nyíló barkám csengőn kuncog.
Vihar tépáz, hétrét hajlok,
sisterg villám, esőt hallok,
cseppje harsog ágról ágra,
fejsze élén testem sír ma.

Táltos révül, fényül szellem,
dobja várja, útra keljen.
Mint gondolat, tovavágtat,
cseng aranykor, dala vágyad.

***

Harmattól foltos,
apámtól örökölt kard
neveket suttog

Első sugarak
harmatcseppben játszanak –
épphogy lélegzem

Csilingelve fut
az élet, vége mégis
csak harangkongás